„Disznófő-forrás” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Értelmetlen formázás, csak eltolja egymástól a sorokat. |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: HTML-sortörés Vizuális szerkesztés |
||
15. sor: | 15. sor: | ||
378 méteres [[tengerszint feletti magasság|magasságban]] fakad a [[Hármaskút-tető]] keleti oldalában lévő [[Harang-völgy]] bal oldalában, pannon [[homokkő]] rétegekből. A vízhozama 3-10 l/perc, a víz hőmérséklete 7,5-8 °C, az oldott anyag tartalma 704 mg/l. |
378 méteres [[tengerszint feletti magasság|magasságban]] fakad a [[Hármaskút-tető]] keleti oldalában lévő [[Harang-völgy]] bal oldalában, pannon [[homokkő]] rétegekből. A vízhozama 3-10 l/perc, a víz hőmérséklete 7,5-8 °C, az oldott anyag tartalma 704 mg/l. |
||
== Története == |
|||
A [[török hódoltság|török időkben]] a forrás környéke a szájhagyomány szerint a budai basák háremhölgyeinek nyaralóhelye volt. Ők a forrást megérkezésükkor ''Király-forrás''nak ismerték, és mint több más magyar név esetében is, részben meghagyták eredeti nevét, vagy lefordították azt [[török nyelv]]re. Így a Király-forrást „Királ bunár”-nak, illetve a Király-domb nevével együtt „Királ bunár bain”-ként ismerték. A törökök kiűzésükkor romboltatták le az épületeket és a forrás [[1686]] után a ''Sauwiese'', illetve ''Saukopf'' neveket kapta. A területen egykor élt sok vaddisznó miatt lett ez a neve (sau = koca). Az 1982-es Budai-hegység útikalauz szerint nevét tévesen értelmezték, a Disznőfő nem disznófejet jelent hanem Disznó-forrást. A ''fő'' utótag régen forrást jelentett (Vízfő = Víz-forrás). |
A [[török hódoltság|török időkben]] a forrás környéke a szájhagyomány szerint a budai basák háremhölgyeinek nyaralóhelye volt. Ők a forrást megérkezésükkor ''Király-forrás''nak ismerték, és mint több más magyar név esetében is, részben meghagyták eredeti nevét, vagy lefordították azt [[török nyelv]]re. Így a Király-forrást „Királ bunár”-nak, illetve a Király-domb nevével együtt „Királ bunár bain”-ként ismerték. A törökök kiűzésükkor romboltatták le az épületeket és a forrás [[1686]] után a ''Sauwiese'', illetve ''Saukopf'' neveket kapta. A területen egykor élt sok vaddisznó miatt lett ez a neve (sau = koca). Az 1982-es Budai-hegység útikalauz szerint nevét tévesen értelmezték, a Disznőfő nem disznófejet jelent hanem Disznó-forrást. A ''fő'' utótag régen forrást jelentett (Vízfő = Víz-forrás). |
||
23. sor: | 24. sor: | ||
Közvetlenül a forrás mellett halad el egy zöld jelzésű [[turistaút]], nem messze tőle pedig egy [[Kossuth Lajos]] emlékmű látható.<ref>Budai-hegység. Turistatérkép. Cartographia, Budapest, 2007.</ref> |
Közvetlenül a forrás mellett halad el egy zöld jelzésű [[turistaút]], nem messze tőle pedig egy [[Kossuth Lajos]] emlékmű látható.<ref>Budai-hegység. Turistatérkép. Cartographia, Budapest, 2007.</ref> |
||
<br /> |
|||
== Képgaléria == |
== Képgaléria == |
||
<gallery class="center"> |
<gallery class="center"> |
A lap 2020. január 4., 06:22-kori változata
Disznófő-forrás | |
A Disznófő-forrás kútháza | |
Ország | Magyarország |
Település | Budapest XII. kerülete |
Elhelyezkedése | |
Tszf. magasság | 378 m |
é. sz. 47° 30′ 36″, k. h. 18° 57′ 52″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 36″, k. h. 18° 57′ 52″ | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Disznófő-forrás témájú médiaállományokat. |
A Disznófő-forrás egy természetes forrás, amely Budapest XII. kerületében, a Szilassy út 18. szám alatt fakad.
Leírása
378 méteres magasságban fakad a Hármaskút-tető keleti oldalában lévő Harang-völgy bal oldalában, pannon homokkő rétegekből. A vízhozama 3-10 l/perc, a víz hőmérséklete 7,5-8 °C, az oldott anyag tartalma 704 mg/l.
Története
A török időkben a forrás környéke a szájhagyomány szerint a budai basák háremhölgyeinek nyaralóhelye volt. Ők a forrást megérkezésükkor Király-forrásnak ismerték, és mint több más magyar név esetében is, részben meghagyták eredeti nevét, vagy lefordították azt török nyelvre. Így a Király-forrást „Királ bunár”-nak, illetve a Király-domb nevével együtt „Királ bunár bain”-ként ismerték. A törökök kiűzésükkor romboltatták le az épületeket és a forrás 1686 után a Sauwiese, illetve Saukopf neveket kapta. A területen egykor élt sok vaddisznó miatt lett ez a neve (sau = koca). Az 1982-es Budai-hegység útikalauz szerint nevét tévesen értelmezték, a Disznőfő nem disznófejet jelent hanem Disznó-forrást. A fő utótag régen forrást jelentett (Vízfő = Víz-forrás).
A forrásháza az 1820-as évek végén épült, az 1890-es években pedig egy vasból készült csorgófejet kapott, ami egy vadkanfejet ábrázol. Ezt 1955-ben lebontották, majd később eredeti formájában helyreállították és megoldották a vízelvezetést is, amit egy majdnem 30 méter hosszú falazott alagút gyűjt össze és vezet be közvetlenül a főváros csatornahálózatába.
Az 1847. évi dűlőkeresztelő alkalmával a Mátyás-csorgó nevet kapta, de ez nem ment át a köznyelvbe. I. Mátyás magyar király vadászkastélya a Zugligetben, a forrás közelében állt. A kastély vízellátását ez a forrás szolgáltatta. A Disznófő-forrás népszerű kirándulóhely, vendéglő is áll itt Disznófő vendéglő néven, ami az 1840-es években épült, és a nevét a kútház homlokzatán lévő vas vadkanfejről kapta. 1857-ben már igen népszerű volt, befogadóképességét 600 fősre növelték. 1990–91-ben 120 fő ellátására volt képes. A forrás ma magánterület.
Közvetlenül a forrás mellett halad el egy zöld jelzésű turistaút, nem messze tőle pedig egy Kossuth Lajos emlékmű látható.[1]
Képgaléria
-
A forrásház belseje
-
A csorgó
-
A forrásalagút
-
A Disznófő étterem, 1896-ban
-
Az étterembelső 2013-ban
-
A Disznófő étterem 2013-ban
Jegyzetek
- ↑ Budai-hegység. Turistatérkép. Cartographia, Budapest, 2007.
Irodalom
- Budapest lexikon I. (A–K). Főszerk. Berza László. 2., bőv. kiad. Budapest: Akadémiai. 1993. 328–329. o. ISBN 963-05-6410-6
- Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Bp. 2005. 110. old.
- Pápa Miklós – Dénes György: Budai-hegység útikalauz. Sport, Budapest, 1982. 227-228. oldal ISBN 963 253 300 3