Leptis Magna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Leptis Magna
Világörökség
Septimus Severus diadalíve
Septimus Severus diadalíve
Adatok
Ország Líbia
Világörökség-azonosító 183
Típus Kulturális helyszín
Kritériumok III
Felvétel éve 1982
Elhelyezkedése
Leptis Magna (Líbia)
Leptis Magna
Leptis Magna
Pozíció Líbia térképén
é. sz. 32° 38′, k. h. 14° 19′Koordináták: é. sz. 32° 38′, k. h. 14° 19′
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Leptis Magna témájú médiaállományokat.
Piactér

Leptis Magna (feliratokon néhol Lepcis Magna, mai neve Lebda) Líbia egyik ókori városa, Africa provincia Tripolitánia vidékének három városa közül az egyik.

Általános ismertető[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leptis Magna mintegy 120 km-re fekszik Tripolitól keletre (Al Khomsnál). A hatalmas romváros érdekes látnivalói Septimus Severus diadalívei, a thermák, a régi és az új fórum és a római színház. A Wadi Lebdah völgy átellenes részén fekszik a nagyon szép állapotban fennmaradt amfiteátrum, közvetlenül a tengerparton pedig a cirkusz. Ez a világ legnagyobb fennmaradt antik városa. 1911-1912-ben kezdődtek a feltárások olasz kutató vezetésével. Ugyanekkor restaurálták a diadalíveket. 1982-ben Leptis Magnát az UNESCO a Világörökség részévé nyilvánította.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a város volt a föníciaiak első kereskedelmi telepe Tripolitániumban, a Krisztus előtti 8. században. Karthágó fennhatósága alatt állt, a numidiaiak hódítása után pedig római uralom alá tartozott (Kr. e. 46). A Római Birodalom fennállása idején Leptis Magna nagy jelentőségre és vagyonra tett szert kereskedelmi központként. Itt cseréltek gazdát az afrikai egzotikus állatok, amiket a garamantészek hajtottak át a Szaharán. Elsősorban oroszlánokra és elefántokra volt kereslet az egész birodalomban, a cirkuszi játékokhoz. A Pompeius és Caesar között dúló ellenségeskedés idején a város Caesarral szemben küzdött, és amikor az uralkodó győzött, 100 000 hektoliter olívaolaj volt a büntetése. Leptis Magna lakossága ebben az időben megközelítőleg 100 000 fő lehetett. Miután Traianus uralkodása alatt a várost kolóniává nyilvánították, a város híres szülötte, Septimius Severus császár ius italicum jogot adományozott Leptis Magnának, amely további adómentességeket jelentett a városnak.

A 3. században a város hanyatlásnak indult az ismétlődő nomád támadások miatt. Bár Diocletianus alatt felújították és a provincia fővárosává tették, a vandálok 455-ös és arabok 647-ben történt hódítása idején vesztett jelentőségéből. Miután végül Tripoli lett a térség új központja, Leptis Magnából elvándorolt a lakosság.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Leptis Magna című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  • Ranuccio Bianchi Bandinelli, Ernesto Vergara Caffarelli, Giacomo Caputo: The buried city. Excavations at Leptis Magna. Weidenfeld and Nicolson, London 1966.
  • Ernesto De Miro, Antonella Polito: Leptis Magna. Dieci anni di scavi archeologici nell area del Foro Vecchio. I livelli fenici, punici e romani. L’Erma di Bretschneider, Roma 2005, ISBN 88-8265-309-9.
  • Maria Floriani Squarciapino: Leptis Magna. Raggi, Basel 1966 (Ruinenstädte Nordafrikas 2).
  • Detlev Kreikenbom: Wandel der Stadt Leptis Magna während der frühen Kaiserzeit. Asymmetrische Kontakte und Innovation. In: Walter Bisang (Hrsg.): Kultur, Sprache, Kontakt. Ergon-Verlag, Würzburg 2004, S. 251–320, ISBN 3-89913-315-3.
  • A. Laronde und G. Degeorge: Leptis Magna. La splendeur et l´oubli. Hermann, Paris 2005.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]