MKpV Erős

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
MKpV Erős
MKpV Ersekujvar.jpg
MKpV Erös - Duna
SöStB Erös - Duna
ÁVT I 300–303
ÁVT II 706–709 (IVi)
Pályaszám
SöStB 57–60
ÁVT I 300–303
ÁVT II 706–709
Általános adatok
Gyártó Haswell/Bécs
Gyártásban 1847
Selejtezés 1879
Darabszám 4
Műszaki adatok
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 1 264 mm
Hossz 7960 mm
Szolgálati tömeg 30,2 t
Tapadási tömeg 30,2 t
Gőzvontatás
Jelleg C-n2
Hengerek
Száma 2
Átmérője 421 mm
Dugattyú lökethossza 632 mm
Gőznyomás 6,25 atm
Rostélyfelület 1,33 m²
Forrfelület 136,0 m² (vízborított)
Teljesítmény 96 LE

A MKpV Erös sorozat négy szerkocsis gőzmozdonysorozat volt a Magyar Középponti Vasútnál (röviden: MKpV, németül: Ungarischen Zentralbahn,UZB).

Ezeket a három kapcsolt kerékpárú mozdonyokat az Osztrák-Magyar Monarchia az akkori magyar országrészében üzemeltette. A négy mozdonyt 1847-ben építette a WRB mozdonygyára és az akkori szokások szerint elnevezte őket ERÖS, ÉRSEK-UJVÁR, TISZA és DUNA-nak. Ezek belsőkeretes, külső vízszintes hengerelrendezésű mozdonyok voltak, kereten belül elhelyezett vezérléssel és tolattyúkkal. A 96 LE teljesítményükkel lehetővé vált széntüzeléssel még 1860-ban, hogy 500 t súlyú tehervonatot sík pályaszakaszon 23 km/óra sebességgel továbbítson.

1850-ben a MKpV-t államosították és beolvasztották az (Osztrák) cs. kir. Délkeleti Államvasútba (SöStB), átkerültek a mozdonyok is, és ott új 57-60 pályaszámokat kaptak. 1855-ben a SöStB-t megvásárolta az ÁVT, és a pályaszámokat 300-303-ra változtatták, 1873-tól pedig 706-709 lett a pályaszámuk a IVi osztályban.

1879-ben mind a négy mozdonyt selejtezték.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az UZB – Erös bis Duna című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mihály Kubinszky (Hrsg.): Ungarische Lokomotiven und Triebwagen. Akadémiai Kiadó, Budapest 1975, ISBN 963-05-0125-2.
  • Ernő Lányi et al., Közlekedési Múzeum (Hrsg.): Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Közlekedési Dokumentációs Vállalat, Budapest 1985, ISBN 963-552-161-8.

Külső hivatkozás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]