Zalalövő

Zalalövő
A Szent László-templom tornya
Zalalövő címere Zalalövő zászlaja
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Vármegye	Zala
Járás	Zalaegerszegi
Jogállás	város
Polgármester	Pintér Antal
Irányítószám	8999
Körzethívószám	92
Testvértelepülései	Lista Oberaich Farra d'Isonzo Savignano sul Panaro Kibéd község
Népesség
Teljes népesség	2736 fő (2023. jan. 1.)
Népsűrűség	55,95 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	52,64 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 50′ 47″, k. h. 16° 35′ 07″46.846388888889, 16.585277777778
Zalalövő Pozíció Zala vármegye térképén
Zalalövő weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Zalalövő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Zalalövő (az ókorban latinul Aelium Salla) város Zala megye északnyugati részén, a Zalai-dombság területén, a Zala folyó ősi átkelési helyén. A település a Zalaegerszegi járásban, a Göcsej és az Őrség tájegységek határán fekvő, jelentős turistaforgalmú kisváros.

Földrajza

Zalalövő a Zala folyó mentén, Zala megye északnyugati részén fekvő település. Délről és keletről a Göcsej, északról és nyugatról az Őrség dombjai határolják, amelyek nem emelkednek 300 méter tengerszint feletti magasság felé.

A település szerkezete kettős, halmaz- és szeres településrészekből áll. Központja egy, a Zalától északra fekvő mag, amelyhez szervesen csatlakozik nyugatról a zalamindszenti, illetve keletről zalapatakai településrész, amelytől keletre Budafa található. A Zala folyó déli oldalán található Pörgölin városrész, ahonnan tovább, délre haladva Nagyfernekág, majd Irsapuszta, végül Szűcsmajor településrész érhető el. Nagyfernekágtól keletre található a csak földúton elérhető, gyér lakosságú, érintetlen Kisfernekág. Ezek a városrészek már szeres elrendezésűek, azaz dombtetőre épült, apró képződmények. A göcseji erdőségben még több mára már lakatlanná vált településrész (mint Nagyhegy, Bárómajor, Kövespartimajor) is található.

Talaja elsősorban kavicsos, amelyre több agyagréteggel barázdált homokréteg terül, melyet sárgás agyag fed. A talaj legfelső rétegében vékony barna erdőtalaj réteg található, amely kis humusztartalommal bír.

Műemléki jellegű, látogatható népi lakóház

Műemléki jellegű lakóház

A település környékére országos viszonylatban rengeteg csapadék (800-1200 milliméter) hull, melynek következtében sok, a Zala folyó vízgyűjtőjéhez tartozó vízfolyás folyik erre. A víznek jól ellenálló, a környéken jellemző agyagot a víz nem képes áttörni, így a folyók mellett nagy árterek alakultak ki.

A város határában a Zalába folyó Szőce-patakon egy 1986-ra elkészült, észak-déli irányban elnyúló mintegy 1600 méter hosszú, de mindössze 120 méter széles mesterséges tó is található, a Borostyán-tó. Korábban, a tavaszi hóolvadáskor és őszi esőzésekkor fokozottan árvízveszélyes területnek számított a Zala folyó környéke, ám 1960-ban a folyó szabályozásával, a vízzáró agyagréteg több helyen történő átvágásával, azonban ezt a veszélyt sikerült elhárítani.

A terület éghajlatára az Alpok és az Atlanti-óceán hatása a legmarkánsabb, amely folytán rendkívül csapadékos nyarak jellemzik a város környékét. Az ősszel és télen megerősödő mediterrán hatás csak növeli a csapadék mennyiségét. Országos viszonylatban a nyarai hűvösek, telei enyhék, kicsi a hőingadozás.

Története

Salla régészeti feltárása (f.: kt)

Villa Publica maradványai Salla területén

Az ókor

A kelta időkből származó leletek egy településkezdeményt mutatnak, ám nincs bizonyíték, hogy állandó település létesült volna itt. Ugyanakkor a római kori régészeti területen végzett ásatásokon előkerült leletek a rómaiakat megelőző őslakosságra utalnak.

A rómaiak idejében Zalalövő hamar fontos településsé alakult az itt húzódó borostyánút és a Zala folyó mentén futó zalavölgyi út kereszteződésében. A megjelenő római légiók az 1. század elején létesítettek tábort a Zala folyó északi partján, amely mellett falusias település alakult ki. 124-ben Hadrianus császár városi rangot adományozott a településnek, melynek neve Aelium Salla municipium lett. Ezzel gyors fejlődés kezdődött a településen, amelyet a megjelenő kőépületek is bizonyítanak. A 2. század közepén, azonban a betörő germán törzsek felszámolták a települést.

A 4. században rövid időre ismét életre kapott Salla, új kőépületeket építettek, köztük egy vendégházat, ám az 5. században a római légiók kivonulását követően ismét elnéptelenedett. A korábban nagy jelentőséggel bíró település helyén komolyabb emberi alkotás egy jó ideig nem jelent meg. A római kori településnyomok régészeti feltárására az 1980-90-es években került sor. A leletek jelentős része a zalaegerszegi Göcseji Múzeum reprezentatív kiállításán tanulmányozható.

A középkor

Egy 13. századi oklevél szerint királyi nyilasok – nyíllövők – laktak itt. Valószínűleg innen a település Lövő neve. Zalalövő tulajdonosai a csébi Pogány család tagjai voltak, akiknek törzsbirtokai Csében és Salomváron feküdtek. A zalalövői falut a testvérek, Pogány Dénes és Pogány Imre, 1470-ben kapták az uralkodótól és kezdetben közösen birtokolták. 1493-ban csébi Pogány Péter, György és Zsigmond fivérek kúriával rendelkeztek a településen. Később, 1562-ben, csébi Pogány János lánya csébi Pogány Sára, polyanai Brodarics Mátyás máramarosi sókamaraispán özvegye, osztályos egyezséget kötött unokatestvére gyerekeivel csébi Pogány Boldizsárral és Jánossal, amelyben az asszony megszerezte a lövői, csébi és gyerkefalvi birtokokat. Csébi Pogány Sárának a két lánya, Brodarics Katalin és Brodarics Klára, osztopáni Perneszy András és osztopáni Perneszy Farkas házastársai lesznek egyaránt.

A török időkben a környék településeiről elmenekülők elsősorban az ekkor mezővárosi jogokkal bíró Zalalövőre menekültek, amelyet nem túl jelentős palánkvár védett. A zalalövői várat a tehetős köznemes osztopáni Perneszy András 1566 és 1576 között építtette, és ő lett az első főkapitánya. Egy évszázaddal később, 1687-ben, a kis várban 35 lovas 1 tizedes vezetésével valamint egy gyalogos vajda alatt 3 tizedes vezetésével 35 királyi hajdú szolgált. Akkor már a főkapitány zalalövői Csapody István (†1703) volt, aki osztopáni Perneszy Zsófia (fl. 1651–1702) neje révén örökölte a földbirtokot, a várat és a főkapitányi címet. Csapody István volt az utolsó lövői véghelyi főkapitány. Halála után, a már romos vár elhagyottá, lakatlanná vált.

Az újkor

Mária Terézia magyar királynő korában, a település legtehetősebb földbirtokosai boldogfai Farkas András (1740-1782) zalalövői főszolgabíró, zalalövői Csapody Borbála (1731-1794), aki először forintosházi Forintos János (1727-1771), zalai főjegyző, majd Bajáky Boldizsár (1728-1794) férje volt, pallini Inkey Boldizsár, lovászi Jagasics András, balásfalvi Orosz Pál, és miskei és monostori Thassy László örökösei voltak. Csapody Borbála nagyszülei, zalalövői Csapody István (†1703), a utolsó lövői véghely főkapitánya, és osztopáni Perneszy Zsófia (fl. 1651–1702) voltak. Tőlük örökölte a lövői birtokrészét. Boldogfai Farkas András anyai nagyanyja barkóczi Rosty Lászlóné zalalövői Csapody Mária révén lett földbirtokos a településen, mivel dédapja zalalövői Csapody István főkapitány volt. Az elhunyt Thassy László anyai dédapja, vizeki Tallián Ádám volt, akinek az édesanyja vizeki Tallián Gergelyné osztopáni Perneszy Julianna, zalalövői Csapody Istvánné nővére.

1777-ben létrehozták a zalalövői járást, és az első főszolgabírája, boldogfai Farkas András (1740-1782) lett; mellette, a majdani sógora, tubolyszeghi Tuboly László (1756-1828), alszolgabíróként tevékenykedett. 1780-ban Zalalövő járási székhellyé vált, ám ezt a kiváltságát 1848 után elvesztette, Zalaegerszeg fennhatósága alá kerül a környék. A kiegyezést követően komoly fejlődés volt tapasztalható a településen, melynek egyik fontos lépése a Körmend és Muraszombat közötti vasútvonal megépítése volt 1906-ban.

A 20. század

Az első világháborút követő időszak további fejlődést hozott a településnek, melyhez 1925-ben hozzácsatolták Pusztaszentpéter, Zalamindszent és Zalapataka községeket. 1927-ben új plébániatemplomot, 1929-ben új állami elemi iskolát, 1937-ben mozit kapott.

A második világháború kétszáz főnyi polgári áldozata elsősorban Zalalövő 112 fős zsidó lakosságából tevődött ki, akiket koncentrációs táborba vittek. A környék náci megszállás alól való felszabadítására végül 1945. március 29-én került sor.

A háborút követően Zalalövő egy jó darabig semmilyen fejlődést nem mutatott, egészen a jelenlegi Zala-híd 1968-as megépítéséig. A település várossá fejlesztési (általános rendezési és fejlesztési) tervét a ZALATERV keretében Kiss Tamás és Szigeti László építészek 1972-74-ben készítették el, amelynek alapján megindult a település városiasodása. Ezzel lényegében egy időben került műemléki védelem alá a római kori településrész, Oppidum aelium Salla. Régészeti feltárásának leleteit 1977-ben a zalaegerszegi Göcsej Múzeum kiemelt részlegében helyezték el. Bővítették az általános iskolát, majd 1985-86-ban kialakították a település határában a Borostyán-tavat. 1981-ben csatolták Zalalövőhöz az addig önálló Budafa községet.

A rendszerváltás után Zalalövő gazdasága visszaesett, nagyarányú munkanélküliség jellemezte a települést egészen a Zalalövőt Őrihodos-sal összekötő vasútvonal építésének 1999-es kezdetéig. 2000. július 1-jével Göncz Árpád köztársasági elnök városi címet adományozott Zalalövőnek, majd az év decemberében megindult a közlekedés a régi-új vasútvonalon. Azóta a település nagy ívű fejlődésbe kezdett.

2011-ben az utolsó lakó elhunytával Pusztaszentpéter elnéptelenedett.

Lövői véghely főkapitányai

• osztopáni Perneszy András (1576 és 1591 között)
• osztopáni Perneszy János (1591 és 1606 között)
• osztopáni Perneszy Ferenc (1639 és 1651 között)
• osztopáni Perneszy István (1651 és 1671 között)
• osztopáni Perneszy János (1671 és 1674 között)
• osztopáni Perneszy Ferenc (1675 és 1683 között)
• zalalövői Csapody István (1684 és 1703 között)

Közlekedés

A Zala-völgyi kerékpárút zalalövői kezdete

Vasút

Zalalövő mára vasúti csomóponttá vált, amelyet az egyszer már felszedett, majd nagyjából a régi nyomvonalán újra megépített, és 2000. december 17-én átadott Zalalövő és Őrihodos (Szlovénia) közötti vasútvonal megépültének köszönhet, amely azóta része az egyetlen Magyarország és Szlovénia között közvetlen kapcsolatot teremtő nemzetközi vasútvonalnak. A vonalon elővárosi szerelvények közlekednek Zalaegerszeg felől, illetve egyesek tovább közlekednek Őriszentpéterig, vagy egészen Őrihodosig. A város modern vasútállomását napi egy nemzetközi InterCity járat is érinti, amely Ljubljana felől érkezve halad. Budapestig. Zalalövőnél csatlakozik a jelenleg szünetelő forgalmú Körmend–Zalalövő-vasútvonal a fővonalhoz.

Közút

Az épülő Zalalövői völgyhíd

A várost észak-déli irányban átszelte (központját ma már elkerüli) a Rédics és Mosonmagyaróvár között húzódó 86-os főút (E65-ös európai útvonal), amely elsősorban nemzetközi jelentőséggel bír, mivel itt halad a költséges Ausztriát elkerülő Adria és Észak-Európa között bonyolódó elsősorban horvát, szlovén, szlovák, lengyel és cseh áru- és személyforgalom. A településen kelet-nyugati irányban a 7411-es számú út halad végig, amely Zalaegerszeg nyugati agglomerációját köti össze Őriszentpéterrel, és a 86-osnál jóval mérsékeltebb forgalmat bonyolít. Zalalövő a fent említetteken felül csak egy Keménfa felé haladó mellékúttal rendelkezik. 2016-ra készült el a 86-os főút Zalalövőt délről és keletről elkerülő új nyomvonala, amelynek legnagyobb műtárgya a Zalalövői völgyhíd. A főút korábbi, városon átvezető szakasza azóta 7429-es útszámmal számozódik.

A térségben nem Zalalövő, hanem Zalaegerszeg jelenti az autóbuszos közlekedés központját, ennek következtében a környező településekről leginkább csak átszállással érhető el, az amúgy Zalaegerszegről sűrű járatokkal ellátott város.

Nevezetességek

Nepomuki Szent János szobra

• Aelium Salla régészeti lelőhely és kiállítás
• Tájház - Petőfi u. 20.
• Szent László templom (neogótikus) - Szabadság tér 5.
• Mindenszentek templom (középkori) - Petőfi u. 100.
• Szent Anna templom (1747-1749) - Kossuth u. 62.
• A Borostyán-tó egy 35 hektár vízfelületű, tiszta vizű tó. Fürdésre tökéletesen alkalmas és csónakázni is lehet rajta. Nevét az egykori borostyánútról kapta.
• Borosán-völgy (szentkút)
• I. világháborús hősi emlékmű a Mindenszentek templom előtt (alkotó: Pataky Andor)
• A második világháború helybéli áldozatainak emlékműve. Szabolcs Péter szobrászművész alkotását 1989. augusztus 6-án avatták fel.
• A települést érinti a Szent Márton európai kulturális útvonal

Környezet

Zalalövő környéke – leginkább dél felől – sűrű, elsősorban bükkös, több helyen fenyves erdősségekkel borított. Ezen, a sok helyen érintetlen területen több védett, ritka növény- és állatfaj megtalálható (mint erdei ciklámen, tavaszi tőzike, kockás liliom, agárkosbor, szibériai nőszirom, közönséges kígyónyelv, kakasmandikó, európai zergeboglár).

A településen áthaladó 86-os számú úton haladó nagy és folyamatosan növekvő forgalom komoly légszennyezettséget és zajártalmakat okoz a település központi, viszonylag kis területű részén, amely probléma megoldására jelenleg még nem sikerült kivitelezhető tervet elfogadni.

Népesség

A település népességének változása:

A népesség alakulása 2013 és 2023 között

Lakosok száma	3058	3029	3027	2829	2694	2736
	2013	2014	2015	2021	2022	2023

Adatok: Wikidata

A 2011-es népszámlálás idején a nemzetiségi megoszlás a következő volt: magyar 96%, cigány 1,88%, német 1,38%. 71,3% római katolikusnak, 3,2% reformátusnak, 1% evangélikusnak, 5,79% felekezeten kívülinek vallotta magát (18,36% nem nyilatkozott).

Testvérvárosok

• Oberaich, Ausztria
• Kibéd, Románia
• Farra d’Isonzo, Olaszország
• Savignano sul Panaro, Olaszország

Nevezetes személyek

• Itt született miskei és monostori dr. Thassy Gábor (1871 - 1950) Zala vármegye tiszti főorvosa, egészségügyi tanácsos. Az 1919-es Tanácsköztársaság ellen szervezett "alsólendvai ellenforradalom" egyik tagja.
• Itt született 1910. március 12-én Dr. Lékai László bíboros, prímás, esztergomi érsek.
• Itt szolgál plébánosként 2007 óta Horváth István Sándor katolikus pap, egyházi író.

Források

• (Ed.: Gömöry János): The Amber Road (p. 57-63) - Scarbantia Társaság, Sopron, 1999. - ISBN 963-03-7907-4
• Mócsy András: Pannonia a késői császár korban - Bp. Akadémiai K. 1975. - ISBN 963 05 0720 X
• Kiss Tamás-Szigeti László: Zalalövő általános rendezési terve - ZALATERV 1972-74. - Országos területrendezési tervtár Bp.

A Wikimédia Commons tartalmaz Zalalövő témájú médiaállományokat.

Külső hivatkozások

• - Via Sancti Martini - Szent Márton Európai Kulturális Útvonal
• Zalalövő város honlapja
• Zalalövő a Szoborlapon
• Térkép Kalauz – Zalalövő
• Légifotók Zalalövőről
• Zalalövő auf 24cities.eu, Kompetenzzentrum Steirisches Thermenland-Oststeiermark