Ischigualasto

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ischigualasto és Talampaya Tartományi Parkok
Világörökség
Eoraptor lunensis maradványai Ischigualastóban
Eoraptor lunensis maradványai Ischigualastóban
Adatok
OrszágArgentína
TípusTermészeti helyszín
KritériumokVIII
Felvétel éve2000
Elhelyezkedése
Ischigualasto (Argentína)
Ischigualasto
Ischigualasto
Pozíció Argentína térképén
d. sz. 30° 00′, ny. h. 68° 00′Koordináták: d. sz. 30° 00′, ny. h. 68° 00′
A Wikimédia Commons tartalmaz Ischigualasto témájú médiaállományokat.

Az Ischigualasto egy földrajzi képződmény és természetvédelmi rezervátum Argentína északnyugati részén, San Juan tartományban, közel a chilei határhoz. Az Ischigualasto Tartományi Park északról a Talampaya Nemzeti Parkkal határos. Területe 6037 km², tengerszint feletti magassága 1300 m. Klímája rendkívül száraz, csapadék főleg nyáron van, a hőmérséklet végletes: a minimum −10 °C, a maximum 45 °C. Délután és este déli szél fúj 20–40 km/h sebességgel, de olykor a hegyekből kivételesen erős főn szél érkezik, a viento zonda. Növényzete tipikus sivatagi növényzet: bokrok, kaktuszok, néhány fa. Találó másik neve, a Hold völgye, Valle de la Luna.

Ebben a 25 km hosszú és 10 km széles kősivatagos medencében páratlanul értékes őslénytani leletekre bukkantak. 1930-ban került sor először Ischigualasto paleontológiai leírására. 1941-ben a kutatások eredményeképpen 70 különböző növényfaj megkövült maradványait találták meg, s mellette őshüllők csontjait. Az első nagyszabású expedíciót 1958-ban vezették a területre, és több száz értékes ősmaradványt leltek. A további kutatások nyomán vált Ischigualasto a világ egyik legjelentősebb paleontológiai lelőhelyévé. Egyedülállóságát az a tény adja, hogy a perm időszaktól (250 millió év) a jura időszak kezdetéig (180 millió év) az őshüllők rétegsora hiánytalan, így fejlődésük pontosan nyomon követhető. A leletek ma a Harvard Egyetemen és különböző argentin múzeumokban tekinthetők meg.

Az őshüllők korában a terület még mocsaras volt. A valamikori dús vegetáció tanúja a harasztok és zsurlók maradványai mellett a Protojuniperoxylon ischigualastianus több mint 40 méter hosszú megkövesedett törzse. A felhalmozódott agyagüledékből agyagkőzetek képződtek. A hegyekből érkező folyók ezt a kőzetréteget beborították homokréteggel, amely évmilliók során homokkőzetté alakult. A terület kiemelkedése során a homokkőrétegek megvédték az agyagkőzeteket, és érdekes formációk, oszlopok, gombasziklák jöttek létre. A terület Tekejátéktérnek nevezett részén emberfejnagyságú kőgolyók láthatók, amelyek a homokkőben ásványi kiválás folyamán létrejött konkréciók, csomók.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]