„Sinkovits Imre” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
a →‎Származása: Göndöcs Terézia hiányzó születési dátumának feltüntetése, megbízható forrással együtt
a →‎Származása: további hiányzó adatok feltüntetése, megbízható forrásokkal együtt (Familysearch.org, családfa oldal)
509. sor: 509. sor:
| align="center"| Apai nagyapai dédanyja:<br />'''Frisch Mária'''
| align="center"| Apai nagyapai dédanyja:<br />'''Frisch Mária'''
|-
|-
| rowspan="2" align="center"| Apai nagyanyja:<br />'''Vojnovits Teréz'''
| rowspan="2" align="center"| Apai nagyanyja:<br />'''Vojnovits Teréz'''<br />([[Körmend]], 1867. február 21.<ref>[https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XK5M-9JP?from=lynx1&treeref=L7VT-ZCJ Születési ideje bejegyezve a körmendi kereszteltek anyakönyv 15/1867. folyószáma alatt.]</ref> –<br /> ?)
| align="center"| Apai nagyanyai dédapja:<br />'''Vojnovits István'''<br /><ref>[https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XK5M-9JP?from=lynx1&treeref=L7VT-ZCJ Vojnovits szüleinek neve bejegyezve a körmendi kereszteltek anyakönyv 15/1867. folyószáma alatt.]</ref> <br />
| align="center"| Apai nagyanyai dédapja:<br />n.a.
|-
|-
| align="center"| Apai nagyanyai dédanyja:<br />'''Németh Dorottya'''<br /><ref>[https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XK5M-9JP?from=lynx1&treeref=L7VT-ZCJ Vojnovits szüleinek neve bejegyezve a körmendi kereszteltek anyakönyv 15/1867. folyószáma alatt.]</ref> <br />
| align="center"| Apai nagyanyai dédanyja:<br />n.a.
|-
|-
| rowspan="4" align="center"| Anyja:<br />'''Göndöcs Terézia'''<br />([[Strém]], 1905. május 22.<ref>[https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GT4B-KDY?i=439&cc=1452460&cat=90773 Születése bejegyezve a strémi polgári születési anyakönyv 31/1905. folyószáma alatt.]</ref> –<br />Budapest, 1991. nov. 20.)
| rowspan="4" align="center"| Anyja:<br />'''Göndöcs Terézia'''<br />([[Strém]], 1905. május 22.<ref>[https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GT4B-KDY?i=439&cc=1452460&cat=90773 Születése bejegyezve a strémi polgári születési anyakönyv 31/1905. folyószáma alatt.]</ref> –<br />Budapest, 1991. nov. 20.)
| rowspan="2" align="center"| Anyai nagyapja:<br />'''Göndöcs Lajos'''
| rowspan="2" align="center"| Anyai nagyapja:<br />'''Göndöcs Lajos'''<br />([[Zalaszentiván]], 1872. január 21.<ref>[https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939V-KF3T-RQ?i=409 Születési ideje bejegyezve a zalaszentiváni kereszteltek anyakönyv 5/1872. folyószáma alatt.]</ref> –<br /> ?)
| align="center"| Anyai nagyapai dédapja:<br />n.a.
| align="center"| Anyai nagyapai dédapja:<br />'''Göndöcs Vendel'''<ref>[https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939V-KF3T-RQ?i=409 Lajos szülei neve bejegyezve a zalaszentiváni kereszteltek anyakönyv 5/1872. folyószáma alatt.]</ref>
|-
|-
| align="center"| Anyai nagyapai dédanyja:<br />n.a.
| align="center"| Anyai nagyapai dédanyja:<br />'''Goldfinger Borbála'''<ref>[https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939V-KF3T-RQ?i=409 Lajos szülei neve bejegyezve a zalaszentiváni kereszteltek anyakönyv 5/1872. folyószáma alatt.]</ref>
|-
|-
| rowspan="2" align="center"| Anyai nagyanyja:<br />'''Posch Teréz'''<br />([[Ókörtvélyes]], 1879. december 31.<ref>[https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9TGC-RB8?i=101&cc=1452460&cat=90773 Születési ideje és helye bejegyezve a strémi házassági anyakönyv 12/1900. folyószáma alatt.]</ref> –<br /> ?)
| rowspan="2" align="center"| Anyai nagyanyja:<br />'''Patek Teréz'''
| align="center"| Anyai nagyanyai dédapja:<br />n.a.
| align="center"| Anyai nagyanyai dédapja:<br />'''Posch Ferenc'''<ref>[https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9TGC-RB8?i=101&cc=1452460&cat=90773 Posch szüleinek neve bejegyezve a strémi házassági anyakönyv 12/1900. folyószáma alatt.]</ref>
|-
|-
| align="center"| Anyai nagyanyai dédanyja:<br />'''Neubauer Julianna'''<ref>[https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9TGC-RB8?i=101&cc=1452460&cat=90773 Posch szüleinek neve bejegyezve a strémi házassági anyakönyv 12/1900. folyószáma alatt.]</ref>
| align="center"| Anyai nagyanyai dédanyja:<br />n.a.
|}
|}


A lap 2018. szeptember 29., 03:20-kori változata

Sinkovits Imre
Sinkovits Imre 1972-ben
Sinkovits Imre 1972-ben
Életrajzi adatok
Született1928. szeptember 21.
Kispest
Elhunyt2001. január 18. (72 évesen)
Budapest
SírhelyÓbudai temető
HázastársaGombos Katalin
SzüleiSinkovits Jenő
Göndöcs Terézia
GyermekeiSinkovits-Vitay András
Sinkovits Mariann
Pályafutása
Iskolái
Aktív évek1948–2001
Díjai
Kossuth-díj1966
Jászai Mari-díj1955, 1962
Kiváló művész1974
Érdemes művész1970
További díjak
Sinkovits Imre IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Sinkovits Imre témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sinkovits Imre (Kispest,[1] 1928. szeptember 21. – Budapest, 2001. január 18.) a Nemzet Színésze címmel kitüntett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész. Öccse Sinkó László Kossuth-díjas színművész, felesége, Gombos Katalin szintén színművész volt. Gyermekeik Sinkovits-Vitay András (1952) és Sinkovits Mariann (1954) színművészek.

Életútja

Gyermekkora

Vas megyei, horvát származású.[2] Kispesten született Sinkovits Jenő vendéglős és Göndöcs Terézia elsőszülött fiúgyermekeként, ahol nagyapja, Sinkovits Vince meséi mellett nőtt fel, aki folyton mesélt: Attiláról, Csaba királyfiról, a hadak útjáról, 1848-ról és az első világháborúról. A gazdasági válság csődbe juttatta a család kisvendéglőjét. Ebből a gyermek Sinkovits csak annyit fogott fel, hogy kisebb lakásba kellett költözniük, ahol később öccse is megszületett. Édesanyja varrással próbálta kiegészíteni a család jövedelmét és közben németül tanította fiát. Ennek a második világháború alatt nagy hasznát vette.

Lassan stabilizálódott a család helyzete, édesapja főpincéri állást szerzett a híres Ilkovics étteremben, ő pedig az Árpád Gimnázium diákja lett. Az iskolában egész életére szóló élményekben volt része. Itt lett cserkész, ami kitöltötte ifjúsága minden percét. Állítása szerint életre, erkölcsre, hazafiságra, bajtársiasságra, hitre, hűségre, önállóságra, és önfegyelemre, kézügyességre és talpraesettségre, szorgalomra és leleményre nevelte, magyar népdal- és népmesekincshez, természetismerethez és -szeretethez, madárvédelemhez és természetjáró kultúrához szoktatta. Katolikus hittanára, dr. Könözsy Lajos hatására még a papi pályára is gondolt. A Felvidék visszacsatolás után az Ipolyság mellett cserkésztáborozott. A háború alatt kelletlenül, de a levente-mozgalomban is részt vett. Nem szerette, mivel cserkésznek vallotta magát, és szerinte a két mozgalom olyan volt akár a tűz és a víz. Egy leventegyakorlat után, amikor diáktársai előtt egy oktató a neve miatt megalázta, édesapja felvetette, hogy meg kellene változtatniuk a családnevüket. Sinkovits azonban így reagált: „Nem, Édesapám! Most már csak azért is ezzel a névvel mutatom meg!”

A második világháború alatt – mint cserkész – kármegfigyelő szolgálatot teljesített a Margit-szigeti víztoronyban és a Szemlő-hegyi víztározónál. Később édesanyjával és két testvérével Somogy megyébe költöztek nagybátyjához, ahol mint leventekorút befogták kötelező hadi munkára. Galambok határában ásott tankcsapdát, lövészárkot, géppuskafészket, olykor napi tíz kilométert gyalogolva sárban, fagyban. De edzettsége és istenadta humora ezen is átsegítette, még társaiban is ő tartotta a lelket. A háború vége felé egyre több visszavonuló német katonával találkozott (itt vette hasznát édesanyja német nyelv tanításának), sőt egyszer még egy Németország felé tartó vonatra is felrakták, azonban Szentgotthárdnál „véletlenül” lemaradt a szerelvényről.

Amikor a németek kivonultak, a néhány napos békét kihasználva „ástak". De már nem lövészárkot, hanem családi ezüstöt, lesütött húsokat, bödön zsírt, mézet, hordónyi pálinkát és bort. Több családtagját elvitték az „oroszok”, sőt magának Sinkovitsnak is háromszor kellett megszöknie tőlük, mivel málenkij robotra akarták fogni. 1945 őszén újra indult a tanév az Árpád Gimnáziumban. 1947-ben érettségizett, majd felvették a Színiakadémiára.

Színészi pályája

1948-tól a Belvárosi Színházban, 1949-től az Ifjúsági Színházban játszott, ösztöndíjasként az Apák ifjúsága című darabban láthatta a közönség. Kolléganője Gombos Katalin színésznő volt, aki éppen ekkor szerződött vidékről Budapestre, a darabban ő alakította Dását. Hamarosan szerelem szövődött köztük, és 1951-ben össze is házasodtak. Ugyanebben az évben szerezte meg diplomáját a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, valamint ugyanekkor a Nemzeti Színházhoz ment át, ahol 1956-ig játszott.

A Nemzetiben Háy Gyula: Az élet hídja című drámájában kapta első szerepét, a darab szerinti édesapját Bihari József alakította, akivel baráti viszonyba került.

Az áttörést Madách Imre Mózes c. darabjának főszerepe jelentette számára. Mózest, olyan drámai erővel játszotta el, hogy a bemutatótól számítva 22 éven keresztül, 700-nál is több alkalommal lépett fel ebben a szerepben.

Az 1956-os forradalom alatt

1956. október 23-án Sinkovits Imre tízezres tömeg előtt szavalta el a Nemzeti dalt a Petőfi-szobornál, az esemény az 1956-os megmozdulás jelképe lett. Este, a Parlament előtti tömegtüntetésen az épületben Nagy Imrére váró írók és politikusok közé keveredve élte át Nagy Imre megérkezését és beszédét.[3]

1956. október 30-án délelőtt 11 órakor került sor Színművészek Ideiglenes Nemzeti Bizottságának tagválasztására a Nemzeti Színházban. Az eseményen jelen volt a Madách Színház, az Operaház, a Néphadsereg Színháza, valamint a Nemzeti Színház tagsága. A jelenlévők Bessenyei Ferencet és Hindi Sándort követően harmadikként Sinkovits Imrét választották be, majd utána Raksányi Gellért, Szörényi Éva, Juhász József, Marosi Károly, Somogyvári Pál, Temesi János, Homm Pál, Bán József, György József, és Hegyi György következtek. Az ülésen határozat született arról, hogy a színészek és a művészek tiltakozás gyanánt mindaddig szüneteltetik munkásságukat, amíg Magyarországon szovjet csapatok tartózkodnak, az ÁVH-t fel nem oszlatják és a bűnösöket felelősségre nem vonják, valamint, amíg létre nem jön a Szovjetunióval való teljes egyenlőségen alapuló független viszony. Bárminemű restaurációval szemben is fellépnek, és még a Magyar Rádióban sem hajlandóak szerepelni.

Ugyanezen a délutánon Színművészeti Szövetségben a budapesti színházak küldöttei életre hívták a Magyar Színház- és Filmművészeti Szövetség Forradalmi Bizottságát. A tagok közé itt is beválasztották Sinkovits Imrét, Darvas Ivánnal, Pécsi Sándorral, Szakáts Miklóssal, Molnár Tiborral, Lukács Miklóssal, Palló Imrével, és Bessenyei Ferenccel együtt. Itt, mintegy megerősítésképpen, a színházak bezárása mellett döntöttek a szovjet csapatok kivonulásáig. Egyúttal az ország valamennyi színházának a művészeit felszólították, hogy színházak forradalmi bizottságát alakítsák meg mindenhol, egyúttal szervezetek azonnali hatállyal lépjenek kapcsolatban a Színművészeti Szövetség Forradalmi Bizottságával.

A forradalom leverése után

1956. november 4-i szovjet invázió és a forradalom leverése után az új, kádári hatalom a bizottság működését felfüggesztette, majd rövidesen feloszlatta, tagjai ellen pedig az államhatalom megdöntésére való felbujtás vádjával indított eljárást. Sinkovitsot népszerűsége miatt nem merték börtönbüntetéssel sújtani.[4] Helyette politikai nyomásra előbb a Nemzeti Színház vezetősége rendszerellenes magatartás miatt fél évre eltiltotta a színpadtól, majd elbocsátották. „Ők tőlem nyilvános önkritikát kívántak, és én ezt nem voltam hajlandó megtenni. [...] Még élő vezető politikusunk próbált azzal hatni rám: Sinkovits elvtárs, maga kövezte ki az utat a Petőfi-szobortól a Köztársaság térig. Én ezt ott, akkor, rögtön visszautasítottam. Ezt követte volna a mentőakció: hogy hangosan nyilatkozzak. Azt mondtam: nem, nincs mit visszavonnom.” – emlékezett a művész 1988-ban.

Ebben az időszakban folyamatosan nyomozók zaklatták, megfigyelték, kihallgatásokra vitték. A családja megélhetése végett más munkát vállalt, játékfröccsöntőként dolgozott.[4] Csak 1958-tól engedték meg neki, hogy a külvárosi, „proli” színháznak számító József Attila Színházban újra színészként játsszon. Kiemelkedő tehetsége itt is kifejezésre jutott, sorra vitte sikerre szerepeit. 1963-ban engedték vissza a Nemzeti Színház társulatába, amelynek évtizedeken át meghatározó tagjaként működött. Egyik legismertebb filmszerepe A tizedes meg a többiek felejthetetlen alakítása. Munkahelyét, a Nemzeti Színházat 2000-től kormányzati döntéssel Pesti Magyar Színházra nevezték át. Itt játszott haláláig. 72 évesen halt meg, tüdőrákban.

Halála előtt alig fél nappal a Magyar Színházban lépett fel; Vörösmarty Mihály Csongor és Tünde című darabjában játszotta a Tudós szerepét. Azon az estén légszomjjal küszködött, szemmel láthatóan nem volt jól, alig tudott színpadra lépni, Kozák András vezette kézen fogva a színpadig, de minden erejét megfeszítve tette a dolgát. Az előadás után a színpadról lejövet az öltözőig is alig tudott elmenni, ereje elhagyta. Néhány óra múlva otthonában érte a halál. A jó barát, Agárdy Gábor mondta: „…harminchét éven át öltöztünk egy öltözőben. A testvéremet veszítettem el, a barátomat. Nem tudom felfogni. Ez döbbenet. Ez nem igaz. Most ment volna a Balkáni gerle, amiben együtt játszunk. S ilyen hirtelen… Délelőtt telefonáltak a színházból, hogy nem érzi jól magát, s lemondta még a hétvégi Ármány és szerelem előadását is. De mindent titkolt, még azt is, hogy ki az orvosa… Az is fájt neki, hogy a Nemzeti Színháztól elvették a nevét. Nem mutatta, nem beszélt róla, mert azt mondta, nem érdemes. Nem tudom elképzelni, mi lesz, ha bemegyek az öltözőbe, s ott látom majd az elárvult helyét.”

Temetése

2001. február 2-i temetése valódi nemzeti esemény volt. A közszolgálati televízió a tervezett hatvanhárom perc helyett kilencvenkilenc perc időtartamban, és élő adásban sugározta búcsúztatását az Óbudai temetőből, ahol hozzá méltó, egyszerű, csendes szertartás zajlott. A képernyőn pusztán a képeket lehetett látni, senki nem közvetített vagy kommentálta az eseményeket. A temetésen beszédet tartott Orbán Viktor miniszterelnök. Színésztársát búcsúztatta Kállai Ferenc. Sinkovits csodálatos verstolmácsolásaival kísért bejátszásokon az ő 1956-os bátorságát és színészi maradandóságát, emberi egyszeriségét dokumentálták.

Ars poeticája

„... az én életem a színház. S a hitvallásom; hiszek a színházban, a művészetben, az érzelemben és az emberi értelemben. Én az érzelmekre ható színházat vélem igazán modernnek. Csakhogy, minden dolgok dialektikája, hogy az érzelem felkeltésének az útjai értelmi cselekvések kockáival kövezettek. Én magam is először néző, vagyis olvasó módjára fürdöm meg a szerepeimben. Hagyom magamra hatni az író gondolatait. Azt akarom megtudni, hogy szeretem, vagy gyűlölöm az író által megálmodottat. Félreértés ne essék, nem a szerepemet, hanem az alakot, amelyet az író írt. Majd ezt az első benyomásomat akarom felidézni a nézőben. Így építem, építgetem a figurát apró kövekből nagy alapokra, majd később egyre kisebb kockákkal. Faragom és csiszolgatom, amíg össze nem áll egyetlen alakká. Amikor így tudatosan felépítem, akkor lepergetem az egészet magam előtt, úgy mintha én lennék a néző. Átélem a szinte lehetetlent, a magam látását. Ehhez egyetlen eszköz, hogy ismerni kell a nyersanyagot, amellyel dolgozom. A nyersanyag pedig én vagyok. A testem, és legbelül, amelyet szellemnek neveznek. Ismerni kell az erényeket, de még fontosabb a fogyatékosságokról tudni. Legszigorúbb kritikusom én vagyok, hiszen én tudom igazán, hogy mennyit nem tudok. ... Abban hiszek, hogy a színház segít az embereknek jobbá, szebbé tenni az életüket. Én azért lettem színész, mert úgy éreztem, a hogyanról van mondanivalóm." (Film Színház Muzsika - 1961. 25. szám)

Emlékezete

  • 2002-ben özvegye, Gombos Kati színművésznő kezdeményezte, hogy a 135 592 00 279 számmal jelölt csillagot Sinkovits Imréről nevezzék el. Az eljárást az International Star Registry cég intézte, a nevet svájci széfjében őrzik örök időkre.
  • 2011-ben utcát neveztek el róla Budapesten.
Emléktáblája a Corvin közben
  • 2012. március 25 -én, a Nemzeti Színház megnyitásának 10. Évfordulóján adták át a nemzet színészeit ábrázoló graffitit a Rákóczi híd pesti hídfőjénél.
A nemzet színészeit megörökítő falfestményen, a Lágymányosi híd pesti hídfőjének lábazatán, a Nemzeti Színház mellett.

Végső üzenete

Elhangzott az óbudai Kőrösi Csoma Sándor Gimnáziumban:

„Egy hetven esztendős vén diák az óbudai Árpád Gimnáziumból kéri türelmeteket néhány mondat erejéig. Legelébb is, sohasem felejtsétek el iskolátok névadójának, Kőrösi Csoma Sándornak élete példáját. No nem kell ezért világutazókká válnotok, hogy a magyarság eredetét, őshazáját felkutassátok. Akad felfedezni, megőrizni való e 75 esztendeje Csonka Hazában is! (Elég ha Csoma Sándor szülőfalujára, a háromszéki Kőrösre gondolunk.) Nem kell elzarándokolni a távoli Dardzsiling régi angol temetőjébe sem, ahol végre megpihen „...egy szegény, árva magyar pénz és taps nélkül! Ki nemzetének bölcsejét kereste és a maga sírját találta itt - de halhatatlanságát is!", miként sírfeliratán olvasható. Élete példáját kutassátok s kövessétek! Önfegyelmét és szorgalmát, keresztény hitét és edzett testét, puritán életvitelét, hatalmas műveltségét! S mindezeket a Haza és Emberiség szolgálatába állítva! Ez a mai harsogó-csápoló-idegrángásos, lélektelen „fogyasztói társadalom", diszkóival, hamburgerjeivel, drogos-alkoholos tömeghisztériájával, mint a hínár húz le a tartalmatlan, csenevész élet mocsarába! Az így elsatnyult testben, milyen lélek lakozhat? Márpedig Magyarországnak testben és lélekben is erős, egészséges, keresztény Ifjúságra és Családokra van szüksége, ha fenn akarunk maradni a jövő századokban, évezredekben! De feladat vár Rátok a nyelvápolás terén is. Nem a tibeti nyelvtan s szótár elkészítése, csupán Édesanyátok nyelvének tisztán tartása, megőrzése, hogy szeplőtlen gazdagságában adhassátok tovább gyermekeiteknek, unokáitoknak! Mert ez az egyik, tán legerősebb kapocs, mely összeköt Valamennyiünket, élő és holt magyarokat! Végezetül! Nem az Őshazát kell keresnünk! (De azért ismerjük meg a tudósok, nyelvészek, régészek s néprajzosok eddigi kutatásait, eredményeit.) Ezt a mostani, megcsonkított, fenyegetett sorsú Hazát kell megismernünk, felemelnünk, becsülnünk és megvédenünk, magunknak s a Jövendőnek! Tamási Áronnal szólva: „Mi végre vagyunk a világon? Hogy valahol otthon legyünk benne!" Ez a „valahol", itt van a talpunk alatt! Magyarország! Fiatal Barátaim! Tudom, nem kevés, amit kértem Tőletek. De csak így, s csak ezért érdemes élni! Márpedig e Nemzetnek annyi hősi halottja volt, most hősi élőkre van szüksége! Hiszem, Ti azok lesztek! Megfáradt, öreg, de szeretetet, hitet sugárzó karommal ölellek Benneteket!" - Sinkovits Imre.

Filmszerepei

  • Beszterce ostroma (1948) – narrátor
  • Úttörők (1949) – nem mutatták be
  • Becsület és dicsőség (1951)
  • Vihar (1951) – Szűcs Elek
  • Teljes gőzzel (1951) – Szabó Sándor
  • Erkel (1952)
  • Gyöngyvirágtól lombhullásig (1952-53) – narrátor
  • Rákóczi hadnagya (1953) – Francia követ
  • A város alatt (1953)
  • Ifjú szívvel (1953)
  • Föltámadott a tenger I-II. (1953) – Madarász
  • A Harag napja (1953) átdolgozott változat (1955)
  • Kék vércsék erdejében (1953-54) – narrátor
  • Életjel (1954) – Borsa
  • Hintónjáró szerelem (1954) – Kara Jenőke
  • Különös ismertetőjel (1955) – Kóti
  • A tenyészsertések kiválasztása (1955) – narrátor
  • Gábor diák (1956) – Süki Balázs
  • Keserű igazság (1956) – Bűvész (1986-ban mutatták be)
  • A Csodacsatár (1956) – rádióriporter
  • Szakadék (1956) – Nagy István, tanító
  • Az igazi égszínkék (1957) rövidjátékfilm
  • A nagyrozsdási eset (1957) – Gábriel Miska (1984-ben mutatták be)
  • Külvárosi legenda (1957) – Benkő
  • A sötétség határán (1959) rövidjátékfilm
  • Vitézek és hősök (1959) tv-film
  • Sorompó (1959) rövidjátékfilm – narrátor
  • Próbaút (1960) – Vetró János
  • Fűre lépni szabad (1960) – Tirpák Géza, Kéri sofőrje
  • Cimborák – Hegyen-völgyön (1960) – narrátor
  • Az arc nélküli város (1960)
  • Négyen az árban (1961) – Pilóta
  • Alba Regia (1961) – Gestapo-tiszt
  • Jó utat, autóbusz! (1961)
  • Megöltek egy lányt (1961)
  • Amíg holnap lesz (1961)
  • Nő a barakkban (1961) tv-film
  • Két félidő a pokolban (1962) – Ónodi
  • Legenda a vonaton (1962) – Karló
  • Az utolsó vacsora (1962)
  • Állandó lakhelye nincs (1962) tv-film
  • Isten őszi csillaga (1962)
  • Két üres pohár (1962) tv-film
  • Tücsök (1963)
  • Párbeszéd (1963) vágott változat (1964)
  • Fotó Háber (1963)
  • Mindennap élünk (1963) – Cirok Feri
  • Párbeszéd I–II. (1963) – Horváth László
  • Meztelen diplomata (1963) – narrátor
  • Új Gilgames (1963)
  • Másfél millió (1964) – Hertelendi
  • Miért rosszak a magyar filmek? (1964)
  • A pénzcsináló (1964) – narrátor
  • Kár a benzinért (1964) – Gál
  • Már nem olyan időket élünk (1964)
  • Álmodozások kora (1964) – Harrer
  • Ha egyszer húsz év múlva (1964) – Juhász
  • Ők tudják mi a szerelem (1964) tv-film
  • Halló, ki az? (1964) tv-film
  • A kőszívű ember fiai (1964) – narrátor
  • Szeptember (1964) tv-film
  • A tizedes meg a többiek (1965) – Molnár Ferenc, a tizedes
  • Kristóf, a magánzó (1965) tv-film
  • Tóbiás és a többiek (1965) tv-film
  • A vörös vendégfogadó (1965) tv-film
  • És akkor a pasas… (1966) – A rendező
  • Az orvos halála (1966) – Taxisofőr
  • Az aranysárkány (1966)
  • A férfi egészen más (1966)
  • Oly korban éltünk 1–5. rész (1966-67) tv-sorozat
  • Teenager party (1967) dokumentumfilm
  • Változó felhőzet (1967)
  • Egy szerelem három éjszakája (1967)
  • Az özvegy és a százados (1967)
  • Egri csillagok I– II. (1968) – Dobó István
  • Az Aranykesztyű lovagjai 1-5. rész (1968) tv-film
  • Hazai pálya (1968) – narrátor
  • Az örökös (1969) – Drapp Tamás
  • Az alvilág professzora (1969) – Zelk
  • Isten hozta, őrnagy úr! (1969) – Tót Lajos
  • Történelmi magánügyek (1969)
  • Én, Prenn Ferenc – I-II-III. (1969) tv-film
  • Utazás a koponyám körül (1970)
  • Szemtől szembe (1970)
  • Tévedni Isteni dolog (1970) tv-film
  • N.N., a halál angyala (1970) – Horváth László alezredes
  • Szerelmi álmok – Liszt (1970) szovjet-magyar film – Liszt Ferenc
  • Villa a lídón (1971) – André, a nemzetközi bűnügyi rendőrség felügyelője
  • Váratlan találkozások – Kora esti látogató (1971) tv-film
  • Budai Nagy Antal (1971) tv-film
  • Rézpillangó (1971) tv-film
  • Egy óra múlva itt vagyok... (1971) Tv-sorozat – Szokolov
  • Hahó, Öcsi! (1971) – Szemetes
  • Lányarcok tükörben (1972)
  • Volt egyszer egy család (1972) – Gendarme
  • Pirx kalandjai (1972) tv-sorozat
  • Férfiak mesélik (1972) tv-film
  • Ki van a tojásban? (1973) – öreg Zeke
  • Lyuk az életrajzon (1973) tv-film – Szabó
  • Illatos út a semmibe (1973)
  • Dorottya (1973) tv-film
  • Irgalom (1973) tv-film
  • Felelet I-VII. (1974) tv-film
  • Sakk, Kempelen úr! (1976) tv-film – Kempelen Farkas
  • A kard (1976) – A Nemzeti Múzeum igazgatója
  • Ékezet (1977) – Igazgató
  • Petőfi (1977) tv-sorozat – Miniszter
  • Micimackó kalandjai (1977) rajzfilm – mesélő
  • A képmutatás szépségei (1977) tv-film
  • A néma dosszié (1977) – Georg Johansson
  • Küszöbök (1977) tv-sorozat
  • Földünk és vidéke (1978) tv-film
  • Kiálts város! (1978) tv-film
  • Bunker I-III. (1978) tv-film
  • Csillag a máglyán (1980) tv-film
  • A különc (1980) tv-film – Teleki László
  • A waterlooi csata (1981) tv-film
  • Az a szép, fényes nap (1981) tv-film
  • Brigitta (1983) magyar–NSZK–osztrák–francia tv-film
  • Kegyenc (1983) tv-film
  • Ők tudják mi a szerelem (1983) tv-film – Hektor
  • Kaviár és lencse (1984) tv-film
  • Zsákutca (1985 tv-film)
  • Földi kacaj (1986) tv-film
  • Akli Miklós (1986) – narrátor
  • Czillei és a Hunyadiak (1986) tv-film
  • Charlie nénje (1987) tv-film
  • Apaszív (1987) tv-film
  • Peer Gynt I-II. (1987) tv-film
  • A fészek melege (1987) tv-film
  • Új földesúr (1988)
  • Hupikék törpikék (1981-1989) rajzfilm – Törpapa hangja
  • Tűréshatár (1989) tv-film
  • Frici, a vállalkozó szellem (1993) tv-sorozat – Tibor atya[5]
  • Honfoglalás (1996) – Álmos
  • Retúr (1996) – Balogh tanár úr
  • Szalmabábuk lázadása (2001) – narrátor

Színházi szerepei
  • Murell-Wilson: Sarah – Pilon
  • Németh László: VII. Gergely – VII. Gergely
  • Németh László: Husz János – Husz János
  • Németh László: Erzsébet nap – Józsi bácsi
  • Örkény István: Tóték – Tót
  • Páskándi Géza: Tornyot választok
  • Racine: Phaedra – Hippolitos
  • Sardou: Szókimondó asszonyság – Fouché
  • Sartre: Főbelövendők klubja – Chapuis
  • Friedrich Schiller: Don Carlos – Főinkvizítor
  • William Shakespeare: Julius Caesar – Caius Cassius
  • Shakespeare: Lear király – Kent grófja
  • Shakespeare: Macbeth – Macbeth
  • Shakespeare: Rómeó és Júlia – Lőrinc barát
  • Shakespeare: Szentivánéji álom – Zuboly
  • Shakespeare: Tévedések vígjátéka – Aegeon
  • Shakespeare: A vihar – Prospero
  • George Bernard Shaw: Warrenné mestersége – Frank
  • Sütő András: A szuzai menyegző – Bétisz
  • Sütő András: Advent a Hargitán – Bódi Vencel
  • Sütő András: Balkáni gerle – Schuller Medárd
  • Szabó Magda: Az a szép fényes nap – Géza fejedelem
  • Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde – Kurrah
  • Vörösmarty Mihály: Czillei és a Hunyadiak – Czillei
  • Tennessee Williams: Az ifjúság édes madara – Sanche Wayne
  • Williams: Üvegfigurák – O'Connor
  • Weiss: Marat halála – De Sade márki

Emlékezetes versmondása

1999. február 14-én a budai Gellért szállóban ő szavalta az akkor Balassi Bálint-emlékkarddal kitüntetett Nagy Gáspár versét és Balassi Bálint költeményét.

Szinkron

Filmszinkron szerepei

Év Cím Szerep A szinkronizált színész
1939 Becsületből elégtelen Jefferson Smith James Stewart
1950 Dallas Blayde Hollister Gary Cooper
1955 Susi és Tekergő Tappancs Bill Baucom
1956 Moby Dick Ahab kapitány Gregory Peck
1958 Gigi Honoré Lachaille Maurice Chevalier
1960 A kalandor Philippe Brideau Jean-Claude Pascal
1960 Zazie a metrón Gabriel nagybácsi Philippe Noiret
1964 Becket Thomas Becket Richard Burton
1965 Pár dollárral többért Douglas Mortimer ezredes Lee van Cleef
1966 Egy ember az örökkévalóságnak Sir Thomas More Paul Scofield
1966 El Dorado Cole Thornton John Wayne
1967 A piszkos tizenkettő John Reisman őrnagy Lee Marvin
1968 Volt egyszer egy Vadnyugat Frank Henry Fonda
1969 A félszemű seriff Reuben J. `Rooster` Cogburn seriff John Wayne
1969 Hello, Dolly! Horace Vandergelder Walter Matthau
1969 Ördögöt a farkánál Cezar báró Yves Montand
1969 A vezér John Hathaway Gregory Peck
1970 Chisum John Simpson Chisum John Wayne
1970 Rio Lobo Cord McNally ezredes John Wayne
1970 Az utolsó völgy Gruber Nigel Davenport
1970 A vörös kör Jansen Yves Montand
1971 Csakazértis nagyapa Joseph P. Kotcher Walter Matthau
1971 Hotel Plaza Roy Hubley / Jesse Kiplinger / Sam Nash Walter Matthau
1971 A nagy Jake Jacob McCandles John Wayne
1972 Cowboyok Wil Andersen John Wayne
1972 A felső tízezer Gurney 13. grófja Harry Andrews
1972 Ostromállapot Philip Michael Santore Yves Montand
1972 A vénlány Gabriel Marcassus Philippe Noiret
1973 Nevem: Senki (Mokép féle szinkron) Jack Beauregard Henry Fonda
1974 Az éjjeliőr Jim Slade Burt Lancaster
1974 Ítélet Leguen Jean Gabin
1974 Olcsó regény Giulio Basletti Ugo Tognazzi
1974 Pénzt vagy életet! Anthony Fallon parancsnok Richard Harris
1975 Cogburn, a békebíró Rooster Cogburn John Wayne
1975 Szerelem a romok között Sir Arthur Glanville-Jones Laurence Olivier
1976 Elkárhozottak utazása Schroeder kapitány Max von Sydow
1977 Lidércnyomás Saint-Ramé Michel Piccoli
1977 Micimackó kalandjai (régi és új szinkron) Mesélő Sebastian Cabot
1978 A brazíliai fiúk Dr. Josef Mengele Gregory Peck
1978 Őrült nők ketrece Renato Baldi Ugo Tognazzi
1978 Rómeó és Júlia A kórus John Gielgud
1979 Hurrikán Bruckner kapitány Jason Robards
1980 Airplane! Dr. Rumnyak Leslie Nielsen
1980 Tengeri farkasok W.H. Grice ezredes David Niven
1980 A terasz Amedeo Ugo Tognazzi
1980 Zálogocska Búbánat Jones Walter Matthau
1982 Nagyon különleges ügyosztály Frank Drebin Leslie Nielsen
1983 Airport 2000 Felix Duncan Robert Webber
1983 Bíbor és fekete Monszinyore Hugh O`Flaherty Gregory Peck
1984 A Bounty Hood admirális Laurence Olivier
1984 A pajzán Dagobert király Honorius pápa / Introchius Ugo Tognazzi
1985 A piszkos tizenkettő - A második küldetés John Reisman őrnagy Lee Marvin
1988 Őslények országa Mesélő Pat Hingle
1989 Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag Henry Jones Sir Sean Connery
1989 Dowling atya nyomoz Frank Dowling atya Tom Bosley
1990 Mentőcsapat a kenguruk földjén Percival C. McLeach George C. Scott
1990(?) Némó kapitány Aronnax professzor Paul Lukas
1994 Ez nem lehet szerelem Michael Reyman Anthony Quinn
1994 Az oroszlánkirály Mufasa James Earl Jones
1994 Pumukli és a kék hajómanó Kék hajómanó / Kormányos Wolfgang Völz
1994 Rendőrvicc Jake Stone Jack Palance
1995 Babe Mesélő Roscoe Lee Browne
1995 Drakula halott, és élvezi Drakula gróf Leslie Nielsen
1996 Sárkányszív Draco Sir Sean Connery
1997 Micimackó visszatér Mesélő David Warner
1998 Ha eljön Joe Black William Parrish Anthony Hopkins
1998 Mulan Fő ősatya George Takei
1998 Az oroszlánkirály 2. – Simba büszkesége Mufasa James Earl Jones
2000 Tigris színre lép Mesélő John Hurt
2000 A kis hableány 2. – A tenger visszavár Triton király Kenneth Mars
2001 Susi és Tekergő 2. – Csibész, a csavargó Tappancs Jeff Bennett

Sorozatszinkron szerepei

Év Cím Szerep A szinkronizált színész
1981 - 1989 Hupikék törpikék Törpapa Don Messick
1982 Nagyon különleges ügyosztály Frank Drebin Leslie Nielsen
1989 - 1991 Dowling atya nyomoz Frank Dowling atya Tom Bosley
1991 Tassilo - Egy férfi egy eset Georg Feuerstein Karl Heinz Vosgerau
1994 - 2000 Chicago Hope Dr. Arthur Thurmond E.G. Marshall
Ki a csuda ez a fiú? Artur Ugo Tognazzi

Videójátékszinkron szerepei

Év Cím Szerep A szinkronizált színész
1995 Hupikék törpikék: Teletranszporttörp Törpapa Don Messick

Kabaréjelenetek

  • Walter Béla: Mellékhatás (1982) – szereplők: Sinkovits Imre, Szombathy Gyula, Tábori Nóra[6]
  • Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk - előadja: Sinkovits Imre, III. Humorfesztivál (1987) Lőrincze Lajosnak

Hangjátékok

  • A csizmás kandúr (1981)
  • Hazalátogató (1983)
  • A szelistyei asszonyok (2000)[7]

Kötete

  • "Vigasz-lámpácskák". Válogatott írások, 1981-2000; összeáll., szerk. Balatoni Monika; Kairosz, Szentendre, 2001 (Magyar Thália)

Díjak és kitüntetések

Származása

Sinkovits Imre emléktáblája egykori lakhelyén (V. ker., Petőfi tér 3-5)
Sírja az Óbudai temetőben
Sinkovits Imre családfája
Sinkovits Imre
(Budapest, 1928. szept. 21.–
Budapest, 2001. jan. 18.)
színész 		Apja:
Sinkovits Jenő
(Budapest, 1901. jún. 9.–
Budapest, 1977. márc. 19.)
vendéglős 		Apai nagyapja:
Sinkovits Vince
(Németszentgrót, 1861. márc. 30.–
Kispest, 1932. okt. 2.)
magánzó 		Apai nagyapai dédapja:
Sinkovics József
Apai nagyapai dédanyja:
Frisch Mária
Apai nagyanyja:
Vojnovits Teréz
(Körmend, 1867. február 21.[8] –
 ?) 		Apai nagyanyai dédapja:
Vojnovits István
[9]
Apai nagyanyai dédanyja:
Németh Dorottya
[10]
Anyja:
Göndöcs Terézia
(Strém, 1905. május 22.[11] –
Budapest, 1991. nov. 20.) 		Anyai nagyapja:
Göndöcs Lajos
(Zalaszentiván, 1872. január 21.[12] –
 ?) 		Anyai nagyapai dédapja:
Göndöcs Vendel[13]
Anyai nagyapai dédanyja:
Goldfinger Borbála[14]
Anyai nagyanyja:
Posch Teréz
(Ókörtvélyes, 1879. december 31.[15] –
 ?) 		Anyai nagyanyai dédapja:
Posch Ferenc[16]
Anyai nagyanyai dédanyja:
Neubauer Julianna[17]

Jegyzetek

  1. ↑ Hármashatárhegyi Sportrepülésért Alapítvány
  2. ↑ A mai burgenlandi horvátok, illetve nyugat-magyarországi horvátok között napjainkban is gyakori név a Sinkovits, illetve változatai a Sinkovich, Sinkovics.
  3. ↑ „...mentünk tovább a Fő utcán keresztül a Parlament elé, ott aztán megtudtam, hogy benn van egy egyetemista küldöttség, és a kb. 3-4-5 ezer főnyi tömeg be akarja törni a Parlament 1-es kapuját. [...] Igyekeztem ezeket az embereket megnyugtatni, lecsillapítani; főleg mert beláttam az ablak szélén, s belül géppuskával, géppisztollyal álltak. Aztán jött Erdei Ferenc felesége, Majláth Jucó, aki képviselő volt, s igazolványával bevitt egy terembe, ahonnan Nagy Imrét már keresték telefonon, mert kint a tömegben már gyújtották meg az újságpapírokat és Nagy Imrét követelték. Naiv, fiatal színész, 28 éves voltam, azt gondoltam, hogy ugyanúgy le tudom csitítani őket, mint előzőleg két helyen már. És kezdtem mondani Batsányitól A látót, a Franciaországi változásokat, Adytól a Fölszállott a pávát, Petőfi Nemzeti dalát, de már engem is kifütyültek. Felgyorsultak az események, és az emberek Nagy Imrét akarták hallani...” Sinkovits Imre: Nincs mit visszavonnom, interjú, Vasárnapi Újság, 1988.09.04.
  4. ↑ a b „Óbuda – 1956”, Időszaki kiállítás az 1956-os forradalom 60. évfordulója alkalmából az Óbudai Múzeumban. 2016
  5. ↑ [1]
  6. ↑ https://www.youtube.com/watch?v=OF4fJbEvKF4
  7. ↑ Rádiószínház Szelistyei asszonyok. Nemzet Audiovizuális Archivum (NAVA). (Hozzáférés: 2016. január 12.)
  8. ↑ Születési ideje bejegyezve a körmendi kereszteltek anyakönyv 15/1867. folyószáma alatt.
  9. ↑ Vojnovits szüleinek neve bejegyezve a körmendi kereszteltek anyakönyv 15/1867. folyószáma alatt.
  10. ↑ Vojnovits szüleinek neve bejegyezve a körmendi kereszteltek anyakönyv 15/1867. folyószáma alatt.
  11. ↑ Születése bejegyezve a strémi polgári születési anyakönyv 31/1905. folyószáma alatt.
  12. ↑ Születési ideje bejegyezve a zalaszentiváni kereszteltek anyakönyv 5/1872. folyószáma alatt.
  13. ↑ Lajos szülei neve bejegyezve a zalaszentiváni kereszteltek anyakönyv 5/1872. folyószáma alatt.
  14. ↑ Lajos szülei neve bejegyezve a zalaszentiváni kereszteltek anyakönyv 5/1872. folyószáma alatt.
  15. ↑ Születési ideje és helye bejegyezve a strémi házassági anyakönyv 12/1900. folyószáma alatt.
  16. ↑ Posch szüleinek neve bejegyezve a strémi házassági anyakönyv 12/1900. folyószáma alatt.
  17. ↑ Posch szüleinek neve bejegyezve a strémi házassági anyakönyv 12/1900. folyószáma alatt.

Források

További információk

  • Sinkovits Imre (magyar nyelven). filmkatalogus.hu. (Hozzáférés: 2011. március 20.)
  • A Kritikus Tömeg portréja
  • Spangel Péter: Az ember, Vallomások Sinkovits Imréről, Budapest, Tinta Könyvkiadó, 2001. ISBN 9639372196 és 2008. ISBN 9789637094972
  • Sinkovits Imre; szerk. Gazda Ildikó; Magyar Hirdető, Bp., 1979 (A színész arca)
  • Az ember. Vallomások Sinkovits Imréről; szerk. Spangel Péter; Tinta, Bp., 2001
  • +Sinkovits; bev. Göncz Árpád, fotó B. Müller Magda et al.; Hungalibri, Bp., 2001
  • Lelkes Péter: Az igazak tovább élnek. Hidegkúti Nándor, Peterdi Pál, Román Gyula, Sinkovits Imre élete és halála; Codex Print, Bp., 2003
  • "Jó éjt, nagyságos Fejedelem!". Emlékkönyv Sinkovits Imréről; összeáll., szerk. Siklós Endre; Siklós Endre, Budaörs, 2003
  • Ablonczy László: Sinkovits Imre a Hargitán. Fél évszázad töredékei a Nemzeti Színház 175 esztendejéből; Kairosz, Bp., 2013

Sablon:Magyar Örökség díj 1995–2000

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Sinkovits_Imre&oldid=20461249”