Saint Kilda-szigetcsoport
 |
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| Saint Kilda-szigetcsoport | |
| Világörökség | |
 |
|
| Gleann Mòr, tájkép a Saint Kilda-szigetcsoportról | |
| Adatok | |
| Ország | Egyesült Királyság |
| Világörökség-azonosító | 387 |
| Típus | Természeti és kulturális helyszín |
| Kritériumok | III, V, VII, IX, X |
| Felvétel éve | 1986, 2003, 2005 |
| Elhelyezkedése | |
 Saint Kilda-szigetcsoport
Pozíció az Egyesült Királyság térképén
|
|
| é. sz. 57° 49′, ny. h. 8° 34′Koordináták: é. sz. 57° 49′, ny. h. 8° 34′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Saint Kilda-szigetcsoport témájú médiaállományokat.
|
|
A Külső-Hebridáktól nyugatra fekvő Saint Kilda-szigetcsoport több vulkanikus eredetű szigetből áll. A legnagyobb sziget a Hirta, ezt követi a Soay, majd a Boreray, s körülöttük több kisebb sziget található, mint a Dùn, Stac Levenish, Stac Lee és a Stac an Armin. A szigetcsoport legmagasabb pontja a 430 m magas Conachair, amelynek északi oldalán egy 300 méter magas függőleges sziklafal van. Boreray 384 m, Soay 378 m magasra nyúlik, így ez a társulás Nagy-Britannia legmagasabb tengeri sziklacsoportja. Mellettük van még néhány függőleges kőoszlop, a legmagasabb a Stac an Armin, amely 196 m magas, a Stac Lee pedig 172 m.
A szigetcsoport már a történelem előtti idők óta folyamatosan lakott volt, de a lakosság létszáma drasztikusan visszaesett, amikor a 19. században sokan kivándoroltak az Egyesült Államokba és Ausztráliába. Az otthon maradottakat pedig különböző betegségek tizedelték. 1930. augusztus 29-én költöztették el a szigeteken maradt utolsó 36 lakost.
A szigetcsoport 8,5 km²-es szárazföldi területe több nagy létszámú tengerimadár-kolóniának ad otthont. A világ egyik legnagyobb, 60 000 párt számláló szula-fészkelőhelye mellett itt van Nagy-Britannia legnagyobb északi sirályhojsza-telepe, a sziklákon kb. 30 000 pár költ. Jelentős a lundák száma is. A szigetcsoporton nincsenek fák, s ennek oka a hűvös nyarakban és a nagy viharokban keresendő. Így a növényzetet a sovány gyep, a moha és a törpecserje képviseli.
A szigetcsoport szárazföldi területe már 1986-ban a Világörökség védelme alá került, majd ezt terjesztették ki 2003-ban a körülötte fekvő tengerre, így ma a védelem alá eső terület nagysága 225 km². 2005 júliusában a Saint Kilda-szigetcsoport megkapta mindkét világörökségi státuszt, a természetit és a kulturálist is.
