Garabos
| Garabos (Grabaț) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Bánság |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Temes |
| Község | Csatád |
| Rang | falu |
| Községközpont | Csatád |
| Irányítószám | 307242 |
| SIRUTA-kód | 157488 |
| Népesség | |
| Népesség | 1825 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 84 m |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 52′ 39″, k. h. 20° 44′ 37″45.877500°N 20.743611°EKoordináták: é. sz. 45° 52′ 39″, k. h. 20° 44′ 37″45.877500°N 20.743611°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Garabos románul: Grabaț, település Romániában, a Bánságban, Temes megyében.
Fekvése
Csatád (Lenauheim) mellett fekvő település.
Nevének eredete
A község neve egy Gravacznak nevezett mezei birtoktól származik.
Története
Garabos, Garabácz helységet 1764-ben telepítették Mária Terézia királynő rendeletére. A telepítést Hildebrand temesvári igazgatósági tanácsos intézte. Az első telepeket Hauptmann kamarai mérnök mérte ki, Hirsch Mátyás kincstári biztos pedig gondoskodott a házak felépítéséről. Első lakosai Elzászból, Lotharingiából, Württembergből és a Schwarzwaldból telepedtek le, voltak közöttük francia és cseh családok is. 1767-ben pedig Szakálház lakosai közül is 50 családot telepítettek ide. Az első települők között magyarok is voltak, de ezek is idővel nagyrészt elnémetesedtek. Az itteni római katolikus templom 1780-ban épült, 1803-ban pedig a régi iskola. 1832-ben új iskolát emeltetett a község.
1816-1817-ben vízáradások tették tönkre a község határát. 1831-ben az országszerte pusztító kolera itt csak kevés áldozatot követelt, 1836-ban azonban 175-en estek a kolerajárvány áldozatául.
1848-ban a község a közlegelőből jó darabot kihasíttatott, azt eladta házhelyeknek, hogy a befolyó pénzből katonákat állíthasson a honvédsereg részére. Az 1849. augusztus 5-6-án vívott szőregi és óbesenyői csaták után, augusztus 8-án a helység határán keresztülvonuló országúton a császári hadak a délutáni órákban utolérték a magyar sereg utócsapatát, csakhamar heves harc támadt, mely alkonyatig tartott.
A trianoni békeszerződéselőtt Torontál vármegye Zsombolyai járásához tartozott. 1910-ben 2204 lakosából 1962 német, 58 magyar, 44 román, 137 cigány volt. Ebből 2137 római katolikus, 53 görögkeleti ortodox volt.
Nevezetességei
A falu szélén található az 1838-ban a pestisjárványban elhunytak emlékére állított emlékmű (Der Grabatzer Kalvarienberg). A romániai műemlékek jegyzékében a TM-IV-m-B-06333 sorszámon szerepel.[1]
Jegyzetek
- ↑ Lista monumentelor istorice: Județul Timiș. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
Források
- Reiszig Ede: Torontál vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.
Temes megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}