Dobó István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dobó István
Dobo istvan.jpg
Született
1502
Szerednye
Elhunyt
1572 (70 évesen)
Szerednye
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Dobó István témájú médiaállományokat.
Dobó István egri várkapitány jelentése I. Ferdinándnak, 1548-ban

Báró ruszkai Dobó István (1502 körül – Szerednye[1], 1572. május) magyar katona, aki leginkább Eger várkapitányaként ismeretes. Mint felvidéki katolikus nagybirtokos nemes, a mohácsi csatát követően a két király küzdelmében végig Ferdinánd pártján állt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 13. századi eredetű Dobó család sarja. Édesapja Dobó Domonkos, aki 1498-ban kötött házasságot Cékei Zsófiával, hat gyermekük született: Ferenc, László, István, Domokos, Anna és Katalin.

1548-tól Zay Ferenccel együtt az egri vár várnagya lett (1551-től Zay helyett Mekcsey István volt a másik várnagy). Dobó kapitánysága alatt folytatódott a vár megerősítése. Dobó Istvánt és két testvérét 1551-ben I. Ferdinánd király egyik szomszédjuk (Tegenyei Tamás) ellen elkövetett korábbi erőszakoskodásuk miatt fő- és jószágvesztére ítélte, ami az ostrom idején is érvényben volt, hiszen Dobó Istvánnak csak annyit sikerült elérnie, hogy az ítéletet egy évre felfüggesszék.

Dobó István, a vár főkapitánya, a „kereszténység Herkulese"[2]

Az 1552. évi török ostrom tette ismertté a nevét, amikor az egyenlőtlen erőviszonyok ellenére meg tudta védeni a várat. A védők létszáma körülbelül 2000 volt, míg az ostromló törökök száma a korábbi 200 és 80 ezer főre való becslés helyett inkább 40 ezer fő lehetett. Az ostrom során Dobó maga is megsebesült. Dobó és a várvédők hőstettét Tinódi Lantos Sebestyén két históriás énekben örökítette meg, Csabai Mátyás pedig két latin nyelvű dicsőítő költeményt írt róla. Dobó Déva és Szamosújvár várát kapta jutalmul I. Ferdinándtól, aki 1553-ban erdélyi vajdává nevezte ki (Kendi Ferenccel együtt) és bárói rangra emelte. 1556-ban az erdélyi országgyűlés elhatározta, hogy hazahívja Izabella királynét. Ekkor a szultáni parancsra török, moldvai és havasalföldi seregek nyomultak Erdélybe, Dobó több mint tíz hónapig védte Szamosújvárt, de mivel Ferdinándtól nem jött segítség, kénytelen volt feladni a várat. Izabella a megígért szabad elvonulás ellenére Szamosújvárban bebörtönöztette, 1557-ben azonban megszökött. Erdélyi vajdasága idején komoly támogatója volt (öccsével Domokossal együtt) Károlyi Gáspárnak, az első teljes magyar nyelvű Biblia lefordítójának és kiadójának, akinek tanulmányait ezt megelőzően a wittenbergi egyetemen szintén segítették.

1558-ban, amikor Erdély ismét elszakadt a Habsburgoktól, elveszett birtokai helyett Léva várát kapta meg. Még ebben az évben ismét bárói rangra emelkedett és kinevezték Bars vármegyeispánjává. Az 1560-as évekre az ország egyik legnagyobb földbirtokosa lett. Dobónak – bár a köztudatban ma elsősorban mint a hős egri várvédő él – voltak nem éppen becses tulajdonságai is. Fukarsága, pénzsóvársága például közismert volt a 16. században is. Bornemisza Péter az Ördögi kísírtetekről című művében Dobót a telhetetlen csalárdok között említi. Ha a helyzet úgy kívánta, a gazdálkodással és kereskedelemmel foglalkozó Dobó testvérek kíméletlenül elbántak szomszédaikkal, konkurenseikkel és mindent megtettek annak érdekében, hogy új birtokokat szerezzenek. És mivel a család Ung és Bereg vármegyei birtokai határosak voltak Lengyel Királysággal, Dobó gyakran a királyi vámhelyek megkerülésével szállította ki áruit.

A Tegenyei-ügy [3]– köszönhetően nem utolsó sorban a Perényieknek, a Dobó család régi ellenségeinek – Dobó egész életét végigkísérte, 1568-ban Pozsonyban le is tartóztatták emiatt, de megszökött és a lévai várba menekült. 1569-ben Dobót a pozsonyi országgyűlésre csalták és ott rokonával, Balassa Jánossal (Balassi Bálint apjával) együtt elfogták és felségárulás gyanújával börtönbe zárták és a főispáni rangjától is megfosztották. Élete utolsó éveit fogságban töltötte a pozsonyi várban. Szabadulásakor (1572) egészsége már erősen megromlott. Visszatért szerednyei várába, ahol nem sokkal azután, 70 éves korában elhunyt. Testét a családi birtokon, Ruszkán (ma Dobóruszka) temették el.


Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dobó István felesége lekcsei és alsószopori Sulyok Sára volt, akivel 1550. október 17-én kötött házasságot. E házasságból három gyermek született:[4]

  • Ferenc (1558 - 1602. szeptember 14.) Bars vármegye főispánja, apja emlékére ő állíttatta azt a síremléket, amely 1832 óta az egri várban látható; első neje Báthory András erdélyi fejedelem és Báthory Boldizsár nővére, Báthory Erzsébet volt, második neje Kerecsényi Judit volt.[5][6]
  • Damján (1557 - 1586)
  • Krisztina (1560 - 1590), aki férjhez ment előbb Várady Mihályhoz, majd annak halála után 1584-ben az unokatestvéréhez Balassi Bálint költőhöz[7][8] , s utóbb Pető Gáspárhoz.

Dobó István végrendelete 1558-ban Végles várában :

Én Ruszkai Dobó István Bars vármegye főispánja stb.

Ámbár szellemileg és testileg épen, mégis figyelembe véve, hogy az emberi élet mulandó és törékeny, hogy abban semmi sem állandó és semmi sem tartós az Úristentől nekem adott javakról és dolgokról ezen végrendeletet teszem. Tanúsítom először is, hogy az egri ostrom előtt és azután, az újvári börtönben, Erdélyben az előző években általam kiadott, és saját kezűleg aláírt, valamint legkedvesebb házastársamnak, Nemzetes Sulyok Sára Úrasszonynak adott, tudniillik neki meglevelezett végrendeleti intézkedéseimet és abban foglaltakat egyenként és most is jóváhagyom.

Ezen kívül, mivel előbb mondott legkedvesebb házastársam az ő irántam való szeretetéből a nyomorúságokat és fogságokat együtt elszenvedve, az oly nagy szerencsétlenséget mellettem viselte el, s hogy midőn az előző években mindketten Izabella királyné fogságába estünk, úgy az ő szülei által hátrahagyott, mind az általam neki adott, nevezetesen pedig arany és ezüst marháit elvesztette, és ezen felül mielőtt én isteni segítséggel ugyanezen fogságból kiszabadultam volna, ő Kolozsvár, azután pedig Déva várában, a mi közös gyermekeinkkel kemény, és a női nemre nézve igen nehéz fogságot állott ki, és azt nyomorúságosan elviselte, én az ő hűségének ezen szolgálatait kárpótolni akarván, a Rómaiak Szentséges Császári Felsége, Legkegyelmesebb Uram által az én kellő szolgálataimra való tekintettel, az én kiszabadulásom után húszezer és ötszáz magyar forintokért egyebek közt kegyesen nekem érdemül beírt Végles várát tartozékaival együtt, mondott legkedvesebb házastársamnak hagyományozom, mint ugyanazon összegért érdemül beírtat és oly soká birtoklandót, míg az előbb közölt összegről neki vagy örököseinek Magyarország királya által, az erről készült érdem jutalom-levél tartalma szerint a kielégítés meg nem történik. Ha pedig eközben valamiképpen az én házastársam a fogságból ki fog szabadulni, s a vár a Szentséges Császári Felség által előbb mondott összeg letétetvén kiváltatnék, a mondott húszezer és ötszáz forint összeget éppen úgy ugyanezen házastársamnak és örököseinek hagyományozom mindenestül.

Végül úgy az én legdrágább házastársamat, valamint kicsinyke fiakat először is a Szentséges Császári felségnek, valamint a Felséges Fejedelemnek és Úrnak, Miksa Úrnak, Csehország királyának oltalmába ajánlom, esdekelve legalázatosabban, méltóztassanak a felségek először is azon kegyes vonzalomból, mellyel a keresztény fejedelmek az özvegyeket és árvákat pártfogolni szokták, és az én általam nem rettenetes szerencsétlenségek nélkül és igen sok hányattatással teljesített, a Felségeknek és Magyarországnak tett hűséges szolgálataimért, ugyanezeket oltalmukba fogadni, és őket kegyesen pártfogolni, akiknek másodszor gondnokul nagyságos Gyarmathy Balassa János urat, Zólyom kapitányát és nagyságos Dobó Domokost, Jánost, Lászlót és Miklóst,197 továbbá vitézlő Bocskai Györgyöt és vitézlő Lekcsei Sulyok Ferencet és Györgyöt, és vitézlő Nagymihályi Ödönffy Ferencet rendelem.

Kelt előbb mondott Végles várában alulírt tanúk előtt, az Úrnak 1558-ik esztendejében, november hónap 26-ik napján.

– Nagyságos Dobó István Úrnak a végrendelete, 1558 [9]

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dobó István szobra Egerben. Stróbl Alajos alkotása (1907)
Dobó István síremléke

Márvány reneszánsz szarkofágját fia készítette és helyezte el a dobóruszkai templom szentélyében. A ma is itt látható síremlék oldallapjai eredetiek, a híres fedlap viszont csak másolat. Az eredeti márvány sírkőfedlap ma az egri Dobó István Vármúzeumban látható, a Hősök termében, kiegészítve az oldallapok másolatával és egy később a sírkőhöz került úgynevezett „rákfarkas” márványsisakkal. A fedlap igen kalandos úton került Egerbe, amit Mikszáth Kálmán is megemlít a Különös házasság című regényében. A 19. században Dobóruszka község gróf Butler János tulajdonában volt, aki elhozatta a faluból Egerbe a sírkövet. Ezen „apró” gesztussal igyekezett rávenni az egri egyházi elöljárókat válásának kimondására.

Dobó István maradványainak pontos helyét a dobóruszkai templomon belül egészen a legutóbbi időkig nem ismerték, és a régészek csak 2008-ban, mintegy kétéves kutatás után tudták teljes biztonsággal azonosítani. Az egyszerű fakoporsóban eltemetett férfi csontvázának maradványaira a szentély padozata alatt találtak rá. Az embertani kutatások azt igazolták, hogy egy 70 év körüli, mintegy 180 centiméter magas, köszvényben szenvedő férfi földi maradványait rejtette a faláda. Az a tény is segítette a személyazonosítást, hogy a szentély déli oldalán leltek rá a maradványokra, a templom azon pontján, amely a birtok urát temetkezési helyként megillette. Az egri hős ünnepélyes egyházi újratemetésére ennek eredményeként 2008. június 28-án került sor.[10]

Dobóruszkai nyughelye ma a felvidéki magyarok egyik történelmi zarándokhelye. November második vagy harmadik hétvégéjén a helységben rendezik a Dobó István Emléknapokat.

Egy másik - jelképes - síremléke az egri várban is látható. Az ő nevét viseli az egri vár múzeuma (Dobó István Vármúzeum) és a város főtere is (Dobó István tér). A téren álló szobrát Stróbl Alajos készítette 1907-ben.

Gárdonyi Géza Egri csillagok című népszerű történelmi regényének ő az egyik főszereplője.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bodola Gyula: Dobó István a magyar költészetben. Kolozsvár, 1908
  • Csiffáry Gergely: Ruszkai Dobó István életrajza, Bányászattörténeti Kutatások Alapítvány, Rudabánya, 2014
  • Csipes Antal: Dobó István élete és szerepe Magyarország XVI. századi történetében. Eger, 1972
  • Hóvári János: A hűtlen Dobó. Budapest, 1987
  • Sugár István: Az egri vár históriája. Budapest, 2002
  • Kenyeres István: Dobó István (1502?-1572). Életrajzi vázlat. In: Az egri vár híradója, 38 (2006) 160-194. o.
  • Károlyi Árpád: Dobó István és Balassa János összeesküvésének történetéhez, 1569-1572
  • „Jó Dobó miatt sok terekök vesznek”. 16–17. századi költők és krónikások az 1552-es egri ostromról. Vál., az előszót, a bevezetőket és a jegyzeteket írta Lőkös Péter. Budapest, Eötvös József Könyvkiadó, 2008
  • Apor Elemér: Feje fölött a pallos árnyéka - Dobó István regényes életrajza
  • Gárdonyi Géza: Egri Csillagok

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]