Teleki Pál (politikus)

Teleki Pál
Magyarország miniszterelnöke
Hivatali idő 1939. február 16. – 1941. április 3.
Kormányzó	Horthy Miklós
Előd	Imrédy Béla
Utód	Bárdossy László
Hivatali idő 1920. július 19. – 1921. április 14.
Kormányzó	Horthy Miklós
Előd	Simonyi-Semadam Sándor
Utód	Bethlen István
Magyarország vallás- és közoktatásügyi minisztere
Hivatali idő 1938. május 14. – 1939. február 16.
Kormányfő	Imrédy Béla
Előd	Hóman Bálint
Utód	Hóman Bálint
Magyarország külügyminisztere
Hivatali idő 1920. április 19. – 1920. július 19.
Kormányfő	Simonyi-Semadam Sándor
Előd	Simonyi-Semadam Sándor
Utód	Csáky Imre
Katonai pályafutása
Szolgálati idő	1914–1918
Rendfokozata	főhadnagy
Születési név	Teleki Pál János Ede
Született	Budapest 1879. november 1.
Elhunyt	Budapest 1941. április 3. (61 évesen)
Sírhely	Máriabesnyői temető
Párt	Alkotmánypárt (1905–1913) Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja (1920–1922) Egységes Párt (1926–1941)
Szülei	Teleki Géza Muráty Irén
Házastársa	Bissingen-Nippenburg Johanna grófnő
Gyermekei	Teleki Mária Teleki Géza
Foglalkozás	földrajztudós, szolgabíró, képviselő, tanár, miniszter
Iskolái	Budapesti Tudományegyetem
Halál oka	öngyilkosság
Díjak	Szent István-rend nagykeresztje, Szeged díszpolgára
Teleki Pál aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Teleki Pál témájú médiaállományokat.

Széki gróf Teleki Pál (teljes nevén Teleki Pál János Ede; Budapest, Ausztria–Magyarország, 1879. november 1. – Budapest, Magyar Királyság, 1941. április 3.), a nemesi Teleki családból való magyar földrajztudós, tanár, politikus, többszörösen megválasztott országgyűlési képviselő, előbb a Magyar Királyság külügyminisztere 1920-ban (a Simonyi-Semadam-kormányban), majd az ország miniszterelnöke 1920-tól 1921-es lemondásáig, ezt követően 1938 és 1939 között vallás- és közoktatásügyi miniszter (az Imrédy-kormányban), majd az 1939-es választásokat követően az ország megválasztott miniszterelnöke 1941-es öngyilkosságáig. A Magyar Tudományos Akadémia tagja, továbbá a SZEFHE rabonbánja és a Magyar Cserkészszövetség tiszteletbeli főcserkésze.

Családja

A főnemesi gróf széki Teleki család római katolikus ágának a sarja. Édesapja , gróf széki Teleki Géza (1843–1913) író és politikus, aki rövid ideig belügyminiszter volt Tisza Kálmán kormányában. Édesanyja Muráty (Muratisz) Irén (1852–1941), egy jómódú pesti görög kereskedő leánya.

1908. november 24-én vette feleségül Bissingen-Nippenburg Johanna (1889–1942) grófnőt, gróf Bissingen Nippenburg Rezső Antal Gábor és foeni Mocsonyi Georgina lányát Budapesten. Házasságukból két gyermekük született: Teleki Mária (1910–1962) és Teleki Géza (1911–1983). Géza fia geológus, egyetemi tanár lett Kolozsvárott 1940-44 között, majd az Ideiglenes Nemzeti Kormány vallás- és közoktatási minisztere volt 1944-45-ben. 1949-ben Amerikába emigrált. Egyik unokája, Teleki Géza neves antropológus lett Amerikában.

Tanulmányai

Elemi iskoláit magántanulóként végezte a budapesti evangélikus elemi népiskolában (a mai Deák Ferenc téren) 1885–1889 között, majd a pesti Piarista Gimnáziumban (1889–1897) folytatta tanulmányait, szintén magántanulóként.

1897 szeptemberében beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem jog- és államtudományi karára. A természettudományi karon földrajzi előadásokat hallgatott, publikált a Földrajzi Közleményekben és előadást tartott a Földrajzi Társaságban az ázsiai felfedezőutak történetéről. A Természettudományos Társulat 1898. december 15-ei, nyilvános ülésén mutatta be dolgozatát. Egyetemi évei alatt részt vett az erdélyi társaság jeles, évente ismétlődő eseményein, a zsuki falkavadászatokon és a kolozsvári jótékonysági bazáron. 1901-ben szerezte egyetemi diplomáját: ekkor első államtudományi szigorlatán magyar közjogból, politikából, egyházi jogból és nemzetközi jogból vizsgázott. A következő tanévre vendéghallgatóként beiratkozott a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémiára, a kétéves képzés második évére. 1902 áprilisában a bizottság nem találta elégségesnek tudását, majd a következő évben megismételt szigorlaton közigazgatási jogból ismét megbukott. Végül 1903. decemberben, „Az elsődleges államkeletkezés kérdéséhez” címmel benyújtott dolgozata alapján az államtudományok doktorává nyilvánították.

Tudományos pályafutása

Teleki Pál miniszterelnök, földrajztudós híres "vörös térkép"-e, Magyarország 1910-es népességének nemzetiségek szerinti eloszlásáról.
A világ egyik első olyan térképe, amelyen a népesség nemzetiségek szerinti eloszlását a népsűrűség figyelembevételével ábrázolták.

1902-től Lóczy Lajos földrajzi tanszékén volt gyakornok. 1904-től szolgabíróként tevékenykedett Szatmárban. 1906 március-áprilisban nagy nyugati utat tett, 1907-ben Szudánban, majd Európában járt tanulmányúton. 1909–1913 között a Földrajzi Intézet nevű kiadóvállalat tudományos igazgatója, 1910–1923 között pedig a Földrajzi Társaság főtitkára volt. 1911-ben Atlasz a japáni szigetek cartographiájának történetéhez című munkája magas francia elismerésben (Jomard-díj) részesült. 1912 augusztus-októberében Cholnoky Jenővel nagy körutat tett az Egyesült Államokban. Ebből az útból született 1922-ben az Amerika gazdasági földrajza című egyetemi jegyzete. 1913-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta, azonban székfoglalóját a háború miatt csak 1917-ben mondhatta el. 1913-ban kinevezték a Kereskedelmiiskolai Tanárképző tanárának. A Turáni Társaság tagja, majd elnöke lett. A háborúban önkéntesként szolgált, ez idő alatt született (nemegyszer a lövészárokban írva) korai jelentős műve: A földrajzi gondolat története. 1918 őszétől a párizsi békekonferenciára többekkel elkészítette a Magyar Királyság etnikai térképét, majd a híres „vörös térképet”, amelyen a magyar nemzetiséget vörössel jelölte (carte rouge).

Politikai pályafutása

Először az 1905-ös választásokon indult az ifj. Andrássy Gyula vezetésével a Szabadelvű Párt „disszidenseiből” formálódó (de csak a választás után bejegyzett) Országos Alkotmánypárt színeiben a Szatmár vármegyei nagysomkúti választókerületben, mely országgyűlési képviselőjévé választotta. Az 1906-os választásokon ismét elnyerte a mandátumot. Az 1910-es választásokon, amikorra nyilvánvalóvá vált a koalíciós kormány bukása, nem vállalt újabb mandátumot (nem indult), a politikától időlegesen visszavonult. Ekkoriban még nem volt jelentős politikai tényező. Az első világháborúban önkéntesként harcolt. 1917-ig főhadnagyként szolgált a szerb, majd az olasz fronton, ekkor kinevezték az Országos Hadigondozó Hivatal élére. Az őszirózsás forradalom győzelme után visszavonult, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején Svájcban tartózkodott, eközben az Antibolsevista Comité felkérésére az ellenforradalmi szegedi kormányokban (mindháromban) külügyminiszterként tevékenykedett.

Az ellenforradalom győzelme utáni első, 1920-as választásokon a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja színeiben Szeged belvárosi kerületében nyert országgyűlési mandátumot. A március 15-én alakult Simonyi-Semadam-kormányban Simonyi-Semadam felkérte külügyminiszternek, melyet április 19-ével fogadott el, a trianoni békeszerződés aláírására már ilyen minőségében ment el, azt azonban nem ő, hanem a magyar delegáció két másik (politikailag súlytalan) tagja írta alá. A kormány ezután egy hónappal lemondott, a kabinetalakításra Horthy Telekit kérte fel, aki el is vállalta azt.

Első miniszterelnöksége

1921-ben, lemondása után fél évvel

1920. július 25-én Horthy Miklós kormányzó kinevezte miniszterelnökké. Emellett ő volt a nemzeti kisebbségek tárca nélküli minisztere és ő vezette a külügyi tárcát is. IV. Károly király visszatérési kísérlete után, 1921. április 14-én lemondott a miniszterelnökségről.

Teleki első kormányzásának egyik máig leginkább ellentmondásos kérdése a "numerus clausus"- törvény. A numerus clausus tulajdonképpen az 1920. évi XXV. törvény ("a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról"), nevének jelentése: "lezárt (értsd: meghatározott, állandó) szám". A parlament elé a vallás- és közoktatásügyi miniszter terjesztette, 1920 szeptemberében fogadták el. A törvény elsősorban a magyar felsőoktatásban tanulók számát kívánta az ország vélt vagy valós szükségleteihez igazítani, korlátozni kívánta a felsőoktatásba bekerülők számát. A felsőoktatásban tanulóknak számarányukban tükrözniük kellett a Magyarországon élő "népfajok" arányszámát. A törvény fő célja elsősorban az volt, hogy biztosítsa a magyaroknak a lakosságon belüli arányuknak megfelelő részvételt az egyetemeken. A törvényt sokan az első zsidótörvénynek tekintik, mivel a zsidóságot korlátozta leginkább, amelyet az addigi joggyakorlattól eltérően felekezet helyett nemzetiségként kezelt.

Első miniszterelnöksége után

1925-ben részt vett a török–iraki határ megállapítása előtti felmérésben, mint a Népszövetség által kiküldött Moszul-bizottság tagja. A korszak tudományos életében meghatározó szerepet töltött be: professzor, és több ízben dékán volt a budapesti egyetem közgazdaságtudományi karán, illetve 1937–1938-ban rektor a jogutód József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, a Műegyetem elődjén. Az Eötvös-kollégiumnak is kurátora ebben az időben. Munkásságát 1930-ban Corvin-lánccal ismerték el.

Az 1926-os választásokon nem indult, mivel a Közgazdasági Egyetem őt kívánta delegálni az újjáalakuló felsőházba. A felsőháznak az 1927-es újjáalakulásától 1938-ig maradt a tagja (mindvégig a Közgazdasági Egyetem küldötteként). Ez idő alatt országgyűlési választáson nem indult.

A cserkészet élén

Teleki Pál (balra) az 1933-as 4. Cserkész Világtalálkozón

Teleki Pál, önarckép-karikatúra (1939)

1922. június 10-ével Horthy Miklós kormányzó Teleki Pált nevezte ki az ország főcserkészévé. Népszerű és nagy hatású szereplője az ifjúsági mozgalom történetének. Teleki azonban nem viselte hosszú ideig a címet, ugyanis 1923 márciusában egészségi állapotára hivatkozva benyújtotta lemondását, főcserkészi tisztsége alól a kormányzó felmentette, és tiszteletbeli főcserkésszé nevezte ki. E szerepében volt 1933-ban a 4. Cserkész Világdzsembori, cserkész világtalálkozó (jamboree, dzsembori) szervezője és irányítója: Gödöllőn, a Királyi Kastély parkjában a világ számos országából érkező 30 000 cserkész táborozott.

Második miniszterelnöksége

Teleki 1938-ban a tokaji kerületben egy időközi választáson ismét képviselői mandátumhoz jutott, amivel lemondott felsőházi tagságáról és újra csatlakozott a képviselőházhoz. Az 1938. május 14-én az alakuló Imrédy-kormányban vallás- és közoktatásügyi miniszter lett, melyet Imrédy bukásáig el is látott. Az első bécsi döntés tárgyalásánál a magyar delegáció egyik vezetője volt. Az elvesztett területek visszaszerzése érdekében Németország és Olaszország, más szóval a tengelyhatalmak felé forduló Imrédy-kormánnyal szemben meggyőződéses angolbarát volt.

1939. február 2-án a parlamenti viszály megoldásaként (még korábban 62 kormánypárti képviselő kivált és szembefordult Imrédyvel) Teleki vezérletével a kormánypárt és a korábbi „disszidens” képviselők újraegyesültek, a kormánypárt pedig felvette a Magyar Élet Pártja nevet (ami addig a „Nemzeti Egység Pártja” volt).

Imrédy Béla szintén ekkori lemondatása után Horthy újfent Telekit bízta meg a kormányalakítással. Teleki és második kabinetje 1939. február 16-án tette le hivatali esküjét, így az 1939. IV tc.-t, azaz a II. zsidótörvényt már az ő kormányzása alatt fogadta el a parlament.

Teleki második miniszterelnöksége idején zajlott le Kárpátalja (1939. március) és Észak-Erdély (a II. bécsi döntés, 1940. augusztus 30.) visszacsatolása. Hivatali ideje alatt nagyszabású infrastrukturális beruházásokat és szociális reformokat is elindított (pl. az Országos Nép- és Családvédelmi Alap, észak-erdélyi vasútépítések, stb.). Az 1939-es ún „pünkösdi választásokon” a vezetése alatt álló kormánypárt, a Magyar Élet Pártja a Horthy-korszak legnagyobb arányú választási győzelmét aratta, ugyanakkor mind a kormánypárton belül, mind azon kívül előretörtek a szélsőjobboldali erők. Itt újfent Szeged belvárosában nyert képviselői mandátumot.

Teleki Pál külpolitikájának kétségtelen sikere, hogy 1939 szeptemberében a magyar kormány megtagadta azt a német kérést, amely a Nagyszalánc-Velejte vasútvonal magyar területen húzódó szakaszának használatát kérte, hogy azon a lengyel frontról német sebesülteket és utánpótlást szállító szerelvények haladhassanak át. Lengyelország szeptemberi kudarca után a magyar kormány megnyitotta a határt a lengyel menekülők előtt, és megadta az összes lehetséges segítséget számukra: az 1944. márciusi német megszállásig lengyel iskolák és szervezetek működtek Magyarországon. Ugyancsak Teleki Pál utasítására szerveztek meg és szereltek fel titokban egy magyar légiót, hogy azok a Téli háborúban a finn oldalon harcoljanak a szovjet csapatok ellen. 1940. szeptember 26-án elsőként kapta meg Horthy kormányzótól a Magyar Királyi Szent István-rend nagykeresztjét.

Teleki külpolitikájának, s kormánya mozgásterének végzetes szűkülését jelentette, hogy 1940. november 20-án a magyar kormány csatlakozott a Háromhatalmi egyezményhez (Németország, Olaszország és Japán), elismerve a fasiszta Olaszország és a náci Németország európai hegemóniáját. Az egyezmény értelmében ha a világháborúban addig részt nem vevő állam támadná meg a tengelyhatalmakat, Magyarország szolidaritást vállal a megtámadottal.

A második világháborúban

Teleki és Adolf Hitler a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozáskor 1940 novemberében

A magyar kormány 1940. december 12-én Belgrádban örökbarátsági szerződést kötött Jugoszláviával. Az ottani katonai puccs – mely egyúttal németellenes élű volt – után azonban a berlini vezetés bejelentette igényét arra, hogy német csapatok Magyarországon áthaladhassanak. Telekinek választania kellett a revíziót lehetővé tevő és addig győztes helyzetben levő Németország, és a térséget minden szempontból feladó, de nagy anyagi tartalékokkal rendelkező angolszász hatalmak és a velük potenciálisan szövetséges Szovjetunió között.

Teleki tartani akarta magát a barátsági szerződéshez, Németország ellenében. Április 2-án a londoni nagykövet tájékoztatta arról, hogy Magyarország hadüzenetre számíthat angol részről Jugoszlávia megtámadása esetén.

Halála

A német hadsereg Jugoszlávia elleni felvonulásának másnapján 1941. április 3-án reggel Telekit holtan találták a Sándor-palotában lévő lakosztályában, fejlövés végzett vele. Íróasztalán drámai hangú levelet találtak a kormányzónak címezve, melyben erős szavakkal ítélte el a Jugoszlávia elleni agressziót. A német csapatok már a halálhír előtt elindultak Jugoszlávia ellen.

Halálát a rendelkezésre álló történelmi bizonyítékok alapján egyértelműen öngyilkosságként kell értékelni. Ezt a tényt Nyári Gábor 2015-ben kiadott könyvében igyekezett megkérdőjelezni, s könyve nyomán laikus körökben elterjedt a vélekedés Teleki meggyilkolásáról. Nyári állításait, ill. könyvének tartalmát történész körökben nem találták megalapozottnak. Tételes cáfolatára Ablonczy Balázs vállalkozott.

gróf Teleki Pál sírja Máriabesnyőn

2019. április 3-án hozta nyilvánosságra Budapest Főváros Levéltára az előző este hozzájuk került iratanyagot, benne Teleki Pál addig ismeretlen, 1941-es búcsúlevelével, amelyet személyi titkárának, hű bizalmasának írt. Ebben a levélben a néhai miniszterelnök embergyűlöletével magyarázza öngyilkosságát, és azt kéri, temetésén rajta és a papon kívül senki ne legyen jelen, még sírfelirata se legyen. A levél teljes mértékben cáfolja a gyilkosságról szóló - amúgy is mesterkélt - összeesküvés-elméleteket.

Sírja Gödöllőn, a máriabesnyői temetőben található. Az emléktáblájára liliom van vésve a cserkészetre utalva, és a következő felirat olvasható rajta: "DOLGOZOTT A CSERKÉSZETÉRT ÉS ÉLETÉT ADTA A MAGYAR NÉP BECSÜLETÉÉRT".

Emlékezete

Teleki Pál szobra Balatonbogláron, Rieger Tibor alkotása

„	Öngyilkosságával az volt a célja, hogy magát és népét felmentse a Jugoszlávia elleni német támadásért viselt felelősség alól. Áldozata tisztára mosta nevét a történelem előtt . De a német seregeket nem tudta megállítani, és a történtek következményeit sem volt képes elhárítani.	”
– Winston Leonard Spencer Churchill: A második világháború. 1–2. kötet. Budapest, Európa Könyvkiadó, 1995. 483. o.

Első köztéri szobrát Gödöllőn állították fel 2001-ben. 2004-ben magyar értelmiségiek egy csoportja mellett lengyel üzletemberek is részt vettek annak lehetővé tételében, hogy a budapesti szoborállítás meghiúsulása után Balatonbogláron mégis emlékművet állíthassanak neki.

A Pannonhalmi Bencés Gimnázium (melynek egyik alapítója) filmvetítő termének neve őrzi emlékét.

Ezeken kívül Varsóban és Sopronban is egy utca, Gödöllőn egy tér - a Gróf Teleki Pál tér - viseli a nevét.

Fontosabb művei

• Az elsődleges államkeletkezés kérdéséhez (1903)
• A földrajzi gondolat története (1917)
• La Hongrie Occidentale. Párizs-Budapest, 1920. (Domanovszky Sándorral) Online
• Amerika gazdasági földrajza (1922)
• The Evolution of Hungary and its Place in European History (1923)
• Európáról és Magyarországról (1934)
• A gazdasági élet földrajzi alapjai I-II. (1936)
• Beszédek 1939 (1939)
• Magyar politikai gondolatok (1941)
• Teleki Pál országgyűlési beszédei I-II. (1944)
• Teleki Pál: Válogatott politikai írások és beszédek (2000)

Források

A magyar Wikiforrásban további forrásszövegek találhatóak

Kategória:Teleki Pál öngyilkossága témában.

A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Teleki Pál (politikus) témában.

• Fodor Ferenc: Teleki Pál – Egy "bujdosó könyv" (Mike és Társa, Budapest, 2001)
• Teleki Pálról feketén-fehéren In. Rubicon, 2004/02.
• Ablonczy Balázs: Teleki Pál (Osiris Kiadó Budapest, 2005) ISBN 963-389-731-9

A www.mult-kor.hu portál cikkei:

• 65 éve lett öngyilkos Teleki Pál
• Teleki Pál: világhírű geográfus, sikertelen politikus
• Történelmi botrányok, érdekességek, rejtélyek 2004-ben
• 125 éve született Teleki Pál
• Teleki Pál és az elfogult utókor
• Szobrot Teleki Pálnak?
• Jogos viták a Teleki-szobor körül
• A magány rabjai

Életrajzai az országgyűlési almanachokban

• Életrajza az 1905–1906-os országgyűlés almanachjában
• Életrajza az 1906–1910-es országgyűlés almanachjában
• Életrajza az 1920–1922-es országgyűlés almanachjában
• Életrajza az 1922–1926-os országgyűlés almanachjában
• Életrajza az 1926–1931-es országgyűlés almanachjában
• Életrajza az 1931–1935-ös országgyűlés almanachjában
• Életrajza az 1935–1939-es országgyűlés almanachjában
• Életrajza az 1939–1944-es országgyűlés almanachjában

További információk

• Teleki Pál – egy ellentmondásos életút, geographic.hu
• Teleki Pál megalakítja első kormányát - Tarján Tamás cikke
• - Aranyliliom - Minden, ami cserkészet
• Teleki Pál Beszédek (1939)

További magyar nyelvű művei a Magyar Elektronikus Könyvtárban:

• Erdély helyzete Magyarországon és Európában
• Időszerű nemzetközi politikai kérdések a politikai földrajz megvilágításában

Lásd még

• Magyar akadémikusok listája

Elődje: Simonyi-Semadam Sándor

Magyarország miniszterelnöke 1920–1921

Utódja: Bethlen István

Elődje: Imrédy Béla

Magyarország miniszterelnöke 1939–1941

Utódja: Bárdossy László