Perneszy Ferenc

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Osztopáni Perneszy Ferenc († c. 1651), Zala és Somogy vármegyék alispánja, országgyűlési követe, a lövői várkapitány, tehetős földbirtokos volt a 17. század első felében.

Élete[szerkesztés]

Az ősrégi osztopáni Perneszy család sarja. Édesapja osztopáni Perneszy János (†1606), a kanizsai vár lovaskapitánya, Zala vármegye alispánja, és a lövői várkapitány, édesanyja pákosi Paksy Katalin volt. Apai nagyszülei osztopáni Perneszy András alispán és polyanai Brodarics Katalin voltak. Anyai nagyszülei pákosi Paksy Jób és bajnai Both Margit voltak. Nagyapja, Paksy Jób, aktívan harcolt a török ellenes küzdelmekben, Eger 1552. évi ostrománál török fogságba esett és egy év után, fogolycsere révén kiszabadult.[1] Nagyanyja révén, a németújvári Batthyány családdal állt rokonságban, mivel dédanyja, bajnai Both Ferencné németújvári Batthyány Ágnes, Batthyány Boldizsár (†1520) alországbíró lánya volt.

1606. február 9.-én a néhai apja, Perneszy János, hagyatéki leltára kelt. 1609. július 13.-án János fiai a Lövő kastélybeli házaknak osztályos egyezségére jutottak. 1612-ben, Perneszy György és az elhunyt Perneszy János gyermekei, Perneszy István, Ferenc és Pál, szerepeltek mint somogyaracsi, rinyaújnépi, kaposmérői, bolhási és szennai földbirtokosok.[2] Perneszy János halála után, fia Ferenc vette át tisztségét és 1618-tól kezdve keltezte Lövőről leveleit. Ahogy édesapja élete során, Perneszy Ferenc szintén a németújvári gróf Batthyány család familiárisa volt: először gróf Batthyány Ferenc (1577-1629) soproni főispán, majd később, fia gróf Batthyány Ádám (1610-1659) bizalmas szervitora volt.[3] Az „országgyarapítás" idején Batthyány Ferenc generális, dunántúli kerületi főkapitány (1620-21) is a Habsburg-ellenes táborhoz csatlakozott és segítségével a Dunántúl jelentős része Bethlen Gábor erdélyi fejedelemhez ellenőrzése alá került. 1621-ben ismét fellángoltak a harcok, és a zűrzavar Perneszy Ferenc birtokait sem kímélte. A csallóközi és Fűztő melletti javait Pálffy Miklós (1599-1621), érsekjelölt, serege foglalta el, de a zalaiakat is háborgatták a császári seregek. Borotvaélen táncolva próbált hű maradni generálisához, ugyanakkor meg akarta őrizni javait is.

Zala és Somogy vármegyék alispánja (1623 május 1. - 1648. november 14.) volt több mint 27 éven keresztül.[4] Az alispánsága alatt, négy ízben Zala vármegye országgyűlési követe is volt: 1620-ban, 1630-ban, (1637. augusztus 20. - 1638. március 26.), és (1646. április 12. - 1647. június 17.).[5] 1642-től Ferenc betegeskedni kezdett. Ezután már csak nehezen tudott gróf Batthyány Ádám végvidéki főkapitány szolgálatában maradni, mivel a lábai miatt „fölötte nyavalyásul" érezte magát. 1644-ben ismét azt állította magáról, hogy öreg és beteg, ezért fiát készül maga helyett Lövőre helyezni. Zala vármegyei alispáni funkcióját viszont egészen 1649-ig betöltötte. 1647-ben pedig még a pozsonyi országgyűlésen is részt vett.

Házasságai és gyermekei[szerkesztés]

Perneszy Ferenc feleségül vette Szombathelyi Zsófia kisasszonyt, Szombathelyi György, mosoni alispán, és Vizkeleti Ilona leányát. Szombathelyi Zsófiától született két fiúgyermeke, valamint lánya:

  • osztopáni Perneszy János, zalalövői várkapitány, földbirtokos. Neje Káldy Krisztina.
  • osztopáni Perneszy István, zalalövői várkapitány, földbirtokos. Neje nyéki Rauch Zsuzsanna volt.
  • osztopáni Perneszy Borbála, akinek az első férje Bácsmegyey János. A második férje, a Buzád-Hahót nemzetséghez tartozó Csány Bernát fia, György, a tóthfalusi várkapitány volt.

A megözvegyült Perneszy Ferenc feleségül vette nagyváthi Bakolcha Orsolyát, pölöskefői Eördögh Simon (†1634), zalai alispán özvegyét. 1651-ben Bakolcha Orsolya Perneszy Ferenc özvegyasszonyáként szerepelt.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Bödő István–Czetz Balázs–Dakó Péter: Kisapostag története. Fejér Megyei Levéltár közleményei 33.Bödő István: Kisapostag évszázadai. 26.o.
  2. Tab története. Perneszyek
  3. Könyvészeti adatok: Zalalövő története. Az ókortól napjainkig. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007
  4. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg. 252.o.
  5. Molnár András. (2000) Zala megye archontológiája 1338-2000. Zalaegerszeg. 242.o.
  6. A 57 - Magyar Kancelláriai Levéltár - Libri regii - 10. kötet - 566 - 567. oldal