Nagyatádi Szabó István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyatádi Szabó István
Nagyatádi Szabó István.jpg
Nagyatádi 1908 körül
Született 1863. szeptember 17.
Erdőcsokonya
Elhunyt 1924. október 31. (61 évesen)
ugyanott
Nemzetisége magyar
Foglalkozása politikus

Nagyatádi Szabó István (Szabó István, a Nagyatádi előnevet választókerülete után kapta, Erdőcsokonya, 1863. szeptember 17. – Erdőcsokonya, 1924. október 31.) magyar politikus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Református napszámoscsaládból származott. Miután birtokot gyűjtött, először községi bírónak választották, majd 1904-től Somogy vármegye törvényhatósági bizottságában politizált. 1908-ban a nagyatádi körzetben, a függetlenségi jelöltet legyőzve országgyűlési képviselővé választották, a Somogymegyei Kisgazdák Szövetsége programjával. Első képviselőházi beszéde világít rá a kisgazda terminus eredetére. Arra kérte képviselőtársait, hogy a földművest ne parasztnak, hanem kisgazdának nevezzék. A Dunántúlon a paraszt szó ugyanis becsmérlő értelmű. A szocialistákkal, Áchim L. Andrással és a polgári radikálisokkal szemben a nagybirtok számára is elfogadható, mérsékelt agrárreform híve volt és bár kezdetben célul tűzte ki az általános titkos választójogot, annak képviseletében nem maradt következetes. Kritikája elsősorban a hitbizományok, a nagybérlet és az igazságtalan adórendszer ellen irányult, szorgalmazta a szövetkezetek alapítását, a telepítést és a nagybirtokok önkéntes és részleges felparcellázását. Mérsékelt maradt a közjogi kérdésekben is, a nemzetiségi kérdésben pedig a hivatalos magyar hatalmi álláspontot tette magáévá.

Politikai szereplésével elnyerte a vagyonosabb, főként dunántúli parasztság támogatását és lehetséges szövetségesükként tekintettek rá az agráriusok is. 1909-ben Szentgálon megalapította az Országos 48-as Függetlenségi Gazdapártot. 1910-ben már harmadmagával jutott pártja képviseletében a parlamentbe. 1919 januárja és márciusa közt a Berinkey-kormányban a földreform ügyeinek intézésével megbízott tárca nélküli, majd népgazdasági miniszter.

A proletárdiktatúra bukása után az ország legnépszerűbb politikusaként elfogadta Horthy meghívását Siófokra. 1919-ben, majd 192021 és 192224 között földművelésügyi miniszter. 1920-ban Országos Kisgazda- és Földműves Párt néven újraalakított pártja szerezte a legtöbb mandátumot a nemzetgyűlési választásokon. Rubinek Gyula rávette a sokorópátkai Szabó István vezette Egyesült Kisgazda és Földműves Párttal való egyesülésre, ezután elvállalta a Rubinek által kidolgozott földreformtörvény-javaslat beterjesztését. Az agrárius sajtó még a törvény vitája során bűnbaknak tette meg Nagyatádit. A törvény (1920. évi XXXVI. tc.) végrehajtását a nagybirtokosok igyekeztek szabotálni, következményeképpen végül 400 000 igénylő jutott átlagosan mindössze egy hektárnyi termőföldhöz. A végrehajtás kudarcát látva módosító javaslatot készített a törvényhez, emiatt azonban a korábbinál is élesebb, denunciáló támadások össztüzébe került. Minisztersége alatt megindult az Alföld fásítása, csatornázási és öntözési programok indultak, szövetkezetek és téli mezőgazdasági iskolák jöttek létre.

1921 folyamán a mezőgazdasági nyersanyag-hiány mérséklése érdekében, a kormány kiviteli engedélyhez kötötte az ilyen árucikkek exportálását és az engedélyek kiadásának jogát a földművelésügyi minisztériumnak rendelte. Ez az intézkedés teret nyitott a korrupciónak, amelyben gyakorlatilag minden fontosabb kormánytag, így Nagyatádi is érintett volt, aki ezáltal kiszolgáltatottá vált Bethlen István politikai törekvéseivel, elsősorban a Kisgazdapárt felmorzsolását célzó pártegyesítési elképzeléssel szemben. Bethlen sajtófőnöke, Eckhardt Tibor javaslatára, a média útján kipattintotta a korrupciós ügyeket, Nagyatádira és környezetére terelve a gyanút. A fokozódó nyomásra Nagyatádi, feladva a titkos választójog programját, kénytelen volt egyesíteni pártját a Nemzeti Középpárttal és az így létrejött Egységes Párt első elnöke lett.

Miután titkára, a korrupciós ügyben aktív szerepet játszó Eskütt Lajos terhelő vallomást tett rá, lemondott miniszteri tárcájáról és szülőfalujába vonult vissza. A politikai karrierjét féltő és igazságát kereső Eskütt a felkínált titkos egyezségeket és emigrálási lehetőséget visszautasította, helyettük rehabilitációt és mandátumot követelt. Nagyatádi és Bethlen emiatt rágalmazásért perbe fogta. Az eljárásban Nagyatádi lett volna az egyik koronatanú, de a tárgyalás előtt néhány héttel, gyanús körülmények között elhunyt. Temetésén részt vett Horthy és Bethlen, 1932-ben Gömbös Gyula leplezte le szobrát a budapesti Kossuth téren.

Elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagyatádi Szabó István szobra a Kossuth téren

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Móra Ferenc Eladók a nagyatáderek... című publicisztikája szerint az 1920-as években nagyatáder néven emlegették Makó környékén, Nagyatádi Szabó István neve nyomán azt a fajta könnyű paraszthintót, amely rugóra járt, de megtartotta a régi vasaskocsi formájár, ki volt vágva az oldalán, mint a szolgabíró kocsija, de ha a kivágást egy betoldható deszkalappal elzárták, akkor be lehetett rajta fuvarozni a tököt is; ezzel együtt mégsem váltak be, mert a rugós kocsi nem való tapasztóföld szállítására, és vagy násznépet nem lehet rajta hordani, vagy trágyát, holott az élet mindkettőt megkívánja. Az író ugyanakkor leszögezi: Ha azonban praktice nem is vált be a nagyatáder nevű kurzus-szekér, mindenesetre érdekesen karakterizálja a kort, amely kitalálta.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyatádi Szabó István témájú médiaállományokat.
  • Molnár József: Áchim és NagyatádiMagyar Szemle, 1998. október
  • Börtön és tébolyda, in Szabó László: Bűnügyi múzeum, Népszava kiadó, Budapest, 1984.
  1. Tóth Ferenc dr. - Domokos László: Címerek és díszpolgárok Makón. A Makói Múzeum Füzetei, 69. Makó, 1991.