Saint Kilda-szigetcsoport
| Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
| Ez a szigetcsoport a világörökség része |
| Saint Kilda-szigetcsoport (Hiort) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Országrész | |
| Tanácsi terület | Nyugati-szigetek |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 0 fő (2012) |
| Földrajzi adatok | |
| Fekvése | Atlanti-óceán |
| Nagyobb szigetek | Hirta, Soay, Boreray |
| Terület | 8,546 km² |
| Legmagasabb pont | Conachair (430 m) |
| Időzóna | GMT (UTC+0) |
| Világörökségi adatok | |
| Világörökség-azonosító | 387 |
| Típus | Természeti és kulturális helyszín |
| Kritériumok | III, V, VII, IX, X |
| Felvétel éve | [[1986, 2003, 2005]] |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Saint Kilda-szigetcsoport témájú médiaállományokat. | |
A Saint Kilda-szigetcsoport (skót gael nyelven Hiort[1]) az Egyesült Királysághoz tartozik, azon belül Skóciához.
Földrajz
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Az Atlanti-óceán északkeleti részén, a Külső-Hebridáktól 64 km-re nyugatra található vulkanikus eredetű szigetcsoport. Összterülete 8,5 km².
Szigetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A három legnagyobb sziget (csökkenő sorrendben):
Körülöttük több kisebb sziget található, mint a Dùn, Stac Levenish, Stac Lee és a Stac an Armin.
A szigetcsoport legmagasabb pontja a 430 m magas Conachair Hirta szigetén, amelynek északi oldalán egy 300 méter magas függőleges sziklafal van. Boreray 384 m, Soay 378 m magasra nyúlik, így ez a társulás Nagy-Britannia legmagasabb tengeri sziklacsoportja. Mellettük van még néhány függőleges kőoszlop, a legmagasabb a Stac an Armin, amely 196 m magas, a Stac Lee pedig 172 m.
Élővilág
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A szigetcsoport több nagy létszámú tengerimadár-kolóniának ad otthont. A világ egyik legnagyobb, 60 000 párt számláló szula-fészkelőhelye mellett itt van Nagy-Britannia legnagyobb északi sirályhojsza-telepe, a sziklákon kb. 30 000 pár költ. Jelentős a lundák száma is. A szigetcsoporton nincsenek fák, s ennek oka a hűvös nyarakban és a nagy viharokban keresendő. Így a növényzetet a sovány gyep, a moha és a törpecserje képviseli.
Történelem
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A szigetcsoport már a történelem előtti idők óta folyamatosan lakott volt, de a lakosság létszáma drasztikusan visszaesett, amikor a 19. században sokan kivándoroltak az Egyesült Államokba és Ausztráliába. Az otthon maradottakat pedig különböző betegségek tizedelték. 1930. augusztus 29-én költöztették el a szigeteken maradt utolsó 36 lakost.
A szigetcsoport szárazföldi területe már 1986-ban a világörökség védelme alá került, majd ezt terjesztették ki 2003-ban a körülötte fekvő tengerre, így ma a védelem alá eső terület nagysága 225 km². 2005 júliusában a Saint Kilda-szigetcsoport megkapta mindkét világörökségi státuszt, a természetit és a kulturálist is.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Saint Kilda ~ Hiort" (angol nyelven). Ainmean-Àite. Hozzáférés: 2021. szeptember 26.
