Saint Kilda-szigetcsoport
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
Saint Kilda-szigetcsoport | |
Világörökség | |
![]() | |
Gleann Mòr, tájkép a Saint Kilda-szigetcsoportról | |
Adatok | |
Ország | Egyesült Királyság |
Világörökség-azonosító | 387 |
Típus | Természeti és kulturális helyszín |
Kritériumok | III, V, VII, IX, X |
Felvétel éve | 1986, 2003, 2005 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 57° 49′, ny. h. 8° 34′Koordináták: é. sz. 57° 49′, ny. h. 8° 34′ | |
![]() A Wikimédia Commons tartalmaz Saint Kilda-szigetcsoport témájú médiaállományokat. |
A Külső-Hebridáktól nyugatra fekvő Saint Kilda-szigetcsoport (skót gael nyelven: Hiort[1]) több vulkanikus eredetű szigetből áll. A legnagyobb sziget a Hirta, ezt követi a Soay, majd a Boreray, s körülöttük több kisebb sziget található, mint a Dùn, Stac Levenish, Stac Lee és a Stac an Armin. A szigetcsoport legmagasabb pontja a 430 m magas Conachair, amelynek északi oldalán egy 300 méter magas függőleges sziklafal van. Boreray 384 m, Soay 378 m magasra nyúlik, így ez a társulás Nagy-Britannia legmagasabb tengeri sziklacsoportja. Mellettük van még néhány függőleges kőoszlop, a legmagasabb a Stac an Armin, amely 196 m magas, a Stac Lee pedig 172 m.
A szigetcsoport már a történelem előtti idők óta folyamatosan lakott volt, de a lakosság létszáma drasztikusan visszaesett, amikor a 19. században sokan kivándoroltak az Egyesült Államokba és Ausztráliába. Az otthon maradottakat pedig különböző betegségek tizedelték. 1930. augusztus 29-én költöztették el a szigeteken maradt utolsó 36 lakost.
A szigetcsoport 8,5 km²-es szárazföldi területe több nagy létszámú tengerimadár-kolóniának ad otthont. A világ egyik legnagyobb, 60 000 párt számláló szula-fészkelőhelye mellett itt van Nagy-Britannia legnagyobb északi sirályhojsza-telepe, a sziklákon kb. 30 000 pár költ. Jelentős a lundák száma is. A szigetcsoporton nincsenek fák, s ennek oka a hűvös nyarakban és a nagy viharokban keresendő. Így a növényzetet a sovány gyep, a moha és a törpecserje képviseli.
A szigetcsoport szárazföldi területe már 1986-ban a világörökség védelme alá került, majd ezt terjesztették ki 2003-ban a körülötte fekvő tengerre, így ma a védelem alá eső terület nagysága 225 km². 2005 júliusában a Saint Kilda-szigetcsoport megkapta mindkét világörökségi státuszt, a természetit és a kulturálist is.
Források[szerkesztés]
- ↑ Saint Kilda ~ Hiort (angol nyelven). Ainmean-Àite. (Hozzáférés: 2021. szeptember 26.)
|