kkStB 106 sorozat
KkStB 106 sorozat | |
kkStB 106 sorozat SB/DV 106 sorozat SHS-CXC 106 sorozat / JDŽ 104 sorozat DSA 106 sorozat BBÖ 106 sorozat ČSD 264.1 sorozat PKP Pd13 sorozat FS 554 sorozat MÁV 224 sorozat DRB 13 sorozat | |
Pályaszám | |
kkStB: 10601–10699 (később: 106.01–99) SB/DV: 106.101–122, 125–129 BBÖ 106.04–99 (hézagokkal) ČSD 264.101–143 PKP Pd13-1–8 FS 554.001 MÁV 224,301–309 JDŽ 104-001–019 | |
Általános adatok | |
Gyártó | Mf. d. StEG, Bécs; WLF, Floridsdorf; Lf. v. Sigl Bécsújhely; Magyar Királyi Állami Vasgyárak, Budapest |
Gyártásban | 1898 – 1903 |
Selejtezés | 1952-ig |
Darabszám | kkStB: 99 db SB/DV: 27 db DSA: 9 db (az SB/DV-től) BBÖ: 42 db (a kkStB-től) ČSD: 43 db (a kkStB-től) PKP: 8 db (a kkStB-től) FS: 1 db (a kkStB-től) MÁV: 9 db (a DSA-tól) JDŽ: 19 (1 a kkStB-től, 18 az SB/DV-től) db |
Műszaki adatok | |
Tengelyelrendezés | 2'B |
Nyomtávolság | 1 435 mm |
Hajtókerék-átmérő | 2140 mm |
Futókerék-átmérő | 1034 mm |
Engedélyezett legnagyobb sebesség | 90 km/h |
Ütközők közötti hossz | 16 431 / 16 421 mm |
Hossz | 9 992 mm |
Magasság | 4 570 mm |
Tengelytáv forgóvázon belül | 2 700 mm |
Csatolt kerekek tengelytávolsága | 2 800 mm |
Teljes tengelytávolság | 7 300 mm |
Üres tömeg | 50,2…53,0 t |
Szolgálati tömeg | 56,2…56,6[1] / 55,0 t[2] t |
Tapadási tömeg | 28,6…28,85 t[1] / 28,4[2] t |
Legnagyobb tengelyterhelés | 14,3…14,45 t[1] / 14,2 t[2] |
Sebességmérő | Haushälter |
Fékek | |
Típusa | Hardy rendszerű légűrfék (+ Westinghouse r. légfék[3]) |
Vonatfűtés | gőz |
Legkisebb pályaívsugár | 400/220[4] m |
Gőzvontatás | |
Szerkezetszám | Magyar Királyi Állami Vasgyárak: 58. |
Jelleg | 2'B–n2v |
Szolgálati tömeg szerkocsival | 95,4…95,8[1][5] / 94,7 t[1][6] / 94,2 t[2][5] / 94,5 t[2][7] |
Tengelytávolság szerkocsival | 12 994 mm |
Hengerek | |
Száma | 2 |
Nagynyomású henger(ek) átmérője | 500 mm |
Kisnyomású henger(ek) átmérője | 760 mm |
Dugattyú lökethossza | 680 mm |
Állókazán típusa | porosz rendszerű síktűzszekrényes |
Kazán hossztengely-magassága a sínkorona felett | 2 590 mm |
Gőznyomás | 13 bar |
Tűzcsövek | |
Száma | 205 db |
Belső/külső átmérője | 46/51 mm |
Hossza | 4 400 mm |
Rostélyfelület | 3,0 m² |
Sugárzó fűtőfelület | 11,5 m² |
Csőfűtőfelület | 144,5 m² |
Gépezeti vonóerő | .. kN |
Tapadósúlyból számított vonóerő | 44,89…45,28 kN[1] / 44,57 kN[2] |
Vezérmű rendszere | Heusinger–Walschaert |
Szerkocsi | |
Típusa | 56[8] /156[9] /56a[10] |
Szolgálati tömege | 39,2 t[5] / 39,0 t[6] / 39,5 t[7] |
Vízkészlet | 16,75 m³[5] / 16,0 m³[6] / 17,0 m³[7] |
Tüzelőanyag-készlet | 6,8 t[5] / 6,8 t[6] / 7,6 t[7] |
A Wikimédia Commons tartalmaz KkStB 106 sorozat témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
A Császári és Királyi Osztrák Államvasutak (kkStB) 106 sorozata a 6 sorozatú mozdonyok kisebb módosításával készült gyorsvonati gőzmozdonytípus volt, melyből a Déli Vasút is több példányt állított forgalomba. Ez utóbbi társaság mozdonyainak egyes példányai a Duna–Száva–Adria Vasútnál (DSA) is tovább szolgáltak és e vasút állami kezelésbe vételével a mozdonyok a MÁV-hoz kerültek, ahol a 224 sorozatjelet kapták.
Kifejlesztése
[szerkesztés]A kkStB üzemében a 6 sorozatú mozdonyok remekül beváltak, melyek beszerzést 1898-tól kisebb módosításokkal folytatták. A korszerűbb acélöntési eljárásnak köszönhetően a főkeret tömege csökkent, így a kazán méreteit kis mértékben megnövelhették. A módosított kivitel a 106 sorozatjelet kapta.
Szerkezete
[szerkesztés]A 106 sorozatú mozdonyok szerkezete tehát kisebb módosításoktól eltekintve azonos az utolsó szállítási sorozathoz tartozó 6 sorozatú mozdonyokéval, így itt csak az eltérések szerepelnek:
Kazán
[szerkesztés]A mozdonyok hosszkazánjának méretei változatlanok maradtak, a tűzszekrény és a rostély felületét kismértékben megnövelték. A rugómérleges biztonsági szelepek helyett 2 db Coale-rendszerű közvetlen rugóterhelésű biztonsági szelepet alkalmaztak, melyeket nem az összekötő csövön, hanem a hátsó gőzdóm hátulsó oldalán helyeztek el.
Keret és futómű
[szerkesztés]A nagy átmérőjű kisnyomású henger elhelyezése érdekében a bal oldali hossztartó behúzása helyett a hengernél a hossztartón megfelelő méretű kivágást alkalmaztak. A homoktartályokat egyesítették a kerekek burkolati lemezeivel.
A sorozatgyártás
[szerkesztés]A 106 sorozatból a kkStB összesen 99 db-ot állított forgalomba. A mozdonyok szállítása az alábbiak szerint történt:
- 10601–10612: Lokomotivfabrik der StEG, 1898.,
- 10613–10620: Floridsdorfi Mozdonygyár, 1898.,
- 10621–10637: Bécsújhelyi Mozdonygyár, 1899.,
- 10638–10644: Lokomotivfabrik der StEG, 1899.,
- 10645–10652: Floridsdorfi Mozdonygyár, 1899–1900,
- 10653–10667: Bécsújhelyi Mozdonygyár, 1900.,
- 10668–10675: Floridsdorfi Mozdonygyár, 1900–1901,
- 10676–10699: Bécsújhelyi Mozdonygyár, 1901–1902.
A mozdonyok a Monarchiában ekkor kötelező módon hadijelet is kaptak, mely a 6 sorozatéval megegyezően volt.
A járművek számozása 1905-től, a kkStB módosított jelölési rendszere szerint kismértékben megváltozott: ennél a sorozatnál az egyedüli változást az jelentette, hogy a sorozatjel és pályaszám közé pont került.
Üzemük az első világháború végéig
[szerkesztés]A mozdonyok 6 sorozattal azonos vonalakon és vonatokkal közlekedtek. A korszerűbb mozdonyok forgalom állításával a 106 sorozatú mozdonyok is rövidesen kiszorultak e vonalakról és Szilézia, valamint Kelet-Galícia síkvidéki vonalaira irányították őket, ahol a kisebb forgalmú vonalak gyors- és személyvonatait továbbították. Az utolsó békeévben az alábbi fűtőházaknál szolgáltak:
- Wien II,
- Linz,
- Innsbruck,
- Landeck,
- Feldkirch,
- Prága-Nusle,
- Pilsen,
- Budweis II,
- Tábor,
- Mährisch Schönberg (ma: Šumperk),
- Jägerndorf (ma: Krnov),
- Prága StEG,
- Pilsen,
- Lemberg (ma: Lviv),
- Przemyśl,
- Stanislau (ma: Ivano-Frankivszk),
- Stryj (ma: Стрий).
Az első világháború után
[szerkesztés]Az első világháború alatt két mozdony orosz hadizsákmány lett. A megmaradt mozdonyok közül a háborút követően a kkStB mozdonyállagának felosztása után a 106-osok közül
Ausztria
[szerkesztés]A BBÖ a mozdonyokat változatlan sorozatjellel és pályaszámmal sorozta be állagába. Kis teljesítményük miatt viszonylag kevés „testhez álló” feladat várt rájuk, egyszerű szerkezetük miatt azonban egy részük az 1930-as évek végéig könnyű személyvonatokat továbbított a Bécs környéki elővárosi vonalakon, Stájerországban és Vorarlbergben. Nagy kerékátmérőjük és kompaund gépezetük miatti hosszú kipufogási periódusukból adódóan e gyakori indításokat igénylő vonatokkal csak nehezen tudtak megbirkózni. Az Anschlusst követően 17 mozdonyt vett át a DRB és a 13 101–117 pályaszámokkal látta el őket, de már rövidesen csak fűtő- és mosóberendezésként üzemeltek.
Csehszlovákia
[szerkesztés]A ČSD az első években a korábbi sorozat- és pályaszámokon üzemeltette a járműveket. A kkStB és a MÁV járműparkjának végleges felosztása után, 1925-ben bevezetett jelölési rendszerébe 43 db mozdonyt vett fel 264.101–43 pályaszámokkal. A szerkocsik az 517.0 és 516.0 sorozatjelet kapták. Az utolsó példányokat 1948-ban törölték az állagból.
Lengyelország
[szerkesztés]A PKP-nál a Pd 13-1–8 pályaszámot kapott mozdonyokat három példány kivételével 1938-ig leselejtezték. A megmaradtak a DRB-hez kerültek, ahol már állagból törölt BBÖ-eredetű gépek pályaszámait (13 101–103) kapták. A háború után visszakerültek a PKP-hez, ahol egyiküket a pályaszám-tömörítés érdekében Pd 13-1, míg a másik kettőt hibásan Pd 4-12–13 pályaszámokkal látták el. Az utolsó példányt 1951-ben törölték az állagból.
Jugoszlávia
[szerkesztés]Az egyetlen kkStB-eredetű mozdonyt a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság vasútja, az SHS változatlan sorozat- és pályaszámon üzemeltette tovább a mozdonyokat. Utódja, a JDŽ 1933-ban a 104-001 sorozat- és pályaszámot adta nekik, azonban a mozdonyt még a háború kitörése előtt selejtezték.
Olaszország
[szerkesztés]Az egyetlen mozdony az 554.001 pályaszámot kapta, de már 1923-ban törölték az állagból.
A Déli Vasútnál
[szerkesztés]A Déli Vasút (SB/DV) ebben az időszakban Karl Gölsdorf apjának, Louis Adolf Gölsdorfnak a műszaki irányítása alatt állt, így – ismerve a mozdonytípus kiváló jellemzőit – szinte természetes volt, hogy az SB/DV is rendszeresíti a 106 sorozatot. Az SB/DV csak néhány változtatást igényelt, így például:
- a közvetlen rugóterhelésű biztonsági szelepek helyett – ugyancsak a hátsó gőzdómra – közvetett rugóterhelésű szelepeket szereltek,
- a légűrfék mellé a vonatok fékezéséhez Westinghouse rendszerű légsűrítőt és fékezőszelepet szereltek fel rájuk,
- a fényszórókat a Déli Vasútnál szokásos módon nem a mellgerendára, hanem a füstszekrény két oldalára, a futóhíd elejére szerelték fel.
A Déli Vasút összesen 27 db 106-ost szerzett be, ezek közül:
- 22 db-ot ausztriai vonalaira:
- 101–113 pályaszámmal 1898–1900 között az ÁVT Gépgyárától,
- 114–116 pályaszámmal 1900-ban között a Floridsdorfi Mozdonygyártól,
- 117–122 pályaszámmal 1902-ben az ÁVT Gépgyárától,
- 5 db-ot magyarországi vonalaira 125–129 pályaszámmal 1902–1903 között a Magyar Királyi Állami Vasgyáraktól, mely a mozdonyokat az 58. szerkezetszámon készítette el. A korai példányokat az 56 sorozatú, utolsó három mozdonyt pedig a kkStB 156 sorozatához nagyon hasonló, de 17 m³-esre bővített víztartályú és 7,6 tonnás szénférőjű szerkocsikal szállították, melyek a Déli Vasútnál az 56a sorozatjelet kapták. (Az első két mozdonyhoz tartozó szerkocsi Budapesten az S 19, utolsó három az S 19 szerkezetszámon készült.)
Az előbbi mozdonyokat Lienz (4 db) és Marburg a. d. Drau (18 db), utóbbiakat Nagykanizsa fűtőházhoz osztották be.
Sorsuk az első világháború után
[szerkesztés]Az első világháború után 1923-ban a Római Egyezmény osztotta fel a Déli Vasút járműállományát az utódállamok között. A 106 sorozatú mozdonyokból
Jugoszlávia
[szerkesztés]A Szerb–Horvát–Szlovén Királyság vasútja, az SHS változatlan sorozat- és pályaszámokon üzemeltette tovább a mozdonyokat. Utódja, a JDŽ 104-002–019 pályaszámokat jelölte ki számukra, azonban 1933-ban ténylegesen csak 15 mozdony kapott új (104-003–012 és 104-014–018) sorozat- és pályaszámot. E mozdonyokat is mind törölték az állagból még a második világháború kitörése előtt.
Magyarország
[szerkesztés]A mozdonyokat változatlan pályaszámmal átvette a Déli Vasút magyarországi jogutódja, a Duna–Száva–Adria Vasút (DSA). A Balaton déli partja mentén húzódó vonal növekvő forgalma miatt továbbra is Nagykanizsa honállomású mozdonyokat a Nagykanizsa–Szombathely–Sopron–Bécsújhely vonalon üzemeltette. A DSA 1932-es állami kezelésbe vételével, a MÁV módosított harmadik vontatójármű-számozási rendszerében a mozdonyok rendre a 224,301–309 pályaszámot kapták. A pályaszámtáblákon a „MÁV (Sud)” tulajdonjelzés szerepelt. Az 56 sorozatú szerkocsik típusjele C, az 56a sorozaté D lett. A mozdonyok légűrfékjét Westinghouse-rendszerű légnyomásos fékre cserélték.
Az első bécsi döntés nyomán 6 db 224 sorozatú mozdonyt Érsekújvárra állomásítottak, a többi mozdony honállomása 1940-ben Szombathely volt.
A második világháború után három mozdony Csehszlovákiába került, ahonnan már nem tértek vissza. Egy további mozdony Ausztriába került, ahonnan 1948-ban hazatért. Az elavult mozdonyok selejtezésére 1951–1952-ben került sor.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d e f A kkStB mozdonyok adata
- ↑ a b c d e f Az SB/DV mozdonyok adata
- ↑ Csak az SB/DV mozdonyainál.
- ↑ Nyílt vonalon / iparvágányon
- ↑ a b c d e Az 56 sorozatú szerkocsinál
- ↑ a b c d A 156 sorozatú szerkocsinál
- ↑ a b c d Az 56a sorozatú szerkocsinál
- ↑ Későbbi sorozat-, illetve típusjelei:
ČSD: 517.0
MÁV: C - ↑ Későbbi sorozat-, illetve típusjelei: ČSD: 516.0
- ↑ Későbbi sorozat-, illetve típusjelei: MÁV: D
Források
[szerkesztés]- Lokomotiv-Typen der k.k. landesbef. Maschinen-Fabrik in Wien der priv. österreichisch-ungarischen Staats-Eisenbahn-Gesellschaft. Bécs: M. Engel & Sohn, k.k. Hof-Buchdruckerei und Hof-Lithographie. 1888.
- Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918. Bécs: Verlag Slezak. 1978. ISBN 3-900134-40-5
- Helmut Griebl, Josef Otto Slezak, Hans Sternhart: BBÖ Lokomotiv-Chronik 1923–1938. Bécs: Verlag Slezak. 1985. ISBN 3-85416-026-7
- Bernhard Schmeiser: Lokomotiven von Haswell, StEG und Mödling 1840–1929 (Nachdruck). Bécs: Verlag Slezak. 1992. ISBN 3-85416-159-X
- Heribert Schröpfer: Triebfahrzeuge österreichischer Eisenbahnen – Dampflokomotiven BBÖ und ÖBB. Düsseldorf: alba. 1989. ISBN 3-87094-110-3
- Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich. Bécs: Verlag Slezak. 1979. ISBN 3-900134-41-3