A világörökségi helyszínek olyan kulturális vagy természeti szempontból egyedinek számító értékek, melyeket az UNESCO keretén belül működő Világörökségi Bizottság (World Heritage Committee) az általa igazgatott Világörökség Programba felterjesztett. A program célja az emberiség kulturális és természeti örökségének védelme, azok nyilvántartásba vétele. A programot a Világ kulturális és természeti örökségének megóvását célzó egyezmény(Convention Concerning the Protection of World Cultural and Natural Heritage) név alatt 1972. november 16-án alapították. Az alapítás óta több mint 180 ország ratifikálta a megállapodást.
Jelenleg 1031 világörökségi helyszínt tartunk számon 163 különböző országban. Magyarországi helyszínek először 1987-ben kerültek a listára, Budapesten a Duna-part látképe és a budai várnegyed, valamint Hollókő ófaluja és táji környezete. Ma Magyarországon nyolc világörökségi helyszín található, és további tizenegy helyszín vár a megmérettetésre.
Nápoly (olaszul:Napoli, nápolyi nyelvenNapule) Dél-Olaszország legnagyobb városa (közigazgatásilag comune), Campania régió székhelye. A város lakossága kb. 1 millió, ezzel Róma és Milánó után a harmadik legnagyobb olasz város. A környező településekkel együtt lakossága 3,1 millió fő, ezzel második Olaszország legnagyobb városi agglomerációinak körében (Milánó után). Félúton fekszik a Vezúv és egy másik vulkáni terület, a Campi Flegrei, között, a Nápolyi-öböl északi partján. A legendák szerint az első kolóniát az argonauták alapították Phalerum név alatt. A történeti emlékek viszont arra mutatnak, hogy a kolóniát Parthenopé név alatt a Rodosz szigetéről érkező görög tengerészek alapították Megaride (ma Castel dell’Ovo) szigetén, valamint a mai Pizzofalcone negyed egy részén. Nevét – szintén legendák alapján – Akhelóoszgörög folyóisten három szirén lánya egyikének, Parthenopénak köszönheti. Miután a város kicsinynek bizonyult, attól keletre, a tengerparton egy új várost építettek Neapoliszt (latinul Neapolis, jelentése új város), Parthenopét pedig átnevezték Paleopolisznak (azaz régi városnak). Az évszázadok során a város többször is uralkodót cserélt (rómaiak, bizánciak, normannok, Anjouk, spanyolok, osztrákok, Bourbonok), majd 1860-ban a Garibaldi által egyesített Olaszország része lett. A város környékének gazdag történelme és kulturális élete van. Híres a népszokásairól és konyhájáról (a pizza szülőhazája). A nápolyi nyelv(napulitano), Olaszország egyik leggazdagabb és legszínesebb regionális nyelve, mely sok jellemzőjében eltér a hivatalos olasz nyelvtől. Történelmi jelentősége, valamint kiemelkedő gazdasági teljesítménye révén Nápolyt Dél-Olaszország nem hivatalos fővárosának tartják.
Az UNESCO Világörökségi Bizottsága 45. ülésszakát Oroszország Ukrajna elleni inváziója miatt nem az eredetileg tervezett Kazanyban tartják meg júniusban. „Nem lehet megtartani a Világörökségi Bizottság 45. ülését Kazanyban vagy orosz elnökség alatt, miközben az utóbbi Ukrajnában "kiemelkedő egyetemes érték[ek]et" pusztít el” – közölték a bizottságban. A rendezvényt nem halasztják el, hiszen idén ünneplik az egyezmény 50. évfordulóját, de az ülés új helyszínét még nem közölték.– Open letter to the UNESCO World Heritage Committee (gov.uk, 2022-04-08)
Az UNESCO Világörökség Bizottsága 43. ülésszakát 2019. június 30. és július 10. között tartja Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban.[1][2]
Az UNESCO Világörökség Bizottsága 42. ülésszakát 2018. június 24. és július 4. között tartja Bahrein fővárosában, Manamában.[3]
2017. július 12.: Az UNESCO Világörökség Bizottsága 41. ülésszakát július 2. és 12. között tartotta Krakkóban. A testület húszonegy (18 kulturális és 3 természeti) új helyszín felvételéről döntött. Továbbá kibővítették, illetve módosították öt, a listára korábban felvett helyszín határait. Angola és Eritrea a világörökségi helyszínnel rendelkező országok közé került.
2016. július 18.: Az UNESCO Világörökség Bizottsága 40. ülésszakát július 10. és 17. között tartotta meg Isztambulban. A testület 21 új helyszín, köztük 12 kulturális, 6 természeti és 3 vegyes (kulturális és természeti) helyszín felvételéről döntött.[4]