MKpV Nádor és István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
MKpV Nádor és István
MKpV Nádor és István / SöStB Nádor és István / ÁVT 71–72
Pályaszám
SöStB 15–16
ÁVT 71–72
Általános adatok
GyártóNorris/Bécs
Gyártásban1846
Szolgálatba állás1846
Átépítés
Éve1855
Selejtezés1866
DarabszámMKpV: 2
SöStB: 2 (MKpV-től)
ÁVT: 2 (SöStB-től) db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés2-4-0
Nyomtávolság1 435 mm
Hajtókerék-átmérő1 212 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség40 km/ó km/h
Tapadási tömeg18,9 t
Gőzvontatás
Jelleg2A-n2 / 1B-n2
Hengerek
Száma2
Gőznyomás6,25 atm
Rostélyfelület0,99 m²
Forrfelület86,0 m²
Teljesítmény60 LE
SablonWikidataSegítség

Az MKpV Nádor és István két szerkocsis gőzmozdonya volt a Magyar Középponti Vasútnak (MKpV).

A mozdonyokat a Bécsben letelepedett William Norris 1846-ban építette 2A tengelyelrendezéssel, majd a kapcsolatlan kerékpárú mozdonyokból 1B két kapcsolt kerékpárúvá építette át 1855-ben. A NÁDOR és ISTVÁN nevet kapták. Belsőkeretes külső, ferde hengerelrendezésű gépek voltak. Az állókazánfedél félgömbformájúra volt kialakítva.

A MKpV mozdonyépítési igazgatója John Baillie korán felismerte, hogy a kapcsolatlan kerékpárú mozdonyok a MKpV igényeinek nem felelnek meg. Ezért engedélyezte, hogy két 2A mozdonyt 1855-ben két kapcsolt kerékpárúvá építsenek át. Az átépített gépek belsőkeretes elrendezése megmaradt, kívül ferdén elhelyezett gőzhengerekkel, ami kedvezett a futókerék elhelyezésének. A keresztfej egyvezetékes volt. Érdekes megoldás a két párhuzamos köracélból kialakított csatlórúd. A hajtókerék a második pár volt. A keret között elhelyezett vezérmű működtette a hengerekkel párhuzamos kívül elhelyezett síktolattyúkat. A mozdony fatüzeléssel 60 LE teljesítményű volt. Ezeknek a mozdonyoknak nagyobb tapadás vonóereje viszonylag kisebb kapcsolt kerékátmérőkkel párosult és 35–40 km-es sebességével mind személy-, mind tehervonati szolgálatra megfeleltek.

A táblázatban a technikai adatok az 1885-ös átépítés utáni állapotra vonatkoznak.

1850-ben a MKpV-t államosították megalakítva az (Osztrák) cs. kir. Délkeleti Államvasútat (SöStB), a mozdonyok is átkerültek és új, 15 és 16. pályaszámokat kaptak. Azután, hogy 1855-ben a SöStB-t megvásárolta az ÁVT a pályaszámokat 71 és 72-re változtatták. 1864-ben minden átépített mozdony átkerült a Magyar Északi Vasúthoz (MÉV) és 1866-ban selejtezték őket.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az UZB – Nádor und István című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom[szerkesztés]

  • Kubinszky Mihály. Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. (német nyelven). Budapest: Akadémia kiadó (1975). ISBN 963-05-0125-2