| SB/DV 14 sorozat |
 |
| SB 14 I |
| Pályaszám |
| SB 270-275 |
| Általános adatok |
| Gyártó |
StEG |
| Gyártásban |
1857 |
| Selejtezés |
1865 (DV) |
| Műszaki adatok |
| Nyomtávolság |
1 435 mm |
| Hajtókerék-átmérő |
1 580 mm |
| Futókerék-átmérő |
|
| Elöl |
948 mm |
| Ütközők közötti hossz |
7 900 mm |
| Magasság |
4 586 mm |
| Szolgálati tömeg |
30,7 t |
| Tapadási tömeg |
19,8 t |
| Gőzvontatás |
| Jelleg |
2'B-n2 |
| Hengerek |
| Száma |
2 |
| Átmérője |
395 mm |
| Dugattyú lökethossza |
580 mm |
| Gőznyomás |
6,5 bar |
| Tűzcsövek |
| Száma |
156 |
| Rostélyfelület |
1,10 m² |
| Forrfelület |
103,20 m² |
Az SB 14 I,, az SB 14a és az SB 14b a Déli Vasút szerkocsis gőzmozdonyai voltak. A 14 I eredetileg az SStB, a 14a Graz-Köflacher Bahn, a 14b a KFJOB vasúttársaságoké volt. A mozdonyokat különböző mozdonygyárak gyártották és még építési formájuk is eltért.
SB 14 I sorozat (SStB)[szerkesztés]
Az Osztrák Déli Államvasút 1857-ben beszerzett a StEG Mozdonygyártól 6 db 2B jellegű gyorsvonati mozdonyt a RAUHENSTEIN, BADEN, LIECHTENSTEIN, HIETZING, HETZENDORF és BELVEDERE nevűeket. A Déli Vasút megalapítása után a 270-275 pályaszámokat kapták és a 8 sorozatba kerültek. A BELVEDERE ás a HETZENDORF 1863 után Olaszországba került, a RAUHENSTEIN-ot 1864–ben megvásárolta a Hardy cég. A megmaradt három mozdony 1864-ben a 14 sorozatba lett beosztva, majd 1865-ben selejtezték őket
| SB/DV 14 sorozat |
| SB 14a |
| Pályaszám |
SB 270, 271
BBÖ 14.270, 14.271
ÖBB 98.271 |
| Általános adatok |
| Gyártó |
Günther |
| Gyártásban |
1858 |
| Selejtezés |
1952 |
| Műszaki adatok |
| Nyomtávolság |
1 435 mm |
| Hajtókerék-átmérő |
1105 mm |
| Ütközők közötti hossz |
7903 mm |
| Szolgálati tömeg |
18,0 t |
| Tapadási tömeg |
18,0 t |
| Gőzvontatás |
| Jelleg |
B-n2t |
| Dugattyú lökethossza |
500 mm |
| Rostélyfelület |
0,50 m² |
| Teljesítmény |
100 kW |
A mozdonyokat 1858-ben a Günther Bécsújhelyi Mozdonygyára építette. Ezek a mozdonyok előbb a KFJOB, majd később a Déli Vasút dunántúli és ausztriai vonalépítéseinél anyagvonatokat továbbítottak, a DV mozdonyállagában 1865-ig nem szerepeltek, eredeti megjelölésük nem ismert. Besorolásukkor 1878–ban a DV (SB) felülszámozta a GKB két bányamozdonyát, a LANKOWITZ-ot és a ROSENTHAL-t, és az új 14a sorozat megjelölést, és az addigra selejtezett régi 8 sor. mozdonyok felszabadult psz. csoportját kapták. A vonalépítések befejezése után állomási tartalékként alkalmazták őket, kisebb korszerűsítésekkel. A DV a 14a sorozatba osztotta és a 270-271 pályaszámokat adta nekik. 1924-ben a BBÖ átszámozta őket 14.270 és 14.271-re. A 14.271-et nemsokára selejtezték. A 14.270 tolatószolgálatot látott el és 98.7901 pályaszámon került DRB állományba 1938-ban. 1952-ben selejtezték.
SB 14b sorozat (KFJOB)[szerkesztés]
| SB/DV 14 sorozat |
 |
| SB 14b |
| Pályaszám |
| SB 14b 270-275 |
| Általános adatok |
| Gyártásban |
1858 |
| Selejtezés |
1884-1888 |
| Műszaki adatok |
| Nyomtávolság |
1 435 mm |
| Hajtókerék-átmérő |
1106 mm |
| Szolgálati tömeg |
23,0 t |
| Tapadási tömeg |
23,0 t |
| Gőzvontatás |
| Jelleg |
B n2t |
| Hengerek |
| Átmérője |
316 mm |
| Dugattyú lökethossza |
632 mm |
| Gőznyomás |
6,3 bar |
| Rostélyfelület |
0,80 m² |
| Forrfelület |
50,60 m² |
| Teljesítmény |
130 kW |
A KFJOB 1858 beszerzett hat B tengelyelrendezésű szertartályos mozdonyt anyagvonati mozdonynak. Ezeknek sem nevük, sem pályaszámuk nem volt, 1867-ben, amikor a Déli Vasúthoz kerültek, az látta el pályaszámokkal. A 14 sorozatba osztották őket és a 270-275 pályaszámokat kapták a második számozási rendszerben. Miután a 271 és 273 kiestek, 1878-ben újraszámozták őket 270-273-re. A mozdonyokat átépítették, egyben átsorolták a 14b sorozatba és helyiérdekű vonalakon szolgáltak. 1884 és 1888 között selejtezték őket.
Ez a szócikk részben vagy egészben a SB 14 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
- Lokomotiv-Typen der k.k. landesbef. Maschinen-Fabrik in Wien der priv. österreichisch-ungarischen Staats-Eisenbahn-Gesellschaft, M. Engel & Sohn, k.k. Hof-Buchdruckerei und Hof-Lithographie, Wien, 1888
- Herbert Dietrich: Die Südbahn und ihre Vorläufer, Bohmann Verlag, Wien, 1994, ISBN 3-7002-0871-5
- Karl Gölsdorf: Lokomotivbau in Alt-Österreich 1837–1918, Verlag Slezak, 1978. ISBN 3-900134-40-5
- Griebl, Slezak, Sternhart: BBÖ Lokomotiv-Chronik 1923–1938, Verlag Slezak, 1985. ISBN 3-85416-026-7
- Bernhard Schmeiser: Lokomotiven von Haswell, StEG und Mödling 1840–1929, Nachdruck: Verlag Slezak, Wien, 1992. ISBN 3-85416-159-X
- Johann Stockklausner: Dampfbetrieb in Alt-Österreich, Verlag Slezak, Wien, 1979, ISBN 3-900134-41-3
- szerk.: Lányi Ernő: Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Dokumentációs Vállalat. ISBN 963-552-161-8. (1985)
Vasúti vontatójárművek Magyarországon  |
|
| Gőzmozdonyok |
|
„motorpótló” és
fogaskerekű
|
|
|
|
egy
hajtott tengellyel
|
|
|
|
két
hajtott tengellyel
|
|
|
|
három
hajtott tengellyel
|
|
|
|
négy vagy több
hajtott tengellyel
|
|
|
|
| Dízelmozdonyok |
|
|
| Villamosmozdonyok |
|
|
| Gőzmotorkocsik |
|
|
Belső égésű motoros
motorkocsik és
motorvonatok |
|
|
Villamos
motorvonatok |
|
|
Keskenynyomközű
járművek |
|
|
| Kísérleti járművek |
|
|
|
|
|