Magyarország népességének vallási megoszlása

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Magyarországon a vallási életet az államalapítás és erőszakos térítések [1][2] óta a kereszténység uralja. A mai Magyarországnak nincs államvallása. Míg az alkotmány "elismeri a kereszténység nemzetépítő szerepét",[3] a vallásszabadságot alapvető jognak nyilvánítják.

A domináló vallási csoportok Magyarországon, 2011-ben.
* piros és a rózsaszín területek római katolikus,
* narancssárga református,
* lila evangélikus,
* citromsárga a görögkatolikus,
* szürke a lakosság többsége vallástalan vagy nem nyilatkozott.

Történelem[szerkesztés]

Magyarország első királya, I. István a római katolikus kereszténységet vette fel, de édesanyja, Sarolt a keleti kereszténységbe keresztelkedett. A király erőszakkal terjesztette a kereszténységet;[1] ő a római egyházat részesítette előnyben, de hosszú ideig a keleti kereszténység is terjeszkedett.[1]

Bővebben: Ősmagyar vallás#Történelem
Bővebben: Kereszténység Magyarországon#Történelem

A 11. században I. László, majd Kálmán király hozott törvényeket a nem keresztények ellen (pl. 1092-ben a szabolcsi szinódus)[4]. Ezek a törvények nem tűrték meg az iszlám vallásúakat sem, így kényszerítették őket, hogy sertéshús egyenek, keresztény templomba járjanak stb.[5] A muszlim közösségek, mint a böszörmények, kálizok így eltűntek (részben beolvadtak a keresztények közé).[6]

Zsidók is a éltek már a honfoglalás előtti Magyarországon. Kálmán király (1095–1116) a zsidók életét a püspöki székekkel rendelkező városokra korlátozta, – valószínűleg azért, hogy az egyház folyamatos felügyelete alatt álljanak. Nem sokkal e rendelet kihirdetése után keresztesek érkeztek Magyarországra; de a magyarok nem szimpatizáltak velük. A feldühödött keresztesek megtámadtak néhány várost, és – ha hinni lehet Gedaliah ibn Yaḥyának, – a zsidók hasonló sorsra jutottak, mint Franciaországban, Németországban és Csehországban.[7] A 13. század második felétől a vallási tolerancia feléjük is erősen csökkent, és Magyarország politikája a nyugat-európai zsidó lakossággal való bánásmódhoz hasonlított.

Magyarország túlnyomórészt katolikus lett és az is maradt egészen a 16. századig, amikor a reformáció bekövetkezett. A reformáció eredményeként először a lutheranizmus, majd nem sokkal később a kálvinizmus a lakosság zömének a vallása lett. A protestánsok ebben az időben a teljes lakosság 85-90%-át tették ki; a magyar lakosság több mint fele a református, negyede pedig az evangélikus vallású lett.[8]

A 16. század második felében azonban a katolikus Habsburg-királyok és jezsuiták sikeres ellenreformációs hadjáratot vezettek a nép körében és rekatolizálták az országot. A református egyház az ellenreformáció során a magyarok körében a 17. század végéig szinte teljesen eltűnt. Később a szászok és a szlovákok (tótok) bevándorlása révén honosodott meg újra.

A 17. század végén, az 1681-es soproni országgyűlésen korlátozott mértékben engedélyezték a protestáns vallásgyakorlást (megyénként két artikuláris helyen, de azokon kívül sehol). Az ellenreformáció erőszakossága Mária Terézia uralkodása (1740-1780) idején érte el a a csúcspontját: ekkor már csak “titkos protestantizmus” létezett.[9]

A 18. század végén II. József király türelmi rendelete aztán a katolikus valláson kívül szabad vallásgyakorlást biztosított más, bizonyos felekezeteknek is.

A 19. században az 1848-as törvényhozás megszüntette a katolikus vallás addigi államegyház jellegét, és törvénybe iktatta a felekezeti egyenjogúságot.[1] Ez azonban csak a "bevett vallások"ra vonatkozott, és az eddigi egy államegyház helyett a "bevett vallások" (katolikus, református, evangélikus, görögkeleti, unitárius, majd 1895-től az izraelita is), együttesen élvezték az állam kiváltságait, támogatását.[1]

A modern korban, a keresztények és (a zsidók eltűnése miatt) az izraeliták aránya jelentősen csökkent.[10] A katolikusok aránya az 1920. évi 63.8%-ról 2011-re 37.1%-ra csökkent.[10] A reformátusoké 20.9%-ról 11,6%-ra.[10] Az evangélikusoké 6,2%-ról 2,2%-ra.[10] Velük szemben az új vallási csoportokhoz tartozók aránya ebben az időszakban növekedett (karizmatikusok, Jehova Tanúi, mormonok, adventisták stb.) Az új vallási közösségeknél még szembetűnőbb a vallástalanok és a felekezethez nem tartozók arányának növekedése.[10]

Népszámlálások[szerkesztés]

Magyarországon a rendszerváltást követően többféle statisztika készült, amely a hazai társadalom vallási megoszlását volt hivatva felmérni.

A népszámlálási adatok problémái[szerkesztés]

A felekezettel összefüggő kérdésre a válaszadás önkéntes volt. A népszámlálási kérdőív nem a formális felekezethez, vallási közösséghez tartozást, sem a vallásgyakorlatot, annak intenzitását, netán a vallásos hitet, hanem egyedül a vallásos önbesorolást tudakolta. Más országok viszont a fentiek valamennyi vonatkozását fontosnak tartották megkérdezni. A 2001-es népszámlálási ív konkrét kérdése a lehető legáltalánosabb volt: „Vallása, hitfelekezete?”[11]

A megoldás további korlátja az önbesorolás szubjektivitása. A különbözőképpen megszövegezett kérdésfeltevések ugyanis különböző eredménnyel járnak. A legmagasabb arányt akkor kapjuk, ha a születéskori helyzetről, keresztelésről, bejegyzésről kérdezünk. Az 1949. évi népszámlálás utasítása ezt expressis verbis megkövetelte, s ennek eredményeként (is) a valláshoz, felekezethez nem tartozó népesség aránya nem érte el az 1%-ot sem. A második legmagasabb arányt a „Milyen vallású Ön?” típusú kérdésekkel lehet elérni, mivel a kérdésfeltevés sugallja, hogy „illik” valamilyen vallásúnak lenni. Az 1990-es évek végének szociológiai kutatásai viszont már a tagságot, odatartozást kérdezik inkább. Ezek alapján az 1998-99-es vizsgálatok kérdései és a pozitív válaszok rendre a következőképpen alakultak:

Kérdés Arány
„Ön valamilyen egyházhoz vagy vallási közösséghez tartozónak vallja-e magát?” 76,1%
„Ön tartozik most valamilyen valláshoz?” 69,5%

„Tagja-e Ön jelenleg valamilyen egyháznak vagy vallásfelekezetnek?”

60,4%
„Tartozik-e Ön valamilyen vallási felekezethez?” 57,3%

Utóbbi két kérdés esetében a relatív alacsony arányt a kérdés megfogalmazásának pontatlansága is adhatta, ugyanis az egyháztagság nem fedi le azokat, akik az adott egyházhoz tartozóknak érzik, tekintik magukat, illetve a ’vallási felekezet’ kitétel – főleg a katolikusok számára – idegen hangzású, vagy egyenesen a protestáns, sőt talán a „kisegyházi”, „szektás” szinonimájának tűnhetett.[12]

A népszámlálási adatokkal kapcsolatban további probléma is felmerül, mégpedig az, hogy a kérdőív útmutatója kifejezetten torzító instrukciót tartalmaz: „Csak egy vallás, hitfelekezet bejegyzésére van lehetőség.”[13]

A népszámlálások adatai[szerkesztés]

Az 1949 és 2000 közötti időből nem állnak rendelkezésre népszámlálási adatok a népesség felekezeti hovatartozásáról. A táblázat ezen adatai egy szűkebb körű felmérésen alapulnak. A sorok a 2011-ben adott válaszok száma alapján vannak rendezve. [1]




Vallási megoszlás a 2011-es népsz. alapján

  Római katolikus (37,15%)
  Református (11,6%)
  Evangélikus (2,2%)
  Görögkatolikus (1,8%)
  Más vallású (1,7%)
  Izraelita (0,1%)
  Nem vallásos (16,7%)
  Ateista (1,5%)
  Nem válaszolt (27,2%)
Felekezeti alapadatok
Vallás 1930 1949 1992 1998 2001 2011 változás
2001 és
2011 között
Római katolikus 67,1% 70,5% 67,8% 57,8% 51,87% 37,15% Csökkenés
Nem válaszolt 10,83% 27,16% Növekedés
Felekezeten kívüli 0,1% 4,8% 18,5% 14,55% 18,18% Növekedés
Református egyház 20,9% 21,9% 20,9% 17,7% 15,91% 11,61% Csökkenés
Evangélikus 6,1% 5,2% 4,2% 3,9% 2,99% 2,16% Csökkenés
Görögkatolikus 2,64% 1,80% Csökkenés
Jehova tanúi 0,21% 0,32% Növekedés
Baptista 0,17% 0,18% Állandó
Hit Gyülekezete 0,04% 0,18% Növekedés
Ortodox 0,14% 0,14% Állandó
Izraelita 5,1% 1,5% 0,20% 0,13% 0,11% Csökkenés
Buddhista 0,05% 0,10% Növekedés
Egyéb és ismeretlen 0,7% 0,7% 2,2% 1,90% 0,11% 0,91% Növekedés

A 2001. és 2011. évi népszámlálás adatai[szerkesztés]

Magyarország lakosságának vallási összetétele a 2001/2011-es népszámlálás alapján [2]
  2001 2011 2001-2011
Felekezetek Népesség % arány Népesség % arány változás
ÁBRAHÁMI VALLÁSOK 7 600 247 74,52 5 402 101 54,36 Csökkenés
    kereszténység 7 584 175 74,37 5 385 557 54,19 Csökkenés
        katolicizmus 5 558 901 54,51 3 871 922 38,96 Csökkenés
római katolikus 5 289 521 51,87 3 691 389 37,15 Csökkenés
görögkatolikus 268 935 2,64 179 176 1,80 Csökkenés
ism. katolikus 505 0,00 1 357 0,01 Növekedés
        protestantizmus 1 985 979 19,47 1 451 542 14,61 Csökkenés
református 1 622 796 15,91 1 153 454 11,61 Csökkenés
evangélikus 304 705 2,99 215 093 2,16 Csökkenés
baptista 17 705 0,17 18 211 0,18 Növekedés
unitárius 6 541 0,06 6 820 0,07 Növekedés
egyéb protestáns 34 232 0,34 57 964 0,58 Növekedés
        ortodox kereszténység 15 520 0,14 13 710 0,14 Csökkenés
        egyéb keresztények 24 715 0,24 48 383 0,49 Növekedés
    izraelita 12 871 0,13 10 965 0,11 Csökkenés
    iszlám 3 201 0,03 5 579 0,06 Növekedés
DHARMIKUS (keleti) VALLÁSOK 7 736 0,08 13 385 0,13 Növekedés
    buddhista 5 223 0,05 9 758 0,10 Növekedés
    egyéb dharmikus 2 513 0,02 3 627 0,04 Növekedés
FELSOROLTAK KÖZÜL EGYIK SEM 2 630 0,03 16 889 0,17 Növekedés
VALLÁSI KÖZÖSSÉGHEZ, FELEKEZETHEZ NEM TARTOZÓ 1 483 369 14,55 1 806 409 18,18 Növekedés
NEM KÍVÁNT VÁLASZOLNI, NINCS VÁLASZ 1 104 333 10,83 2 698 844 27,16 Növekedés
összesen 10 198 315 100,00 9 937 628

Az 1%-os adófelajánlások alapján számolt egyházi megoszlások[szerkesztés]

Az 1%-os adófelajánlás a népszámlálás után a legnagyobb mintavételű közvéleménykutatás, amelynek persze szintén vannak pontatlanságai. A nyugdíjasokat, fiatalkorúakat, munkanélkülieket, gyesen, gyeden lévőket, a nem adózó munkaképeseket nem, vagy más súllyal méri, illetve a „megkérdezettek” jelentős száma nem nyilatkozik – viszont így is 4,4-4,5 millió állampolgár szándékát tükrözi. Az elmúlt 3-4 évben ezek az adatok hasonló arányúak voltak és sok tekintetben megegyeztek más felmérésekkel is. Az adatok ez irányú felhasználását némileg módosítja az a körülmény, hogy az egyházaknak felajánlható 1%-ot 2003-tól kezdve az adózók egy-egy kiemelt költségvetési előirányzat javára is fordíthatják, ezzel a lehetőséggel évente 170 000–290 000 adózó él is.[14]

2002. év

Egyházak részesedése a személyi jövedelemadó egy százalékából. Számítások az APEH adataira támaszkodva: Az szja-bevallásra kötelezettek száma az APEH szerint 2002-ben 4,5 millió fő volt. Az összes egyháznak és vallási közösségnek felajánlást tevő adózók aránya közülük: 11,97%.

2006. év

A 4,426 millió szja-bevallónak[15] 16,91%-a (748 635 fő) rendelkezett 143 egyház vagy vallási közösség javára.

2007. év

A 4,476 millió szja-bevallónak[16] 18,34%-a (820 959 fő) rendelkezett 155 egyház vagy vallási közösség javára.

2009. év

A 4,5 millió szja-bevallónak[17] 19,87%-a (894 166 fő) rendelkezett 185 egyház vagy vallási közösség javára.

2017. év

A z 5,027 millió szja-bevallónak[18] a 19,77-a (993 955 fő) rendelkezett 31 bevett egyház javára.

Egyház, vallási közösség Felajánlók aránya 2002[19] Felajánlók aránya 2006[20] Felajánlók aránya 2007[21] Felajánlók aránya 2009[22] Felajánlók aránya 2018
Magyar Katolikus Egyház 7,44% 10,31% 11,22% 11,87% 10,62%
Magyarországi Református Egyház 2,47% 3,39% 3,67% 4,06% 4,22%
Magyarországi Evangélikus Egyház 0,74% 0,95% 1,04% 1,09% 1,21%
Hit Gyülekezete 0,22% 0,3% 0,37% 0,41% 0,63%
Magyarországi Krisna-tudatú Hívők Közössége 0,25% 0,25% 0,29% 0,93%
Magyarországi Baptista Egyház 0,23% 0,23% 0,34% 0,57%
MAZSIHISZ 0,13% 0,13% 0,13% 0,12% 0,17%
Összes 11,97% 16,91% 18,34% 19,87% 19,77%

Egyéb felmérések[szerkesztés]

A Medián 1999-es felmérése szerint valamilyen egyház tanítását követi: 13%, és ennek megoszlása: 8% katolikus, 2% református, 1% evangélikus, 1% egyéb felekezetű, 1% felekezet nélküli.[23]

A Miniszterelnöki Hivatal Kormányzati Stratégiai Elemző Központjának megbízásából a Medián közvélemény-kutató által 2004-ben végzett országos reprezentatív felmérése alapján a megkérdezetteknek csupán 13%-a kötődik valamelyik nagy keresztény egyházhoz, több mint a fele a „maga módján vallásos”, azaz nem követi és nem azonosul egyik egyház tanításaival sem. A nem vallásosak aránya 25%.[24]

A 2005-ös Eurobarometer felmérés szerint a magyarok 44%-a hisz valamilyen Istenben, 31% nem hisz Istenben, de hisz valamiféle felsőbb erőben, 19% egyikben sem.[25]

A Fessel Institute által 2007-ben, a 18 év feletti lakosságra reprezentatív mintán végzett felmérés szerint 1997 és 2007 között Magyarországon a magukat nagyon vallásosként meghatározók száma 5%-kal, a rendszeresen templombajárók aránya 7,5%-kal csökkent.[26]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e Vallástörténeti kislexikon: Kereszténység Magyarországon; 1975., Kossuth K.
  2. ↑ Szent István király Nagy legendája (1080 körül)
  3. ↑ Magyarország Alaptörvénye. Parlament.hu . Hungarian Parliament. (Hozzáférés: 2014. augusztus 2.)
  4. ↑ Kosztolnyik, Z. J. (1981). Five Eleventh Century Hungarian Kings: Their Policies and their Relations with Rome. Boulder. ISBN 0-914710-73-7.
  5. ↑ Kálmán törvényei Archiválva 2007. május 9-i dátummal a Wayback Machine-ben. very free translation from Hungarian (original Latin).
  6. ↑ Sudár, Balázs (2008). BEKTAŞI MONASTERIES IN OTTOMAN HUNGARY. Akadémiai Kiadó
  7. ↑ Büchler, Alexander (1904). "Hungary". In Singer, Isidore (ed.). The Jewish Encyclopedia. Vol. 6. New York and London: Funk and Wagnalls Co. pp. 494–503.
  8. ↑ Searching for faith: a change of religion in Hungary. Budapest: Akadémia Kiadó, 370. o. (2007. szeptember 20.) 
  9. ↑ Jos Colijn: Egyetemes egyháztörténet
  10. ↑ a b c d e Vallás, felekezet. Hungarian Central Statistical Office See data 1920–2011: Visszatekintő adatok ("Retrospective data"): 1.1 – A népesség száma és megoszlása vallás és nemek szerint; 1.2 – A népesség száma és megoszlása vallás és főbb korcsoport szerint.
  11. ↑ Czibulka Zoltán: Összefoglalás és módszertani megjegyzések. In: Népszámlálás 2001. 5. Vallás, felekezet. KSH, Bp. 2002. pp. 7-10. (A vonatkozó rész: p. 8.)
  12. ↑ Tomka Miklós: Vallás és társadalom Magyarországon. LOISIR Kft, Bp. – Piliscsaba. 2006. (Pázmány Társadalomtudomány 4.) 404 p.
  13. ↑ Czibulka, uo. A felhívás talán jogosnak tűnik, de csupán európai szemmel. Globalizálódó világunkban nem hagyhatjuk figyelmen kívül a hazánkban is megjelent keleti vallásokat, felekezeteket, kultuszokat vagy ezek bevándorolt híveit. Számukra a statisztikai hivatal által „előírt” kizárólagosság vállalhatatlan etikai konfliktust, a felhasználók, kutatók számára nem elhanyagolható adatvesztést jelent...
  14. ↑ Ez utóbbi lehetőség tág teret biztosít az felajánlók – különböző szempontú – befolyásolására. Nem mindegy ugyanis, hogy az "egyházi 1%-ot" a parlagfű-mentesítésre, vagy a határon túli magyarok támogatására lehet-e felajánlani.
  15. ↑ APEH portál - Tájékoztató a 2006. évi szja-bevallások szja 1+1%-ának feldolgozásáról. [2008. február 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. február 6.)
  16. ↑ APEH portál - Tájékoztató a 2007. évi szja 1%-felajánlásokról. [2008. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. október 11.)
  17. ↑ - Tájékoztató a 2009. évi szja-felajánlásokról. [2010. november 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 15.)
  18. ↑ NAV-évkönyv 2018. (Hozzáférés: 2022. április 30.)
  19. ↑ Népszabadság 2002. szeptember 12., szerző: Czene Gábor
  20. ↑ APEH-kimutatás 2007. december 31.. [2010. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 15.)
  21. ↑ APEH-kimutatás 2008. december 31.
  22. ↑ APEH-közlemény 2010. szeptember 14.. [2010. szeptember 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. szeptember 15.)
  23. ↑ Vallásosság és felekezetek Magyarországon, 1999. április-június (archív link)
  24. ↑ Czene Gábor: Kevesen követik az egyházi tanításokat Archiválva 2009. február 7-i dátummal a Wayback Machine-ben, Népszabadság, 2004. október 22.
  25. ↑ Eurobarometer 2005 - Social values, Science and Technology
  26. ↑ Fessel Institute, idézi: Czene Gábor. Teret veszít a vallás Magyarországon, Népszabadság, 2008. október 8.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Magyarország_népességének_vallási_megoszlása&oldid=25976874”