Nagyszalánc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nagyszalánc (Slanec)
Slanec, pohled z hradu.jpg
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületKassai
JárásKassa-vidéki
Turisztikai régióKassai
Rang község
Első írásos említés 1230
Polgármester Jozef Bela
Irányítószám 044 17
Körzethívószám 055
Forgalmi rendszám KS
Népesség
Teljes népesség 1479 fő (2017. dec. 31.)[1]
Népsűrűség67 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság343 m
Terület20,46 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagyszalánc (Szlovákia)
Nagyszalánc
Nagyszalánc
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 38′ 00″, k. h. 21° 28′ 40″Koordináták: é. sz. 48° 38′ 00″, k. h. 21° 28′ 40″
Nagyszalánc weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyszalánc témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Nagyszalánc (szlovákul Slanec) község Szlovákiában, a Kassai kerület Kassa-környéki járásában.

Fekvése[szerkesztés]

A település Kassától 20 km-re délkeletre, az Eperjes-Tokaji-hegység középső részén, 345 méter magasan fekszik. Területe 20,459 km². A Kassa–Csap vasútvonal érinti.

Nevének eredete[szerkesztés]

Szalánc neve a szláv „slánac” (= sós vizű forrás) szóból származik, a mai szlovák Slanec visszaszlávosítás a magyarból.

Története[szerkesztés]

A település egy fontos vár körül alakult ki, amely 1230-ban szerepel először a feljegyzésekben „Castrum Salis”, azaz „Sóvár” néven. A várat az Aba nemzetségbeli Szalánciak őse, az Aba nembeli Csama fia Péter építtette.

1270-ben V. István király Reinhold mesternek adományozta a várat, melyet ekkor „Zelench” alakban említenek. Szalánc új ura, Finta nádor a cseh trón megszerzésért folytatott küzdelemben Přemyšl Ottokár cseh királyt támogatta IV. László magyar királlyal szemben, aki ezért 1281-ben elfoglalta Szalánc várát. 1299-ben a várat a helybeli Szalánczi család kapta meg, de Szalánci Péter 1311-ben a szintén Aba nembeli Amadék oldalán Csák Máté táborába szegődött. A rozgonyi csata után Károly Róbert király a birtokot híveinek, a Drugetheknek adta, később házasság révén a Losonczyak, majd kihalásuk után – 1601-ben – II. Rudolf császár a Forgách családnak adta. 1440-ben Jiskra János huszitái foglalták el és megrongálták. Losonczy László újra felépíttette. 1644-ben I. Rákóczi György a vár alatt győzte le III. Ferdinánd császár seregét, a várat pedig elfoglalva felgyújtotta, de újjáépült. 1678-ban Thököly Imre szállta meg, de még az évben visszafoglalták a császáriak és végleg lerombolták. 1697-ben a császári csapatok a vár alatt semmisítették meg Thököly seregének maradványait. 1944-ig a Forgáchok birtoka, akik a 18. század közepén a hegy alatt ma is álló kastélyt építették.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Nagy Szaláncz Kis Szaláncz. Két magyar falu Abaúj Várm. Nagynak földes Ura Gr. Forgách; ennek pedig Gr. Forgách, Szirmay, és több Uraságok, lakosaik katolikusok, és más félék, fekszenek Regete-Ruszkának szomszédságában, mellynek filiáji; hajdani Vára nevezetesítette; földgyeik középszerűek, erdőjök jeles, legelőjök hasznos, vagyonnyaik külömbfélék.”[2]

Templom

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Szaláncz (Nagy), magyar-tót falu, Abauj vmegyében, 140 r., 8 g. kath., 6 evang., 250 ref., 7 zsidó lakossal. Kath. fiók, ref. anyaszentegyház. Van egy régi omladozott vára, igen szép, vadakkal bővelkedő erdeje. F. u. gr. Forgách.”[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Abaúj-Torna vármegyét tárgyaló része szerint: „Nagy-Szaláncz községe. Ugyszólván egészen erdőben áll. 125 háza van, 886 magyar és tót lakossal, vasúti állomás, posta- és táviró hivatallal. Gr. Forgách István parkjában, a Várhegy alatt és a község határában kőkori és bronzkori emlékeket találtak. Nevezetessége gr. Forgách István kastélya, parkja és a vár, melynek képét más helyen közöljük. A parkban álló kastélyt gr. Forgách Zsigmond építtette a mult század második felében. A kastély fölött emelkednek a szalánczi vár romjai; jó karban fenntartott donjonjában a család képtára van elhelyezve. Az uradalom összes majorjai, továbbá az alsókemenczei kastély és az u. n. Kerekhegyen a jelenlegi tulajdonos által épitett kecses vadászlak telefon-hálózattal vannak a szalánczi kastélylyal összekötve. Az uradalomról a gazdasági részben szólunk bővebben. A község határában levő kőbányát a magyar államvasutak bérlik. A lakosok földmivelés mellett dongakészitéssel is foglalkoznak.”[4]

1920 előtt a település Abaúj-Torna vármegye Füzéri járásához tartozott.

1938. december 19-én súlyos határincidens történt itt, mely során több katona elesett, s emiatt átmenetileg a magyar-szlovák tárgyalások is megrekedtek. 1989–1990-ben közigazgatásilag hozzá tartozott Kisszalánc is.

Népessége[szerkesztés]

1880-ban 1024-en lakták, ebből 827 magyar és 122 szlovák anyanyelvű.

1910-ben 856 lakosából 693 magyar és 149 szlovák anyanyelvű.

1930-ban 1466-an lakták: 814 csehszlovák és 354 magyar.

A 2001-es népszámlálás szerint 1283 lakosából 1168 szlovák és 25 magyar volt.

2011-ben 1382 lakosából 1180 szlovák és 11 magyar.

Nevezetességei[szerkesztés]

Szalánc várának romjai
  • A falu feletti 510 m magas hegyen emelkednek Szalánc várának romjai. Egyik épen maradt tornyában egykori birtokosai, a Forgáchok a 19. század végén családi múzeumot létesítettek, 1945 januárjában azonban ez is megsemmisült. A várhegy 1933 óta természetvédelmi terület.
  • Római katolikus Szent István temploma 1754-ben, református temploma 1784-ben, a klasszicista Forgách-kastély a 18. század második felében épült.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyszalánc témájú médiaállományokat.