MÁV 242 sorozat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
MÁV 242 sorozat
MÁV 242.jpg
MÁV 242 sorozat
Pályaszám
242-001-004
Általános adatok
Gyártó MÁVAG, Budapest
Gyártásban 1936-1939
Darabszám 4
Műszaki adatok
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 2 000 mm
Futókerék-átmérő 1 040 mm
Engedélyezett legnagyobb sebesség 152 km/h
Ütközők közötti hossz 14 875 mm
Magasság 4 303 mm
Szélesség 3 038 mm
Csatolt kerekek tengelytávolsága 2 185 mm
Teljes tengelytávolság 10 580 mm
Üres tömeg 71 t
Szolgálati tömeg 85,4 t
Tapadási tömeg 29,2 t
Legnagyobb tengelyterhelés 14,7 t
Fékek
Típusa Knorr
Gőzvontatás
Szerkezetszám 129.
Jelleg 2'B2'-h2t
Hengerek
Száma 2
Átmérője 430 mm
Dugattyú lökethossza 650 mm
Gőznyomás 18 Atm
Tűzcsövek
Száma 79
Belső/külső átmérője 45/52 mm
Hossza 4 800 mm
Füstcsövek
Belső/külső átmérője 119/127 mm
Rostélyfelület 2,75 m²
Sugárzó fűtőfelület 12,4 m²
Túlhevítő felület 45 m²
Forrfelület 155,4 m²
Teljesítmény 600 LE (442 kW)[1]
Gépezeti vonóerő 6 500 kp
Tapadósúlyból számított vonóerő 4 672 kg
Vízkészlet 10 m³
Tüzelőanyag-készlet 4 t
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz MÁV 242 sorozat témájú médiaállományokat.

A legnagyobb sebességű magyar gőzmozdonyok a MÁV 242 sorozat szertartályos mozdonyai voltak. 1936-1939 között 4 épült belőlük, egy Berlin-Hamburg között végrehajtott kísérlet során 152 km/h sebességet értek el. A Püspökladány-Biharkeresztesi (101-es) vonalon egy mérés során a 242-002 számú gép elérte a 161 km/h sebességet 1961-ben így sebességrekorder gőzmozdony volt.

A típus története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháborút követő trianoni országcsonkítás súlyos következményekkel volt a magyar vasúti közlekedésre is. A világháborút megelőzően méltán az európai élmezőnybe tartozó mozdonyfejlesztések már nem voltak finanszírozhatóak a MÁV-nál, mozdonyállományának nagyobbik része az elszakított területeken maradt, vonalhálózata, forgalma a korábbi töredékére esett vissza. Súlyosbította a helyzetet az 1929-ben bekövetkezett nagy gazdasági világválság is. Ezek következményeként az 1930-as évekre a MÁV még mindig csak 100 km/ó sebességre képes gyorsvonati mozdonyokkal rendelkezett. Bár az időközben megindult motorizáció következtében megjelentek a korszerű dízelmotoros un. gyorssínautóbuszok, ám azok csak könnyű gyorsvonati szolgálatra voltak alkalmasak. Ebben a helyzetben a két vasúti járműgyár a Ganz és a MÁVAG versengésének köszönhetően született meg 1934-ben a GANZ gyárban az ÁRPÁD gyorssínautóbusz és erre válaszként a MÁVAG-nál a 242 sorozatú gőzmozdony, amely a gyár 129 szerkezetszámú mozdonya volt.

A mozdony megalkotásánál az alábbi szempontokat tartották elsősorban fontosnak:

  • max. 4-5 négytengelyes kocsiból álló gyorsvonati szerelvény továbbítására legyen alkalmas,
  • engedélyezési sebessége legalább 120 km/ó legyen,
  • áramvonalas burkolattal rendelkezzen a nagy sebesség miatt,
  • gyorsvonati kiegészítő fékkel rendelkezzen, hogy képes legyen megállni az előírt féktávolságon,
  • tengelynyomása minél kisebb legyen a magyar pályaviszonyokra való tekintettel,
  • legyen kiegyensúlyozott nyugodt futású a nagy sebességre tekintettel és mindkét menetirányban azonos sebességgel haladhasson, hogy ne legyen szükség fordításra a végponton,
  • hatótávolsága 200–250 km legyen.

Szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kazán[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mozdony kazánjának felépítése követte a MÁVAG korábbi mozdonyai jól bevált kazánszerkesztési elveit. A kazánt az ikergépes túlhevített üzemnek megfelelő 18 atm üzemi gőznyomásra tervezték. Az állókazán sík tűzszekrényes volt, sík tűzsszekrénymennyezetű, melyet mennyezetcsavarok tartottak. A többi tűzsszekrénytámfal támcsavaros volt. A 2,75 m² felületű rostélyt közepes minőségű hazai barnaszenekre méretezték és a közepén billenthető rostélymezőt képeztek ki, melyet a szítóvassal lehetett működtetni. A rostély alatt tágas hamuládát alakítottak ki, melynek első és hátsó részén is zsalut képeztek ki, melyeket a menetiránynak megfelelően nyitottak illetve zártak.

A hosszkazán szegecselt kivitelű. A túlhevítő Schmidt rendszerű nagycsöves volt. A hosszkazánon két gőzszabályzót helyeztek el: az egyik hagyományos tolattyús a gőzdómban a nedves gőz szabályzására, míg a másik Wágner rendszerű szelepes a füstkamrában a túlhevítő gőzgyűjtőjében került elhelyezésre.

A kazán tápvízellátásáról Friedmann rendszerű fáradtgőzlövettyű gondoskodott rácsos víztisztítón keresztül.

A kémény kúpos, a fúvócső nem állítható. A kosár alakú szikrafogó perforált lemezből készült.

Gépezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A két iker rendszerű gőzhenger a kereten kívül lett elhelyezve. A körtolattyúk a gőzhengerekkel egy szerkezeti elembe kerültek elhelyezésre. A tolattyúk keskenygyűrűs kivitelűek. A vezérlés belső beömlésű Heusinger rendszerű. A keresztfej egyvezetékes. A keresztfejvezeték elöl a hengeröntvényre, hátul a lengőív tartóöntvényére támaszkodik.

Keret, futómű[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mozdony nagy sebessége miatt a futóműre rendkívül nagy figyelmet fordítottak. A lehető legjobb futási tulajdonságok elérése érdekében választották a 2’B2’ tengelyelrendezést. A 242 volt a MÁV (és a MÁVAG) első olyan mozdonya, melynél az első és hátsó futótengelyek is forgóvázban voltak ágyazva. Ez lehetővé tette a mozdony azonos sebességű és azonos menettulajdonságú közlekedését mindkét irányba. A forgóvázak mindkét irányba elfordulhattak 2˚ 50’-et és ezen kívül oldalirányba is elmozdulhattak 70–70 mm-t rugók ellenében. A csatolt kerekek ágyazása viszont igen szoros volt. Ezzel a mozdony futása még nagy sebességnél is rendkívül nyugodt volt. A csatolt tengelyek lemezrugóit himbák kötötték össze.

A keret két főtartója végigfutott a mozdony teljes hosszán, 28 mm vastag, 1076 mm széles, keretkötések fogták össze arányosan elhelyezett kereszttartókkal.

Segédberendezések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A mozdonyt Knorr rendszerű önműködő légnyomásos fékkel és gyorsvonati kiegészítő fékkel szerelték fel, amely önműködően módosította a fékezőerőt a haladási sebesség függvényében. Ezenkívül nem önműködő kiegészítő fékkel és kézifékkel is felszerelték.

A gépezet és a futómű kenéséről egy-egy db a hátsó csatolt kerékről hajtott kenőszivattyú gondoskodott.

Felhasználásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 242 sorozatú áramvonalas gőzmozdony eredetileg az ún. könnyú. 3-4 db négytengelyű személykocsiból álló gyorsvonatok továbbítására készült. A mozdonyból, amely a MÁV leggyorsabb gőzmozdonya volt, a MÁVAG 1936 és 1940 között összesen 4 db-ot gyártott. A különösen jól sikerült futómű a mozdony rendkívül nyugodt futását eredményezte. Jól bizonyítja ezt, hogy más sorozatú gőzmozdonyokhoz viszonyítva a 242 sorozatú mozdony egyes pályaszakaszokon 20–30 km/h-val nagyobb sebességgel közlekedhetett. A mozdony a viszonylag kis szénkészletével 200– 250 km utat tudott megtenni.

Az áramvonalas burkolatú mozdonyok Budapest és Miskolc-Kassa vonalon 120 km/h sebességgel továbbították a gyorsvonatokat az 1930-as évek közepétől. Ezek a gépek voltak az utolsó, Európában menetrend szerint közlekedő áramvonalas gőzmozdonyok. Legutoljára e mozdonyok kettesével ("előfogatolva") Budadapest-Biharkeresztes között a nagy terhelésű Balt-Orient expresst továbbították.

A sorozat egyetlen megmaradt példánya a 242,001 pályaszámú gép, melyet miután selejteztek, kiállították Püspökladányban, ahol 1981 és 1998 között volt, majd '98 és 2002 között újították fel, budapesti Istvántelki Járműjavító üzemben. Felújítása során a mozdony kívülről közel eredeti állapotban pompázik, ám "belülről" korántsem. Az egyik le szembetűnőbb átalakítás a mozdonyon, hogy az eredeti szén tüzelést átalakították finomított-gázolaj tüzelésre, a kor igényeinek megfelelően. Ezen kívül számos apróbb átalakítást is végeztek, de minden átalakítás ellenére ez a a rendkívül impozáns gőzmozdony a hazai nosztalgia-flotta egyik "sztárja".

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mihály Kubinszky (Hrsg.): Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Akadémiai Kiadó, Budapest 1975, ISBN 963-05-0125-2.
  • Ernő Lányi et al., Közlekedési Múzeum (Hrsg.): Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Közlekedési Dokumentációs Vállalat, Budapest 1985, ISBN 963-552-161-8.
  • szerk.: Mezei István: Vasúthistóriai évkönyv 1988. Budapest: KÖZDOK (1988) 

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 5000 kalória (≈20,9 MJ/kg) fűtőértékű szénkeverék eltüzelésekor.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz MÁV 242 sorozat témájú médiaállományokat.