Nagyatádi Szabó István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagyatádi Szabó István
Nagyatádi Szabó István.jpg
Nagyatádi 1908 körül
Született 1863. szeptember 17.
Erdőcsokonya
Elhunyt 1924. október 31. (61 évesen)
ugyanott
Nemzetisége magyar

Nagyatádi Szabó István (Szabó István, a Nagyatádi előnevet választókerülete után kapta, Erdőcsokonya, 1863. szeptember 17. – Erdőcsokonya, 1924. október 31.) magyar politikus.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Református napszámoscsaládból származott. Miután birtokot gyűjtött, először községi bírónak választották, majd 1904-től Somogy vármegye törvényhatósági bizottságában politizált. 1908-ban a nagyatádi körzetben, a függetlenségi jelöltet legyőzve országgyűlési képviselővé választották, a Somogymegyei Kisgazdák Szövetsége programjával. Első képviselőházi beszéde világít rá a kisgazda terminus eredetére. Arra kérte képviselőtársait, hogy a földművest ne parasztnak, hanem kisgazdának nevezzék. A Dunántúlon a paraszt szó ugyanis becsmérlő értelmű. A szocialistákkal, Áchim L. Andrással és a polgári radikálisokkal szemben a nagybirtok számára is elfogadható, mérsékelt agrárreform híve volt és bár kezdetben célul tűzte ki az általános titkos választójogot, annak képviseletében nem maradt következetes. Kritikája elsősorban a hitbizományok, a nagybérlet és az igazságtalan adórendszer ellen irányult, szorgalmazta a szövetkezetek alapítását, a telepítést és a nagybirtokok önkéntes és részleges felparcellázását. Mérsékelt maradt a közjogi kérdésekben is, a nemzetiségi kérdésben pedig a hivatalos magyar hatalmi álláspontot tette magáévá.

Politikai szereplésével elnyerte a vagyonosabb, főként dunántúli parasztság támogatását és lehetséges szövetségesükként tekintettek rá az agráriusok is. 1909-ben Szentgálon megalapította az Országos 48-as Függetlenségi Gazdapártot. 1910-ben már harmadmagával jutott pártja képviseletében a parlamentbe. 1919 januárja és márciusa közt a Berinkey-kormányban a földreform ügyeinek intézésével megbízott tárca nélküli, majd népgazdasági miniszter.

A proletárdiktatúra bukása után az ország legnépszerűbb politikusaként elfogadta Horthy meghívását Siófokra. 1919-ben, majd 192021 és 192224 között földművelésügyi miniszter. 1920-ban Országos Kisgazda- és Földműves Párt néven újraalakított pártja szerezte a legtöbb mandátumot a nemzetgyűlési választásokon. Rubinek Gyula rávette a sokorópátkai Szabó István vezette Egyesült Kisgazda és Földműves Párttal való egyesülésre, ezután elvállalta a Rubinek által kidolgozott földreformtörvény-javaslat beterjesztését. Az agrárius sajtó még a törvény vitája során bűnbaknak tette meg Nagyatádit. A törvény (1920. évi XXXVI. tc.) végrehajtását a nagybirtokosok igyekeztek szabotálni, következményeképpen végül 400 000 igénylő jutott átlagosan mindössze egy hektárnyi termőföldhöz. A végrehajtás kudarcát látva módosító javaslatot készített a törvényhez, emiatt azonban a korábbinál is élesebb, denunciáló támadások össztüzébe került. Minisztersége alatt megindult az Alföld fásítása, csatornázási és öntözési programok indultak, szövetkezetek és téli mezőgazdasági iskolák jöttek létre.

1921 folyamán a mezőgazdasági nyersanyag-hiány mérséklése érdekében, a kormány kiviteli engedélyhez kötötte az ilyen árucikkek exportálását és az engedélyek kiadásának jogát a földművelésügyi minisztériumnak rendelte. Ez az intézkedés teret nyitott a korrupciónak, amelyben gyakorlatilag minden fontosabb kormánytag, így Nagyatádi is érintett volt, aki ezáltal kiszolgáltatottá vált Bethlen István politikai törekvéseivel, elsősorban a Kisgazdapárt felmorzsolását célzó pártegyesítési elképzeléssel szemben. Bethlen sajtófőnöke, Eckhardt Tibor javaslatára, a média útján kipattintotta a korrupciós ügyeket, Nagyatádira és környezetére terelve a gyanút. A fokozódó nyomásra Nagyatádi, feladva a titkos választójog programját, kénytelen volt egyesíteni pártját a Nemzeti Középpárttal és az így létrejött Egységes Párt első elnöke lett.

Miután titkára, a korrupciós ügyben aktív szerepet játszó Eskütt Lajos terhelő vallomást tett rá, lemondott miniszteri tárcájáról és szülőfalujába vonult vissza. A politikai karrierjét féltő és igazságát kereső Eskütt a felkínált titkos egyezségeket és emigrálási lehetőséget visszautasította, helyettük rehabilitációt és mandátumot követelt. Nagyatádi és Bethlen emiatt rágalmazásért perbe fogta. Az eljárásban Nagyatádi lett volna az egyik koronatanú, de a tárgyalás előtt néhány héttel, gyanús körülmények között elhunyt. Temetésén részt vett Horthy és Bethlen, 1932-ben Gömbös Gyula leplezte le szobrát a budapesti Kossuth téren.

Elismerései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyatádi Szabó István témájú médiaállományokat.
Nagyatádi Szabó István szobra a Kossuth téren

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Móra Ferenc Eladók a nagyatáderek... című publicisztikája szerint az 1920-as években nagyatáder néven emlegették Makó környékén, Nagyatádi Szabó István neve nyomán azt a fajta könnyű paraszthintót, amely rugóra járt, de megtartotta a régi vasaskocsi formájár, ki volt vágva az oldalán, mint a szolgabíró kocsija, de ha a kivágást egy betoldható deszkalappal elzárták, akkor be lehetett rajta fuvarozni a tököt is; ezzel együtt mégsem váltak be, mert a rugós kocsi nem való tapasztóföld szállítására, és vagy násznépet nem lehet rajta hordani, vagy trágyát, holott az élet mindkettőt megkívánja. Az író ugyanakkor leszögezi: Ha azonban praktice nem is vált be a nagyatáder nevű kurzus-szekér, mindenesetre érdekesen karakterizálja a kort, amely kitalálta.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Molnár József: Áchim és NagyatádiMagyar Szemle, 1998. október
  • Börtön és tébolyda, in Szabó László: Bűnügyi múzeum, Népszava kiadó, Budapest, 1984.
  1. Tóth Ferenc dr. - Domokos László: Címerek és díszpolgárok Makón. A Makói Múzeum Füzetei, 69. Makó, 1991.