Marchiai Szent Jakab
| Marchiai Szent Jakab O.F.M | |
 | |
| Marchiai Szent Jakab O.F.M olajfestmény Francisco de Zurbarantól | |
| ferences népszónok | |
| Születése | |
| 1394 szeptembere Monteprandone, Pápai állam | |
| Halála | |
| 1476. november 28. (82 évesen) Nápoly, Nápolyi Királyság | |
| Tisztelete | |
| Egyháza | Római katolikus egyház |
| Tisztelik | Római katolikus egyház |
| Boldoggá avatása | 1624, Róma Boldoggá avatta: VIII. Orbán pápa |
| Szentté avatása | 1726, Róma Szentté avatta: XIII. Benedek pápa |
| Sírhely | Marche |
| Ünnepnapja | november 28. |
| Jelképei | kehely a jobb kezében, ami elől egy kígyó menekül |
| Védőszentje | Monteprandone védőszentje, Nápoly társvédőszentje |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Marchiai Szent Jakab O.F.M témájú médiaállományokat. | |
Marchiai Szent Jakab (Giacomo delle Marche; Monteprandone, 1394 szeptembere – Nápoly, 1476. november 28.) szentté avatott ferences szerzetes, népszónok.
Fiatalkora[szerkesztés]
Antonio Gangali és felesége, Antonia gyermekeként született 1394 szeptemberében. A keresztségben a Dominic (Domonkos) Gangala nevet kapta. A legenda szerint hatéves korában rábíztak egy nyájat, hogy őrizze, viszont egy farkas naponta többször a nyájat szétkergette, ellenben ártani nem ártott nekik. Ezt Domonkos hozzátartozói fantáziálásnak tartották, valamint annak, hogy igazából a pásztori szolgálat alól akar menekülni. Egyik nap emiatt Domonkos megszökött, s egy közeli településen Offidában keresett egy rokonjánál, aki pap volt menedéket. A rokon befogadta, s a taníttatásáról is gondoskodott. Később Ascoliba került, ahol több egyházi iskola is működött.
1404 körül került Perugiába, ahol jogi és orvosi tanulmányokat kezdett el. 1414-től egy perugiai nemes mellett jegyzői feladatokat lát el. Ez idő alatt több hónapig Firenzében és Bibbiénában él, ahol közelebbi ismeretségbe kerül a ferencesekkel. 1415 nagypéntekjén döntött véglegesen amellett, hogy ferences szerzetes lesz.
Szerzetesként és pápai követként[szerkesztés]
A Santa Maria degli Angeli nevű marchiai kolostorban 1415-ben belépett a ferences rendbe. Első fogadalmát 1416. augusztus 1-jén tette le, és ekkor kapta szerzetesi névként a Jakab (Giacomo) nevet, és ferences szokás szerint nevéhez csatolták származási helyét: így lett Marchiai Jakab (Giacomo Marche).
A noviciátus után elöljárói Firenzébe küldték tanulni, ahol Sienai Szent Bernardin és Kapisztrán Szent János voltak a nevelői. Örökfogadalmát is itt tette le, valamint itt szentelték pappá 1423-ban. Fő feladatának a prédikációt tartotta. Papszentelése utáni első években Toszkána, Umbria és Marchia környékén szolgált, majd a következő 12 évben külföldön látott el prédikátori feladatokat. Az obszerváns irányzatot követve küzdött a fraticellik (a ferences mozgalomból 1240 körül kivált szélsőséges szekta) ellen. Részt vett a ferences rend reformjában.
1431-ben sikerült előmozdítania a husziták és az egyház közötti egységet. 1432-ben a ferences rend Boszniába küldte mint „látogatóbiztost” a szerzetesekhez. 1433-ban Bolognában IV. Jenő pápától „hivatalos prédikátor” címet kapott. 1437-ben Zsigmond császár törökök elleni keresztes hadjáratáról prédikált. 1438-ban a firenzei Ferrara Tanáccsal segített összehozni a nyugati és a keleti egyházakat, majd visszatért Magyarországra. Később Csehország békéjét támogatta: ennek köszönhetően Zsigmond léphetett Csehország trónjára is.
V. Miklós pápa, III. Kallixtusz pápa és IV. Jenő pápa megbízásából keresztes hadjáratot hirdetett Németországban, Lengyelországban és Magyarországon is. 1438-ban Magyarországra érkezett, és részt vett az 1439. május 23-án kitört népmozgalom lecsendesítésében, „akit a nép azzal kergetett el, hogy »az Isten is velünk van«.”[1] Feljegyzések szerint alapos és radikális eljárást alkalmazott a huszita eretnekek felderítésére. Az elhunyt személyek után is nyomozást indított, s ha kiderült valakiről, hogy életében eretnek volt, úgy a tetemet kihantolta és máglyán megégette.
1440-ben Közép- és Észak-Európa sok városban prédikált, köztük Osimóban, Loretóban és Padovában is. 1444-ben egy ritka esemény történt: három nap pihenőt tartott egy kis kolostorban a Trasimeno-tónál, ahol csatlakozott hozzá Kapisztrán Szent János és Sienai Szent Bernardin is, aki a következő hónapban meghalt.
Magyarországra Kapisztrán Szent János halála után érkezett ismét, 1457-ben. Boszniában mint inkvizítor működött, majd a váradi egyházmegye területén prédikált a husziták ellen. Erdélyt és Csanád megyét igehirdetőként járta végig. Ebből az időből maradt fenn a legrégebbi Magyarországon ismert ülőbútor, mely az ő karosszéke volt a hagyomány szerint.
1458-ban visszatért Itáliába, s onnantól kezdve csak ott tevékenykedett. Bár a pápa felajánlotta neki a milánói érsekséget, nem fogadta el. Nápolyban halt meg 1476. november 28-án. Mumifikálódott testét a nápolyi Santa Maria la Nova templomában őrizték 2001-ig, amikoris átvitték szülővárosa, Monteprandone ferences kolostorának templomába. Bár a nép már életében is szentnek tartotta, a hivatalos szentté avatása csak 250 évvel később történt meg. 1624-ben VIII. Orbán pápa boldoggá, 1726-ban pedig XIII. Benedek pápa szentté avatta.
Marchiai Szent Jakab karosszéke[szerkesztés]
Marchiai Szent Jakab szerzeteshez kötődik a legrégebbi ismert magyarországi ülőbútor, mely egyben az egyetlen megmaradt hazai gótikus karosszék a 15. század második feléből. A háttámlájára ragasztott, 1846-os latin nyelvű felirat szerint Marchiai Szent Jakab O.F.M. pápai követé volt, aki egy ideig a szegedi rendház guardiáni funkcióját is ellátta. A karosszék lécvázas szerkesztéssel készült, és ereklye voltának köszönhetően maradt fenn. Rudakkal összekötött, négy hasábos lábon áll, amelyeken jól láthatóak a toldások, amelyekkel feltehetően Marchiai Jakab 1726-os szentté avatása alkalmával magasíthatták meg. Háttámlája enyhén hátradől, és két részből áll: egy téglalap alakú, sima lapból, illetve az alatta levő zegzugmintás szegélylécből. A vízszintes kartámasztók alatt áttört - váltakozó rozetta és balluszteridom - díszítés található. Őrzési helye a Szeged-Alsóvárosi Ferences Templom.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Lásd Kubinyi (1961ː 9).
Források[szerkesztés]
- Testvéreink a szentek. Válogatás Peter Manns: Retormer der Kirche c. gyűjteményéből. Szerk. Marosi László szerkesztésében: Eisenstadt, 1977.
- Ijjas Antal: Szentek élete. 1–2. köt. Bp., 1968.
- Balanyi György, Schütz Antal, Sebes Ferenc, Szamek József és Tomek Vince piarista atyák: Szentek élete az év minden napjára. 1–4. kötet. Szerk. Schütz Antal. Bp., 1932.
- Kubinyi András. Népmozgalmak Budapesten a feudalizmus korában, In: Pesta László (főszerk.): Tanulmányok Budapest Múltjából 14. kötet (magyar nyelven), Budapest: Akadémiai Kiadó, 7–15. o. (1961). Hozzáférés ideje: 2016. március 30.
További információk[szerkesztés]
http://www.parrocchie.it/calenzano/santamariadellegrazie/SAN%20GIACOMO%20DELLE%20MARCHE.htm
|
