OMÁV IVf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
OMÁV IVf
StEG II 1026.jpg
OMÁV IVf osztály
MÁV IIIp osztály
OMÁV 34 sorozat
kkStB 31.01–11
MÁV 340 sorozat
BBÖ 31 sorozat
CFR 340 sorozat
ČSD 340 sorozat
SHS 340 sorozat
ČSD 323.2 sorozat
Pályaszám
OMÁV IVf 1001–1053
MÁV IIIp 3091–3132
StEG 34.01–11
kkStB 31.01–11
MÁV 340,001–042
BBÖ 31.01–11
Általános adatok
Gyártó Mf. d. StEG, Bécs
Gyártásban 18771883
Műszaki adatok
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő .. mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség .. km/h
Hossz 9 020 mm
Magasság 4 460 mm
Szélesség 2 770 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága
3 420 mm
Teljes tengelytávolság 3 420 mm
Üres tömeg 34,0 t
Szolgálati tömeg 38,3 t
Tapadási tömeg 38,3 t
Legnagyobb tengelyterhelés 12,9 t
Vonatfűtés gőz
Gőzvontatás
Jelleg C–n2
Hengerek
Száma 2
Átmérője 450 mm
Dugattyú lökethossza 650 mm
Kazán hossztengely-magassága a sínkorona felett ..
Gőznyomás 9 bar
Tűzcsövek
Száma 175 db
Belső/külső átmérője 46,5/52 mm
Hossza 4 550 mm
Rostélyfelület 1,89 m²
Sugárzó fűtőfelület 9,13 m²
Csőfűtőfelület 129,6 m²
Gépezeti vonóerő .. kN
Tapadósúlyból számított vonóerő .. kN
Szerkocsi
Típusa MÁV: K
Szolgálati tömege ..
Vízkészlet ..
Tüzelőanyag-készlet ..

A IVf osztályú mozdonyok az Osztrák–Magyar Államvasút-Társaság (OMÁV) tehervonati gőzmozdonyai voltak, melyeket azonban eredményesen felhasználtak személyszállító vonatok továbbítására is.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A StEG 1877 és 1883 között 53 db három kapcsolt kerékpárú mozdonyt vásárolt, de nem csak tehervonatok, hanem személyvonatok továbbítására is használta őket, mivel a viszonylag nagy kerekek miatt 60 km/óra sebesség fölött is képesek voltak közlekedni. A mozdonyoknak belső Gooch vezérlése volt. A StEG mozdonygyár a gépeket IVf 1001-1053 pályaszámokkal látta el. 1891-ben a társaság magyar részének államosításakor az OMÁV 42 db mozdonyt átadott a MÁV-nak, mely azokat a IIIp osztályba sorolta, s a 3091-3132 pályaszámokat adta nekik. Később valamennyi a 340 sorozatba került.

A StEg 1897-ben a 11 mozdonyt átsorolta a 34.0 osztályba, majd a kkStB a 31.01-11 pályaszámokat adta nekik. Ezután az első világháborútól a BBÖ ugyanezen számok alatt üzemeltette az 1932-es selejtezésig.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a StEG II 1001–1053 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Magyar Vasúttörténet: 1876-tól a századfordulóig (3. kötet). Közlekedési Dokumentációs Kft. ISBN 963-552-314-9 (A teljes sorozat: ISBN 963-552-311-4) (1997) 
  • Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontagh Gáspár és Villányi György.szerk.: Dr. Czére Béla és Dr. Vaszkó Ákos: Nagyvasúti vontatójárművek Magyarországon. Budapest: Közlekedési Múzeum. ISBN 963-552-161-8 (1985.) 
  • Villányi György. A Magyar Államvasutak vontatójárműveinek jelölési- és pályaszámrendszerei., Vasúthistória Évkönyv 1993