Ságvár

Ságvár
Ságvár címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Dél-Dunántúl
Vármegye	Somogy
Járás	Siófoki
Jogállás	község
Polgármester	Kecskés Gábor (Fidesz-KDNP)
Irányítószám	8654
Körzethívószám	84
Népesség
Teljes népesség	1924 fő (2024. jan. 1.)
Népsűrűség	46,12 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	38,44 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 50′ 13″, k. h. 18° 06′ 07″46.837069444444, 18.102019444444
Ságvár Pozíció Somogy vármegye térképén
Ságvár weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ságvár témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Ságvár (latinul: Tricciana, németül: Schleugberg am Plattensee) község Somogy megyében, a Siófoki járásban. A Dunántúl egyik legrégebben lakott települése. Erdei tanösvényei, hangulatos elhelyzekedése és a Balatonhoz való közelsége miatt a mai napig népszerű hely.

Fekvése

Siófoktól – az M7-es autópályától – 5 kilométerre délre fekszik a Szekszárd felé vezető 65-ös főút mellett, Siófok déli szomszédságában. A keleti szomszédságában lévő településekkel, Ádánddal, Siójuttal és Balatonszabadival a 6403-as út köti össze. Siófokkal és Sommal kerékpárút is összekapcsolja.

Északról Siófok, keletről Siójut és Ádánd, délről Nyim és Torvaj, nyugatról pedig Lulla és Balatonendréd határolja.

A település egyik büszkesége a Landor-hegy, amely Somogy megye egyik legmagasabb felszíni kiemelkedése.

Története

Őskor

Ságvár területén több történelmi korból is értékes leleteket találtak a régészek. A legkorábbiak tanúsága szerint itt már a kőkorszakban is települések voltak, mintegy 17 ezer évvel ezelőtt rénszarvasvadászok éltek itt. A rénszarvas vadászatot a mainál jóval hűvösebb éghajlat tette lehetővé. Ebben az időszakban a terület árulkodó növényzete a lucfenyő volt. A mai Jaba-patak mentén egy jóval nagyobb, szélesebb vízfolyás találhatók a völgyben. Ezt a tábort a 30-as években tárták fel Laczkó Dezső és Gábori Miklós vezetésével. Ennek során megállapították, hogy az 50 x 50 m-es területen álló tábor Magyarország legrégibb kunyhóinak maradványait foglalja magában. A telep korát 17 700 évre becsülik. Az ásatást tovább folytatva még érdekesebb felfedezést tettek: a tábor alatt 3,5m mélységben egy másik településre bukkantak. Ennek az alsó rétegnek a kora 18 900 évre becsülhető, és ugyan azokat a leleteket tárták fel itt is, mint a felső táborban (tűzhelyek, szerszámok, rénszarvas csontok, agancsok). A felső telepet az enyhébbre forduló időjárás szüntette meg, a lakók a rénszarvasokkal együtt északabbra vándoroltak. A szakirodalom szerint "magdaléni"-korú ősközösségekben élő településeket a rézkori péceli kultúra csoportjai követték. A római temető alatt talált urnatemető fejlett bronzkori kézműiparról tanúskodik. Az irodalmilag is ismert első település kelta eredetű. Ezt mutatja a neve, Tricciana, mely romanizált kelta bennszülött név.

Tricciana a virágzó késő római Pannonia provincia belső erődjei (castrum) közé tartozott

Ókor

A római időkben fontos közlekedési csomópont helyezkedett el a mai Ságvár közelében: itt keresztezte egymást az Arrabonát és Sopianaét összekötő, valamint a mai Keszthely és Adony között húzódó út. "Fokon keresztül vezetett pedig Ságvárra, illetőleg Koppányba a déli római hadutat összekötő, római eredetű főbb útvonal". Tricciana nagybirtok központ lehetett, majd az első századtól kisebb római település. A Sió római kori kiásására idetelepítettek egyik központja volt. A késő római időben katonailag nőtt meg a jelentősége: a betörő ellenséggel szemben erőddé castrum alakították. Több római császár megfordult itt. Gratianus császár még törvényt is bocsátott ki innen. Aelius Triccianus, egy kivételes tehetségű katona innen származott, Alsó-Pannónia helytartója (217-218) Caracalla császár barátja volt. Sok lelet, vastag várfalak, a Tömlöchegyi római temető tanúskodnak e korról. Ezt a római kori lelőhelyet Rómer Flóris és Kuzsinszky Bálint is ismerte, de a helyét tévesen állapították meg. Az 1930-as évek végén Radnóti Aladár tárta fel az erődhöz tartozó késő-római temető nagy részét, mintegy 350 sírt. Paulovics István az erődöt kutatta, végül e település történetét Radnóti Aladár foglalta össze. A temető értékelését Alice Burger végezte el, amit angol nyelven publikált. Jelenleg az egykori mintegy 1 km hosszú, 2,5 m széles várfalból mindössze néhány méternyi látszik, a református templom előtti romkertben. Itt látható a Tömlöchegy mélyéből előkerült kőszarkofág is, amit 1901-ben találtak.

A Landor-hegy nyugati vonulatai

Középkor

A 4. század végén leégett az erőd, a Római Birodalmat a hunok, szlávok és a frankok váltották fel. Pesty Frigyes szerint a hunok, más kutatók szerint honfoglaló őseink egyik törzsét Ság vezette, akik bevették magukat a romfalak közé, sőt megbízást kaptak a környező települések felügyeletére. Több okmányban ez időtől kezdve a hely Ság néven szerepel. Ebben az időben épült a település határában lévő Böre-vár (földvár), amelynek szerepe a mai napig kérdéses. Valószínű, hogy a Fokot Koppánnyal összekötő hadiút egyik állomása lehetett. Pesty Frigyes 1864-ben a Böre-várat, mint Kupa vezér egykori lakhelyét említi.

A középkori Ság falu a mai településtől délnyugatra feküdt, lakói a 11-12. században egy kabar törzs tagjai voltak. 1038 és 1095 között a falu a pannonhalmi apátság birtoka volt, 1106-ban Álmos hercegé, később a dömösi monostoré. 1211-ben Ság neve szerepelt a tihanyi apátság összeírásában is, 1431 és 1447 között pedig a székesfehérvári őrkanonok és a johannita lovagok tulajdona volt. Ságvár alakban először 1460-ban jelenik meg Gáni Kristóf birtokaként, mint Sagwar. A Ság előtag egy hegy neve, vagy a honfoglaló törzsek egyik Ság vezérének nevéből ered. A vár utólag pedig a római várból, mint hogy a második római vár neve: Quadriburgium volt. A 14. században szőlőtermesztéssel, borászattal foglalkozó népek, illetve uradalmak az itt megjelenő, közép- és kisnemesek kezébe kerültek. Így jött létre a század második felében az Ugali család jelentős, több tucat faluból álló birtoka, amelyhez Ságvár is tartozott. 1536-ban a fehérvári káptalan birtoka a 17 telekkel.

A török hódoltság alatt az endrédi náhijéhez tartozott település. Vára miatt sok harc helyszíne volt. A Tömlöchegyen a törököknek jelentős börtöne volt, innen ered a hely neve is. A Habsburg uralom alatt álló Tihany várkapitánya, Takaró Mihály 1558-ban azt jelentette, hogy július 7-én vasárnapra virradóan... "az terekek egy szentegyházat erősítettek meg. Rájuk üték... megvettem tőlük a tornyot."... Ságvár 1571-ben már a török kincstári adólajstromban szerepel 48, majd 52 házzal. A török uralom alatt, 1531 után Török Bálint pártfogásával a megmaradt lakosság a reformációra tért át. 1629-ben a ságvári református lelkész Ács Orbán volt. Szilády Áron feljegyzése szerint 1646-ban a ságvári református eklézsia már virágzó egyház volt.

Újkor

1715-ben az itt lakók új református templomot építettek maguknak, ami helyett 1746-ban újabbat és erősebbet emeltek, de 1814-ben ezt is lebontották, mivel megsüllyedt. 1819-ben építették fel a ma is álló református templomot.

A katolikus templom 1756-ban készült el.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején, amikor Jellasics a Sió környékén harcolt, a közelben tanyázott, majd Kossuth Lajos toborzói is Ságvár mellett gyülekeztek. 1864-ben Ságvárnak 224 háza volt. 1920-ban, a Nagyatádi Szabó István-féle földreform idején a veszprémi káptalan birtokából mintegy 120 holdat osztottak szét, a Rákóczi utcában pedig további házhelyeket. 1945-ben, amikor még mindig a veszprémi káptalan volt a falu legnagyobb birtokosa, 1660-an éltek itt.

Közélete

Polgármesterei

• 1990–1994: Szigeti József (független)
• 1994–1998: Szigeti József (független)
• 1998–2002: Szigeti József (független)
• 2002–2005: Szigeti József (független)
• 2005–2006: Kecskés Gábor (független)
• 2006–2010: Kecskés Gábor (független)
• 2010–2014: Kecskés Gábor (Fidesz-KDNP)
• 2014–2019: Kecskés Gábor (Fidesz-KDNP)
• 2019-től: Kecskés Gábor (Fidesz-KDNP)

A településen 2005. április 24-én időközi polgármester-választást tartottak, az előző polgármester lemondása miatt. A választás érdekessége volt, hogy a posztért meglehetősen sok, 8 jelölt indult, ilyen nagy számú jelölt versengésére a rendszerváltás óta minden választási évben országosan is legfeljebb 10-12 településen akad példa.

Gazdasága

Balatonkiliti és Ságvár közt alakították ki, illetve jelölték ki Siófok település ipari parkját.

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2024 között

Lakosok száma	1830	1824	1807	1894	1890	1883	1924
	2013	2014	2015	2021	2022	2023	2024

Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás során a lakosok 84,4%-a magyarnak, 2,5% németnek, 1,5% cigánynak, 0,2% horvátnak, 0,2% románnak, 0,2% ukránnak mondta magát (15% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 41,2%, református 15,3%, evangélikus 0,7%, görögkatolikus 0,2%, felekezet nélküli 9,3% (31,8% nem nyilatkozott).

Ságvár utolsó becsült népessége 1 900 fő volt (2019).

Landor-hegy kora tavasszal Jaba-völgy Gémeskút a hegy lábánál Jaba-völgye tavasszal

Nevezetességei

• Munkás Szent József római katolikus templom - (1756-ban épült)
• Református templom - (1819-ben épült) - udvarán romkert
• Nepomuki Szent János-szobor - (1830-ban készült)
• I. világháborús emlékmű
• II. világháborús emlékmű
• Aliréti vadászház
• A falu közelében, az erdőben, egy löszös talajú dombban található a Betyár-barlang.
• A ságvári szőlőhegy nevezetessége az úgynevezett Lyukas-domb: egy domb, amibe alagutat fúrtak.
• Régi magtár épülete
• A falu fő útja mellett, és központjában található vadgesztenye fasor

Bújó-lik

A Lyukas domb

Ságvár egyik nevezetes pontja, amelynek történetéről nem találunk írott anyagot, csak a szájhagyományra hagyatkozhatunk. A Bújó-lik egy egyre rövidülő alagút, amely a Landor-hegyen található. Történelmi írásokban (1920-as évek után) Lyukas-dombként jelölik, de ezt a nevet valószínűleg nem ságvári ember adhatta neki, mert a községben régebben nem használták a lyukas kifejezést, csak a lik, likas formát. A domb szó amúgy a környéken nincs használatban, a legkisebb emelkedést is hegynek nevezik. Aki járt már a Bújó-liknál, a löszfalak között a Mély-úton haladva, megérti, miért is próbáltak lefaragni a hegy magasságából. Az 50-es években az akkor 90 éves Kása István mesélte el azt a történetet, amit gyermekkorában hallott az alagút létrejöttéről. A történet szerint a hegy túloldalán volt az akkori református lelkész szőlője, és az ő elméjében született meg az alagút fúrásának ötlete. Egyik évben gazdagon termett a szőlő, lett bor bőven, s a hegy két oldalára kitettek egy-egy jókora hordót teli borral, és aki arra járt és dolgozott az ásáson, az ihatott belőle. A Bújó-lik elkészült, melynek hossza és magassága az idők folyamán lassan csökken. Hajdan olyan magas volt, hogy lovas kocsival is közlekedtek rajta, de napjainkban már feltöltődött, így már könnyen elérni a tetejét. A közepén van egy kis görbület, bizonyítva, hogy valóban két oldalról történt az ásás. A mesélő Csicsvai Vasas Andrást nevezte meg az ötlet gazdájának. Ezek szerint a Bújó-lik létrejötte valamikor 1800 és 1832 közé tehető, hiszen ő ekkor volt református lelkész Ságváron. A Bújó-lik napjainkban is kedvelt kiránduló hely, az egyik állomása a falu legszebb helyeit is érintő Löszölő-Tökölő Túráknak.

Betyár barlang

A 12-es szoba bejárata

A ságváriak 12-es szobaként emlegetik, mivel 12 szobából/helyiségből áll. Mint ismeretes, a környéken vastag a lösztakaró, így könnyen kiáshatták ezt a búvóhelyet. Azt hogy ki ásta ki, azt a mai napig senki sem tudja. Egyes írások szerint a törökök, sőt a tatárok elől menekülőknek tulajdonították a kiásást. Ismertté a betyárvilág alkonyán vált, amikor is a betyárok tanyája lett.

A Déli vasút megépítéséig (1860), amíg nem voltak lecsapolva a Balaton parti nádasok, mocsarak, a megye belső útjainak nagyobb volt a forgalma, így az úgynevezett Miklósi v. Miklós-parti útnak, amely északról, Kiliti felől közelítette meg a Jaba völgyét, éppen szemben volt a Malom-heggyel, ahol a 12-es szoba található. A Miklósi-út a Jaba felé vezető út találkozása előtt kiszélesedett, és a lapos völgyben két kút is adott vizet a szomjazóknak: a kristálytiszta és a másik, amelynek rozsdaszínű volt a víze. Itt, valamint a két út találkozásánál elhelyzekedő csárdánál gyakran megpihentek a fáradt utazók. Jó rálátás volt a hegyről a csárdára, talán még jelzés is volt a csárdás részéről a betyárok felé.

Somogyban híres betyárok "termettek", így a két Patkó testvér, János és Pista is. Későn kezdték a betyárkodást, túl a harmincon, de aztán hamar hírnvre tettek szert. 1860 táján összeveszett a két testvér. Pista a Kis-Koppány-völgyét választotta betyárélete helyszínéül. Patkó Pista volt az, aki bandájával a környéket járta, őket tartották a 12-es szoba lakóinak. Hajdan akkora volt a rejtekhely bejárata, mint egy nagyobb rókalyuk, aki nem ismerte a helyet, nem is sejthette, mit is rejt a fölbe vájt szállás. A Bújó-likhoz hasonlóan az évek-évtizedek folyamán a barlang is feltöltődött, napjainkban már nehézkesebb a bejutás. A nagysikerű Löszölő-Tökölő Túrák egyik állomása.

Képek

• 
  A katolikus templom
• 
  A református templom, és a református templomi piactér
• 
  A 65-ös főút
• 
  A ságvári általános iskola
• 
  Az önkormányzati épület a főút mentén
• 
  Szőlős a Landor-hegyen

Híres emberek

• Itt szolgált Szilády László (Kiskunhalas, 1812. április 15. – Kiskunhalas, 1862. június 7.) református lelkész.
• Itt született Szilády Áron (Ságvár, 1837. november 3. – Kiskunhalas, 1922. március 20.) nyelvész, irodalomtörténész, akadémikus
• Itt született Szilády János (Ságvár, 1839. április 6. – Bácsfeketehegy, 1889. április 1.) református lelkész.

További információk

• Ságvár az utazom.com honlapján
• Ságvár honlapja
• Ságvár nem hivatalos honlapja