Ugrás a tartalomhoz

Marchiai Szent Jakab

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marchiai Szent Jakab O.F.M
Francisco de Zurbaran olajfestménye
Francisco de Zurbaran olajfestménye
ferences népszónok
Születése
13911393 körül
Monteprandone, Pápai állam
Halála
1476. november 28.
Nápoly, Nápolyi Királyság
Tisztelete
EgyházaRómai katolikus egyház
TisztelikRómai katolikus egyház
Boldoggá avatása1624, Róma
Boldoggá avatta: VIII. Orbán pápa
Szentté avatása1726, Róma
Szentté avatta: XIII. Benedek pápa
SírhelySanta Maria delle Grazie
Ünnepnapjanovember 28.
Jelképeikehely a jobb kezében, ami elől egy kígyó menekül
Védőszentje ennekMonteprandone védőszentje, Nápoly társvédőszentje
A Wikimédia Commons tartalmaz Marchiai Szent Jakab O.F.M témájú médiaállományokat.

Marchiai Jakab (Giacomo delle Marche) katolikus nevén Marchiai Szent Jakab (Monteprandone, kb. 1391Nápoly, 1476. november 28.) ferences szerzetes, népszónok, inkvizítor.[1] XIII. Benedek pápa 1726-ban szentté avatta.

Élete

[szerkesztés]

Fiatalkora

[szerkesztés]

Egy Gangala nevű szegény család gyermekeként született [2] az 1390-es évek elején. A keresztségben a Dominic (Domonkos) nevet kapta.

A legenda szerint hatéves korában rábíztak egy nyájat, hogy őrizze, viszont egy farkas naponta többször a nyájat szétkergette, ellenben ártani nem ártott nekik. Ezt Domonkos hozzátartozói fantáziálásnak tartották, valamint annak, hogy igazából a pásztori szolgálat alól akar menekülni. Egyik nap emiatt Domonkos megszökött, s egy közeli településen Offidában keresett menedéket egy rokonánál, aki pap volt. A rokon befogadta, s a taníttatásáról is gondoskodott. Később Ascoliba került, ahol több egyházi iskola is működött.

1404 körül került Perugiába, ahol jogi és orvosi tanulmányokat kezdett el. 1414-től egy perugiai nemes mellett jegyzői feladatokat lát el. Ez idő alatt több hónapig Firenzében és Bibbiénában él, ahol közelebbi ismeretségbe kerül a ferencesekkel. 1415 nagypéntekjén döntött véglegesen amellett, hogy ferences szerzetes lesz.

Pápai követként és inkvizítorként

[szerkesztés]

A Santa Maria degli Angeli nevű marchiai kolostorban 1415-ben belépett a ferences rendbe. Első fogadalmát 1416. augusztus 1-jén tette le, és ekkor kapta szerzetesi névként a Jakab (Giacomo) nevet, és ferences szokás szerint nevéhez csatolták származási helyét: így lett Marchiai Jakab (Giacomo Marche).

A noviciátus után elöljárói Firenzébe küldték tanulni, ahol Sienai Szent Bernardin és Kapisztrán Szent János voltak a nevelői. Örökfogadalmát is itt tette le, valamint itt szentelték pappá 1423-ban. Fő feladatának a prédikációt tartotta. Papszentelése utáni első években Toszkána, Umbria és Marchia környékén szolgált, majd a következő 12 évben külföldön látott el prédikátori feladatokat. Az obszerváns irányzatot követve küzdött a fraticellik ellen. Részt vett a ferences rend reformjában.

1430-ban Csehországba ment a husziták elleni küzdelemben.[3]

1432-ben A Pápai Tanács inkvizítorként Boszniába küldte.[4] Itt oly szigorúsággal járt el, hogy az uralkodó kiutasította az országból.[5]

1433-ban Bolognában IV. Jenő pápától „hivatalos prédikátor” címet kapott. Eretnekellenes akciója Boszniától Magyarországig terjedt, előbbiben a bogumilok ellen, utóbbiban a Csehországból menekülő husziták ellen prédikált.[6]

1434-ben [7] vagy 1436-ban [6] a pápa Ausztria és Magyarország inkvizítorává nevezte ki, széles jogkörrel ruházta fel, és lehetővé tette számára, hogy új kolostorokat alapítson ezen vidékeken.[6]

A fellépése ellenállást váltott ki még a magyar papság részéről is.[7] Bácsi Simon pécsi kanonok, a déli részek főesperese egyházi átokkal sújtotta öt, s az átkot Újlakon (Ilok) ki is hirdettette.[5][8] Az eddig mindenhol győzedelmeskedő inkvizítort, a pápa meghatalmazott követét megszégyenítették és elűzték.[8]

1436 májusában Lépes György sürgette őt, hogy menjen Erdélybe, mert egyházmegyéjében a huszita prédikátorok sok embert térítettek meg a hitükre.[9] Marchiai Jakab tevékenysége aztán hozzájárult az erdélyi parasztfelkelés kirobbanásához.[7]

1437-ben Zsigmond császár törökök elleni keresztes hadjáratáról prédikált. 1438-ban a firenzei Ferrara Tanáccsal segített összehozni a nyugati és a keleti egyházakat, majd visszatért Magyarországra.

V. Miklós pápa, III. Kallixtusz pápa és IV. Jenő pápa megbízásából keresztes hadjáratot hirdetett Németországban, Lengyelországban és Magyarországon is. 1438-ban Magyarországra érkezett, és részt vett az 1439. május 23-án kitört népmozgalom lecsendesítésében, „akit a nép azzal kergetett el, hogy »az Isten is velünk van«.”[10] Feljegyzések szerint alapos és radikális eljárást alkalmazott a huszita eretnekek felderítésére. Az elhunyt személyek után is nyomozást indított, s ha kiderült valakiről, hogy életében eretnek volt, úgy a tetemet kihantolta és máglyán megégette.

1439 augusztusában bebörtönözte Újlaki Bálintot, aki elsőként fordította magyarra a Bibliát (→ Huszita Biblia).

1440-ben Közép- és Észak-Európa sok városban prédikált, köztük Osimóban, Loretóban és Padovában is. 1441-ben a fraticellik ellen volt inkvizítor.[3] A szentség színlelésével Marchiai Jakab a fraticellikat a viselkedésbeli képmutatással és titkolt szexuális eltévelyedésekkel vádolta.[11] A közreműködésével az „eretnekek” házait felgyújtották, a visszaesőket máglyára küldték, másokat visszatérítettek a „helyes hit”re vagy száműzték őket.[12]

1443-ban IV. Jenő apostoli nunciussá nevezte ki.[6]

1444-ben egy ritka esemény történt: három nap pihenőt tartott egy kis kolostorban a Trasimeno-tónál, ahol csatlakozott hozzá Kapisztrán János és Sienai Bernardin is, aki a következő hónapban meghalt.

III. Kallixtusz pápa alatt 1455-ben választottbírónak nevezték ki a konventuálisok és az obszervánsok közötti vitás kérdésekben. Döntését 1456. február 2-án tették közzé egy pápai bullában, amely egyik félnek sem tetszett.[2]

Kapisztrán János halálakor, 1456-ban Magyarországra küldték, mint annak utódjaként.[2] Boszniában a bogumilok ellen mint inkvizítor működött, majd a váradi egyházmegye területén prédikált a husziták ellen. Erdélyt és Csanád megyét igehirdetőként járta végig. Ebből az időből maradt fenn a legrégebbi Magyarországon ismert ülőbútor, mely az ő karosszéke volt a hagyomány szerint.

1458-ban visszatért Itáliába, s onnantól kezdve csak ott tevékenykedett. Piusz pápa meghívására részt vett az 1459-es mantovai zsinaton, amelyet a török elleni keresztes hadjárat kiírására hívtak össze. A pápa felajánlotta neki a milánói érsekséget, de nem fogadta el. Nápolyban halt meg 1476. novemberében.[13]

Tisztelete

[szerkesztés]

Egész életében fáradhatatlanul dolgozott a katolikus egyház és a ferences rend sikeréért.[3] Közép-Európában kolostorokat alapított. Bár a hívők már életében is szentnek tartották, a hivatalos szentté avatása csak 250 évvel később történt meg.

1624-ben VIII. Orbán pápa boldoggá, 1726-ban pedig XIII. Benedek pápa szentté avatta. Katolikus liturgikus emléknapja november 28.

Nápoly, Monteprandone és Mantua társvédnöke.

Olaszországban két plébániát neveztek el róla: Ascoli Picenóban és Porto d'Ascoliban.

Mumifikálódott testét a nápolyi Santa Maria la Nova templomában őrizték 2001-ig, amikor is átvitték szülővárosa, Monteprandone ferences kolostorának templomába.

A karosszéke

[szerkesztés]

A nevéhez kötődik a legrégebbi ismert magyarországi ülőbútor, mely egyben az egyetlen megmaradt hazai gótikus karosszék a 15. század második feléből. A háttámlájára ragasztott, 1846-os latin nyelvű felirat szerint Marchiai Szent Jakab O.F.M. pápai követé volt, aki egy ideig a szegedi rendház guardiáni funkcióját is ellátta. A karosszék lécvázas szerkesztéssel készült, és ereklye voltának köszönhetően maradt fenn. Rudakkal összekötött, négy hasábos lábon áll, amelyeken jól láthatóak a toldások, amelyekkel feltehetően Marchiai Jakab 1726-os szentté avatása alkalmával magasíthatták meg. Háttámlája enyhén hátradől, és két részből áll: egy téglalap alakú, sima lapból, illetve az alatta levő zegzugmintás szegélylécből. A vízszintes kartámasztók alatt áttört - váltakozó rozetta és balluszteridom - díszítés található. Őrzési helye a Szeged-Alsóvárosi Ferences Templom.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. https://mek.oszk.hu/01900/01948/html/index725.html
  2. a b c St. James of the Marches | EWTN (angol nyelven). EWTN Global Catholic Television Network. (Hozzáférés: 2025. április 15.)
  3. a b c James of the Marches, St. | Encyclopedia.com. www.encyclopedia.com. (Hozzáférés: 2025. április 15.)
  4. Steven Runciman. The Medieval Manichee: A Study of the Christian Dualist Heresy. Cambridge University Press, 112–. o. (1947). ISBN 978-0-521-28926-9 
  5. a b Kulcsár Péterː Kapisztrán János, 172. o. (1987)
  6. a b c d San Giacomo della Marca (olasz nyelven). Santiebeati.it. (Hozzáférés: 2025. április 15.)
  7. a b c A huszitizmus elterjedése a Délvidéken (magyar nyelven). Fókusz - VAJDASÁGI ISMERETTERJESZTŐ ÉS TUDOMÁNYNÉPSZERŰSÍTŐ PORTÁL. (Hozzáférés: 2025. május 13.)
  8. a b Burány Nándor: Husziták Szerémségben. (Hozzáférés: 2025)
  9. Demény, Lajos (1987). Parasztfelkelés Erdélyben. Gondolat. ISBN 963-281-856-3.
  10. Lásd Kubinyi (1961ː 9).
  11. Daniele Solvi: Az inkvizítor Kapisztrán János és a ferences ellenzék*. (Hozzáférés: 2025)
  12. „Dum papa ibi [azaz Fabrianóban], Nicolaus V, existens, fuerunt combusti aliqui de haereticis” (250.); az esetet 1449-re tehetjük
  13. A huszitizmus elterjedése a Délvidéken (magyar nyelven). Fókusz - VAJDASÁGI ISMERETTERJESZTŐ ÉS TUDOMÁNYNÉPSZERŰSÍTŐ PORTÁL. (Hozzáférés: 2025. május 13.)

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]

http://www.parrocchie.it/calenzano/santamariadellegrazie/SAN%20GIACOMO%20DELLE%20MARCHE.htm