Kazinczy-díj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
A díj névadója Kazinczy Ferenc magyar író, költő, a nyelvújítás vezéralakja, a Magyar Tudományos Akadémia tagja

A Kazinczy-díj – tágabb értelemben ideértve a Kazinczy-emlékérem[1], Kazinczy-jelvény[2], Kazinczy-jutalom[3] elismeréseket – "a szép magyar beszédért" odaítélt díj, a legrégebbi és legrangosabb elismerés az anyanyelvápoló mozgalomban.

Története[szerkesztés]

Péchy Blanka (1894–1988) színművésznő 1963-ban díjat alapított Kazinczy Ferencről elnevezve azon a hivatásos beszélők (színészek, énekesek, a média szereplői), illetve pedagógusok és az ifjúság számára, akik példamutatóan szép nyelvhasználatuk (elsősorban kiejtésük) révén sokat tesznek a magyar nyelv ápolásának ügyéért. A Péchy Blanka halálát követően létrehozott Kazinczy-díj Alapítvány – Péchy Blanka Emlékére évente Kazinczy-díjat ad át a kuratóriuma által arra érdemesnek ítélt személyeknek, Kazinczy-emlékérmet a pedagógusjelöltek, illetve középiskolások számára rendezett szép kiejtési verseny győzteseinek, Kazinczy-jelvényt a hasonló általános iskolai szintű versenyek nyerteseinek, Kazinczy-jutalmat a művésznő és Deme László nyelvészprofesszor által indított, Beszélni nehéz című rádióműsor nyomán (és arról elnevezve) mozgalomként létrejött iskolai szakkörök legkiválóbbjai számára. Pedagógusok számára az alapítvány 1994 óta évente Péchy Blanka-díjat is adományoz.

A Kazinczy-díj kitüntetettjei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]