Alto Douro borvidék

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alto Douro borvidék
Világörökség
Teraszos szőlőültetvény a Douro folyó mellett
Teraszos szőlőültetvény a Douro folyó mellett
Adatok
Ország Portugália
Világörökség-azonosító 1046
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok III, IV, V
Felvétel éve 2001
Elhelyezkedése
Alto Douro borvidék (Portugália)
Alto Douro borvidék
Alto Douro borvidék
Pozíció Portugália térképén
é. sz. 41° 06′, ny. h. 7° 48′Koordináták: é. sz. 41° 06′, ny. h. 7° 48′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Alto Douro borvidék témájú médiaállományokat.
Szőlők a Douro völgyében

Az Alto Douro borvidék Portugália egyik legismertebb borvidéke, a portói borokat adó szőlők termőhelye.

Földrajzi helyzete[szerkesztés]

A Douro folyó völgyében, Portótól mintegy 70 km-rel keletre kezdődik, és mintegy 60 km hosszan nyúlik kelet felé, majd a völgy spanyolországi szakaszán folytatódik (Ribeira del Duero borrégió). A völgy alsó szakasza az ugyancsak meglehetősen híres Vinho Verde borvidék.

Területe mintegy 250 000 ha, de ebből csak mintegy 38 500 ha-on termelnek szőlőt.

Három tájegysége:

  • Baixo Corgo (nyugati, egyben legkisebb és legcsapadékosabb),
  • Cima Corgo,
  • Douro Superior.

A bortermelés két központja:

  • Régua és
  • Pinhão.

Éghajlata[szerkesztés]

A vidék éghajlata alapvetően mediterrán: a nyár száraz; az ősz-tél viszonylag esős. A hegyekben telente hó is előfordul; a hőmérséklet nem ritkán -15°C alá süllyed. A tengerparttól távolodva a kontinentális tendenciák mindinkább felerősödnek; a csapadék mennyisége csökken.

Története[szerkesztés]

A portói bor nevet a 17. század második felétől használják – azért ez a név terjedt el, mert a bort Porto kikötőjéből szállították az egész világra.

A világ legkorábban kijelölt borvidékeinek egyike; határait 1756-ban állapították meg, amikor Pombal márki a Douro felső folyásánál termelt bor minőségének biztosítására kidolgoztatta a világ első részletes bortörvényét. Ehhez a király rendeletben engedélyezte a Felső-Duero vidéki bortermelők társaságának (Companhia Geral da Agricultura das Vinhas do Alto Douro) megalapítását. A borvidék határait már a társaság szabta meg, és egyúttal részletesen értékelte a termőterületeket. A termesztés helye és a termék minősége szerint rögzítették az árakat, a hamisítókat pedig pénzbüntetéssel sújtották. A visszaesőket megkorbácsolták, majd Angolába száműzték; néhány borpancsolót egyenesen felakasztottak.

A Douro völgyében megtermelt bort egy év „házi” érlelés után hagyományosan gályákon úsztatták le a folyó alsó, hajózható szakaszán a torkolatig, hogy Vila Nova de Gaia pincéiben érleljék tovább. A hagyományos módon, teraszosan művelt szőlőknek köszönhetően a borvidéket 2001-ben a (kulturális) Világörökség részévé nyilvánították.

Termesztett szőlőfajták[szerkesztés]

Inkább vörös, mint fehér borokat termelnek, és csak ezek egy részét erősítik portói borrá. Ennek megfelelően a mintegy 80, termesztett fajta többsége kékszőlő. A szigorú előírások szinte csak őshonos portugál fajták termesztését engedik meg. A legjelentősebb fajták:

Források[szerkesztés]