Szent Margit-templom (London)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
A westminsteri palota, a westminsteri apátság és a Szent Margit-templom
I. osztályba sorolt műemlék
Szent Margit-templom
Szent Margit-templom
Vallás anglikanizmus
Egyházmegye Londoni anglikán egyházmegye
Védőszent Antiokheiai Szent Margit
Építése 11. század
Stílus Perpendicular Gothic
Világörökségi adatok
TípusKulturális helyszín
KritériumokI, II, IV
Felvétel éve1987
Település City of Westminster
Elhelyezkedése
A westminsteri palota, a westminsteri apátság és a Szent Margit-templom (London)
A westminsteri palota, a westminsteri apátság és a Szent Margit-templom
A westminsteri palota, a westminsteri apátság és a Szent Margit-templom
Pozíció London térképén
é. sz. 51° 30′ 00″, ny. h. 0° 07′ 37″Koordináták: é. sz. 51° 30′ 00″, ny. h. 0° 07′ 37″
Az A westminsteri palota, a westminsteri apátság és a Szent Margit-templom weboldala

A Szent Margit-templom London Westminster kerületében a Parlament téren, a Westminsteri apátság tőszomszédságában áll. Az Szent Margitnak szentelt templom a brit parlament plébániatemploma, az apátsággal és a Westminster-palotával együtt 1987 óta része a világ kulturális örökségének.[1]

A Westminster-palota, a Westminsteri apátság és a Szent Margit-templom együttesen mutatják be a mai idők egyik legrégibb parlamentáris monarchiájának kilenc évszázados történetét, valamint a parlamenti és alkotmányos intézmények fejlődését. Az épületegyüttes az Egyesült Királyság történelmének valóságos múzeuma. A bájos, perpendikuláris stílusú Szent Margit-templom az apátság szerves része. Alapítása óta őrzi eredeti funkcióját, középkori plébániatemplom maradt, amely a Parlament mindkét házának képviselőit szolgálja. Napjainkban is rendszeresek az istentiszteletek és a zenei előadások.

Története[szerkesztés]

A templom eredete a mellette álló bencés apátságéhoz kötődik. Amikor a korabeli Thorney-sziget mocsaras területen Hitvalló Eduárd uralkodása alatt megépült a West Minster kolostrortemplom, az itt élő szerzetesek a benedeki regulát követő életre rendezkedtek be. Ennek keretét a liturgia, a Szentírás imádságos olvasása és a munka ritmusa jelölte ki.[2] A környék fejlődésével, a rendszeresen misére járó a westminsteri lakosság már zavarta a kolostor lakóit hitéletük gyakorlásában, így a szerzetesek, az apátság mellett egy kisebb templom építésébe kezdtek, ahol a helyibéliek az összes szentséget megkaphatták.[3] A templomot feltételezetten a 11. század második felében éptették, és Antiokheia Szent Margitjának szentelték, akinek kultusza rendkívül népszerű volt a középkorban. Ettől kezdve az apátság szerzetesei szolgálták az egyre növekvő Westminster lakosságát egészen 1540-ig, a kolostor feloszlatásáig.

Az első, román stílusú templom III. Eduárd uralkodásáig állt. Ekkor késő gótikus, függőleges vagy perpendikuláris stílusban átépítették, ám a 15. század végére az épület állapota annyira megromlott, hogy teljes rekonstrukciót igényelt. VII. Henrik király kezdeményezésére Robert Stowell 1482-ben kezdte meg a templom újjáépítését. Több évtizedes munka után 1523. április 9-én szentelték fel az új templomot, amelynek szerkezetén a későbbi századokban végzett felújítások már nem változtattak. 1734 és 1738 között John James újjáépítette a tornyot, és a teljes homlokzatot portlandi kővel burkoltatta. A belső terek jelenlegi megjelenése 1877-ben alakult ki, George Gilbert Scott felújítása[4] után, aki ügyelt a tudor stílusjegyek megőrzésére. A nyugodt tömegű, karcsú oszlopsorokkal közép- és két mellékhajóra tagolt templom díszítőelemei a reformáció előtti London utolsó katolikus hagyományaihoz illeszkednek.

A 17. század elejétől a Szent Margit-templom lett a Westminster-palotában ülésező parlamenterek plébániatemploma. Azok a puritán[5] képviselők, akik elégedetlenek voltak az apátság liturgikus szertartásaival[6] úgy döntöttek, hogy istentiszteleteiket inkább ebben a templomban tartják.

Érdekesség[szerkesztés]

Az 1540-es években a plébánia fegyveres ellenállása akadályozta meg a templom lerombolását, amikor Eduard Seymour, Somerset első hercege azt tervezte, hogy a templom lebontásával biztosít jó minőségű építőanyagot a Strandon épülő saját palotájának, a Somerset-háznak.

A Szent Margit-templom tornya különleges, négyágas napórát visel, még az északi oldalon is.

Szent Margit-templom egyedülálló státusza[szerkesztés]

1189 júliusában a Westminster kolostor apátja III. Kelemen pápától kapott támogatást, amely megerősítette, hogy a Szent Margit-templom nem tartozik a londoni püspök joghatósága alá. 1222-ben az apátságot és vagyonát nemcsak a londoni egyházmegyén kívülinek nyilvánították, hanem mentesítették a canterburyi érsek hatalmától is. 1560-ban, amikor a reformáció után I. Erzsébet westminsteri Szent Péter társaskáptalani templomként újraavatta az apátságot, fenntartotta a püspöki hatalom alóli mentességet, és „királyi kiváltsággá” tette. A Szent Margit-templom és a plébánia is egészen 1840-ig e különös joghatóság alá tartozott, majd a londoni egyházmegye része lett. Az 1970-es évekre a Szent Margit-plébániatemplom híveinek száma néhány százra esett vissza, végül 1972-ben a Westminster-apátság és a Saint Margaret Westminster-törvény újradefiniálta egyházi státusát. A plébániát a szomszédos egyházi közösségekhez rendezték, míg a templom és a templomkert ismét Westminster dékánja és káptalanja irányítása alá került. A Szent Margit mindenkori rektora pedig a Westminster apátság egyik kanonoka lett.[7]

A belső tér legfontosabb látnivalói[szerkesztés]

A Szent Margit-templom belső tere, 2016

Az ablakok[szerkesztés]

  • A templom legszebb darabja a szentély felett, a keleti homlokzaton látható 16. századi flamand ólomüveg ablak, amelyet VIII. Henrik király és első felesége, Aragóniai Katalin házasságának emlékére készítettek 1509-ben.[8]
  • Sir Walter Raleigh felfedező, író, költő, I. Erzsébet lovagja emlékét festett ólomüveg ablak és emléktábkla őrzi. Raleigh 1588-tól több expedíciót vezetett az amerikai spanyol gyarmatok ellen, majd 1591-ben titokban feleségül vette a királynő egyik társalkodónőjét, amiért később mindketten a londoni Tower börtönébe kerültek. 1618-ban, kivégzése után a Szent Margit-templomban temették el.[9]
  • John Milton életének, költészetének és családjának állít emléket az az üvegablak, amelynek paneljein főműve, az Elveszett paradicsom egyes jelenetei mellett Milton munkásságának fontos eseményei is megjelennek. A költő a közelben élt, így gyakran imádkozott Szent Margit plébániatemplomban, 1656-ban itt kötött házasságot második feleségével, Katherine Woodcockkal, aki közös kislányukkal együtt a templomkertben lelt végső nyughelyre.[10]
  • A Robert Blake admirális életének jeleneteit ábrázoló üvegablak 1888 óta idézi a „a királyi haditengerészet atyjának” emlékét, akinek bebalzsamozott holttestét eredetileg a Westminster-apátságban, az angol királyok síremlékei között temették el. Később, a Stuartok visszatérése után exhumálták, és a Szent Margit-templom udvarán a köztársaság több, ismert és ismeretlen személyiségével együtt jelöletlen, közös sírba temették.[11]
  • A déli folyosón láthatóak John Piper feltűnően absztrakt, festett ablakai, amelyek a második világháború alatt megsérült darabokat pótolják.

Elnöki szék és kapurostély[szerkesztés]

1614 óta a Szent Margit az alsóház plébániatemploma, és többször előfordult már, hogy a templom rektora egyben a brit képviselőház elnökének lelkésze volt. 1681 óta az elnöknek saját ülőhelye is van, a szertatrások alatt kizárólag az elülső padot használja. A pad hímzett párnáin látható koronás kapurostély[12] a brit képviselőház kvázi-hivatalos jelképe, a Szent Margit-templomban mindefelé megtalálható.[13]

Szertartások[szerkesztés]

Házasságkötések[szerkesztés]

A templom nem csupán a gyülekezeti tagok számára, hanem a Lordok háza és a Képviselőház tagjai között is kedvelt esküvöi helyszín.

  • 1631. július 5. – Edmund Waller és Anne Banks örökösnő, aki a Városatyák Bíróságának gyámsága alatt állt, e templomban házasodtak össze az Angol Uralkodói Tanács tiltásai ellenére. Waller megszöktette a menyasszonyt, de kényszerítették, hogy visszaszolgáltassa. A Csillag Kamaránál (az Uralkodói Tanács tagjaiból és közjogi bírókból, jogtudósokból állt) tett panasz teljes vagyonelkobzás büntetést javasolt tettéért, de I. Károly király megkegyelmezett Wallernek.[14]

Itt kötött házasságot többek között:

Keresztelők[szerkesztés]

Temetések[szerkesztés]

  • 1491 – William Caxton az első angol nyomdász, az angol könyvnyomdászat megteremtője,
  • 1553. szeptember 18. – John Sutton Dudley 3. bárója és felesége Lady Cicely Grey, 1554. április 28.
  • 1557 – Nicholas Ludford,
  • 1618 – Sir Walter Raleigh
  • 1627. július 30. – William Murray Tullibardine 2. grófja,
  • 1640. december 14. – Edward Grimeston,
  • 1661 – A stuárt-resaturáció idején a köztársaság számos tagját, köztük olyanokat is mint Robert Blake, Denis Bond, Nicholas Boscawen,[24] akiket korábban a Westminsteri aptságban temettek el, exhumálták és a Szent Margit-templom kertjébe jelöletlen, közös sírba temettek; emléküket tábla őrzi, amelyet a templom külső falán, a nyugati főbejárattól balra helyeztek el;[25]
  • 1677. március – Václav Hollar cseh rézmetsző,
  • 1746 – Nicholas Clagett püspök,
  • 1756 – Elizabeth Elstob, korai feminista[26]
  • 1604. – Thomas Churchyard, Erzsébet-korabeli költő, katona és udvaronc, és még számos történelmi személyiség, híresség.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hivatalos megnevezése: Palace of Westminster and Westminster Abbey including Saint Margaret’s Church: Unesco World Heritage (angol nyelven). unesco.org. (Hozzáférés: 2018. március 16.)
  2. Benedek szerint az a szerzetes, aki közösségben, apát és regula vezetésével keresi és követi Krisztust. A benedeki életforma jellegzetessége, hogy a bencés szerzetesek egész életükre egyetlen közösség mellett kötelezik el magukat – ez a stabilitás, az állhatatosság fogadalma. Életük keretét a liturgia (közösségben végzett imádság), a lectio divina (a Szentírás imádságos olvasása) és a munka ritmusa jelöli ki. Az engedelmesség fogadalma arra vonatkozik, hogy a szerzetes Isten akaratát keresi az elöljárók és a közösség döntéseiben, és ezért szabadon aláveti magát ezeknek. Végül a szerzetesi életalakítás foglal magába mindazt, amit a hagyomány a szerzetesi életmódhoz köt: nőtlenséget, vagyonközösséget, alázatosságot, Krisztus keresését a testvérben, az apátban, a kiszolgáltatottban és a vendégben. Ez a benedeki hármas fogadalom.
  3. Hawgood, David: St. Margaret's, Westminster. Genuki (Genealogy UK & Ireland). [2007. szeptember 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. május 3.)
  4. Scott, George Gilbert.szerk.: Stamp, Gavin: Personal and Professional Recollections. [London: Sampson Low, Marston, Searle & Rivington] Stamford: Paul Watkins Publishing [1879] (1995). ISBN 1-871615-26-7 
  5. A puritánok kifogásolták a templomok dísztárgyait, a miseruhákat, orgonát és a térdhajtást bálványozásnak tekintették és azokat keményen „pápai pompa és rongyok”-ként bírálták. Elvetették az egyházi bíróságokat és egészében a VI. Eduárd imádságos könyvében (Book of Common Prayers) leírt szertartásrendet.
  6. Wright, A.. Parliament Past and Present. London: Hutchinson & Co (1868) 
  7. Interview: Robert Wright, Sub-dean of Westminster Abbey, Rector of St Margaret's. Church Times, 2009. május 26. (Hozzáférés: 2018. július 28.)
  8. Dean and Chapter, Westminster Abbey: St Margaret's Church – The east window. St Margaret's Church. (Hozzáférés: 2010. október 21.)
  9. Dean and Chapter, Westminster Abbey: Sir Walter Raleigh Writer, Poet, Explorer and Soldier. St Margaret's Church. (Hozzáférés: 2010. október 21.)
  10. Dean and Chapter, Westminster Abbey: John Milton Writer and Poet. St Margaret's Church. (Hozzáférés: 2010. október 21.)
  11. Dean and Chapter, Westminster Abbey: Robert Blake Soldier and Sailor. St Margaret's Church. (Hozzáférés: 2010. október 21.)
  12. A kapurostély (portculla) eredetileg a 14. századból származó angol nemesi családok, majd a Beaufort-ház heraldikai jelvénye volt. VII. Henrik igazította a Tudor-ház királyi jelvényeihez. A 16. században terjedt el, amikor a Westminster-palota lett a képviselőház rendszeres ültéseinek helyszíne. A koronát később adták hozzá, hogy a jelvényt kifejezetten királyi szimbólummá tegyék. A koronás portcullát a 20. században fogadták el a parlament mindkét házának emblémájaként. Napjainkban már megjelenik a hivatalos levélpapírokon, kiadványokon és pecséteken, valamint a parlament szimbólumaként rákerül a Westminster-palotában használt különféle tárgyakra is.
  13. Dean and Chapter, Westminster Abbey: Visit St Margaret's. St Margaret's Church. (Hozzáférés: 2020. április 21.)
  14. R. E. C. Waters, Genealogical memoirs of the extinct family of Chester of Chicheley p. 91
  15. Pepys, Samuel.szerk.: Samuel Pepys: The Illustrated Pepys: extracts from the Diary. Harmondsworth: Penguin (1987). ISBN 0-14-139016-6 
  16. 'Milton, John', in Journal of the Society of Arts dated 8 November 1867, p. 755
  17. Gilbert, Martin. Churchill: a life. London: Heinemann (1991). ISBN 0-434-29183-8 
  18. [1]
  19. Robert Edmond Chester Waters, Genealogical memoirs of the extinct family of Chester of Chicheley (1878), p. 105
  20. Maurice Petherick, Restoration Rogues (1951), p. 327
  21. a b The Gentleman's Magazine, Volume 189 (1850), pp. 367, 368
  22. William Coxe, Memoirs of the Administration of the Right Honourable Henry Pelham Volume 1 (London: Longman, Brown, Rees, Orme & Green, 1829), p. xxx
  23. Felicity Nussbaum, ed., The Global Eighteenth Century (2005), p. 232
  24. http://www.westminster-abbey.org/our-history/people/nicholas-boscawen
  25. Oliver Cromwell, St Margaret's churchyard memorial Westminster Abbey
  26. John Chambers, Biographical Illustrations of Worcestershire (1820), p. 347

Források[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]