Epidaurosz (Argolisz)
| Epidaurosz | |
| Világörökség | |
 | |
| Az epidauroszi színház | |
| Adatok | |
| Ország | Görögország |
| Világörökség-azonosító | 491 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | I, II, III, IV, VI |
| Felvétel éve | 1988 |
| Elhelyezkedése | |
 Epidaurosz
Pozíció Görögország térképén
| |
| é. sz. 37° 36′, k. h. 23° 05′Koordináták: é. sz. 37° 36′, k. h. 23° 05′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Epidaurosz témájú médiaállományokat. | |
Epidaurosz az ókori Görögország egyik városa volt, Argoliszban a tenger mellett a Szaróni-öbölben. A mai Epidavrosz város az ókori helyszín mellett épült.
Történet[szerkesztés]
Epidaurosz független volt Argosztól egészen a római korig. A körülvevő kis területtel együtt Epidauria volt a neve. Arról volt nevezetes, hogy állítólag itt született Apollón fia, a gyógyító Aszklépiosz, akinek a szentélye nem messze a várostól helyezkedett el. Híres volt a színháza is, amelyet jelenleg ismét használnak. Az epidauroszi Aszklépiosz-kultuszról írásos emlékek maradtak fent a Kr. e. 6. századból.
Az epiaduroszi aszklepieion volt a legnevezetesebb gyógyító hely az ókori világban. A peripterosz típusú templom Kr. e. 380-375 között épült; építésze Theodotosz volt. A templom szobrászati díszeit Timotheosz vezetésével készítették. Ide jöttek a beteg emberek gyógyulást remélve. A megfelelő gyógymód megállapításához el kellett tölteniük egy éjszakát az enkoimitiria-ban, egy nagy hálóteremben. Álmukban tanácsot kaptak az istentől, hogy mit kell tenniük az egészségük visszanyerése érdekében. A közelben ásványvíz forrás is található, amelyet szintén használtak a gyógyításban.
Aszklépiosz virágzásnak indította a szentélyt, amelyet a Kr. e. 4. és 3. században kibővítettek és átalakítottak. Kr. e. 87-ben Lucius Cornelius Sulla kifosztotta a szentélyt, és a kincseket a katonáinak ajándékozta. Kr. e. 67-ben kalózok dúlták fel a szentélyt. A 2. században a szentély újra fellendült a rómaiak alatt, de 395-ben a gótok I. Alarich nyugati gót király vezetésével ismét feldúlták a színházzal együtt.
A kereszténység elterjedésével a epidauroszi szentély az 5. századig tovább működött keresztény gyógyító központként.
Az Aszklépiosz teremtette gazdagság lehetővé tette a "civil" építkezést is: az óriási színházat Polükleitosz tervezte a Kr. e. 4. században. Az eredetileg 34 sort a római korban további 21 sorral bővítették, így 14 000 néző befogadására volt alkalmas, s már az ókorban is a legszebb arányú színházépületnek tartották.
Források[szerkesztés]
- Magyar Nagylexikon 7. kötet. Magyar Nagylexikon Kiadó 1998. ISBN 963-85773-5-5
- Peter Levi: A görög világ atlasza. Helikon Kiadó 1884. ISBN 963-208-323-7
További információk[szerkesztés]
- Aszklépiosz szentélye Epidauroszban
- Útikalauz (angol)
- Képek
- Aszklépiosz szentélye az UNESCO világörökség honlapján (angolul)
|
