MÁV Cmot 210–215
| MÁV Cmot 210–215 | |
 | |
| ČSD M 122.0 MÁV Cmot210-215 | |
| Pályaszám | |
| ČSD M 122.001–028 MÁV Cmot 210-215 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | Vagonka Studénka Studénka |
| Gyártásban | 1930–1932 |
| Selejtezés | –1953 |
| Darabszám | ČSD: 28 MÁV : 5 (ČSD-től) db |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | A1 |
| Nyomtávolság | 1 435 mm |
| Futókerék-átmérő | 1 000 mm |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 50 km/h |
| Ütközők közötti hossz | 11 800 mm |
| Hossz | 10 800 mm |
| Magasság | 3 500 mm |
| Szélesség | 3 100 mm |
| Teljes tengelytávolság | 5 800 mm |
| Üres tömeg | 18,8 t |
| Szolgálati tömeg | 22,6 t |
| Tapadási tömeg | 11,6 t |
| Legnagyobb tengelyterhelés | 12 t |
| Hajtás | Marokcsapágyas villanymotor |
| Fékek | |
| Típusa | KNORR |
| Gőzvontatás | |
| Teljesítmény | 100 LE |
| Erőátvitel | GEBUS rendszerű elektromos |
| Motorkocsi/Motormozdony-vontatás | |
| Motor | |
| Típusa | TATRA Benzinmotor |
| Szerkezete | 6 hengeres soros |
| Névleges fordulatszám | 1 200 U/min |
| Üzemanyagkészlet | 200 l |
| Kocsi / Motorkocsi | |
| Ülőhelyek száma | 48 db |
 A Wikimédia Commons tartalmaz MÁV Cmot 210–215 témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A ČSD M 122.0 sorozat egy benzin-villamos motorkocsisorozat volt a Csehszlovák Államvasutaknál (ČSD) amelyből a MÁV vonalain is üzemelt 5 db, melyek a második világháború eseményei során kerültek MÁV állományba.
Előbb MÁV M122.0 sorozat, majd Cmot 210—215 psz. csoportba voltak sorolva.
Története[szerkesztés]
A ČSD-nek ez a motorkocsija 1930-ban épült Gebus rendszerű elektromos erőátviteli rendszerrel A társaság Bécsben és Salzburgban műhelyeiben vasúti járművek elektromos berendezései gyártásával és felszerelésével foglalkozott.
Ez a járműerőátviteli rendszer az egyszerűsége miatt volt népszerű, melynek alapját a tökéletesedő egyenáramú hajtómotorok képezték.
Műszaki jellemzők[szerkesztés]
A jármű erőátvitelének alapját egy 6 hengeres négyütemű Tatra benzinmotor képezte, amelyhez kapcsolódott a generátor forgórésze. A különböző teljesítményekhez a generátorhoz ellenállásokat kapcsoltak be. A termelt villamos energiát egyenirányítón keresztül vezették a soros marokcsapágyas hajtómotorokhoz. A jármű teljesítményének szabályozása ellenállások kapcsolásával történt, miközben a belsőégésű motor szabályzója, amely mechanikus kapcsolatban volt a szabályzó ellenállások kapcsolójával, a motor teljesítményét folyamatosan növelte illetve csökkentette.
A járműszekrény 3 részre volt osztva. Az utastérben 48 ülőhely volt, a kocsi végén előtér és elválasztott vezetőállás a motorkocsi vezetéséhez. A kocsi végén a kocsik közötti átjáráshoz átjáróhíd szolgált. A járműszekrény jellegét a süllyesztett ajtók adták. A középső ajtó a vezetőállás után lett elhelyezve. A motor hűtője a jármű középső részére került oldalt elhelyezve, ami szintén hozzájárult a motorkocsi jellegzetes megjelenéséhez. A kocsi fűtéséhez a motor kipufogógázát használták.
Üzemük[szerkesztés]
A motorkocsik hamar elterjedtek a ČSD sok helyi vonalán abban az időszakban, egészen a második világháborúig népszerű közlekedési eszközök voltak
Az új M 131,1 sorozatú motorkocsik üzembe helyezésével ezeket a feleslegessé váló járműveket fokozatosan kivonták a forgalomból és 1950-es évek elején selejtezték. A sorozat utolsó példánya 1953-ban lett selejtezve. Az M 122,0 sorozat egyetlen példánya sem lett megőrizve az utókornak.
Az M 122,0 motorkocsisorozat részét képezte az egykori ČSD sokféle motorkocsijának. Ezeknek a száma viszonylag alacsony volt az összes motorkocsihoz képest. Az üzemi tapasztalatok azt mutatták, hogy a dízelmotor jobb alternatíva, és a kisebb járműveken gazdaságosabb a dízel-mechanikus hajtás, mint a drága dízel-elektromos. Ezt nem ellensúlyozta az a néhány előny, ami a meredekebb pályaszakaszi üzemben jelentkezett.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) ČSD-Baureihe M 122.0 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Lányi Ernő, Lovász István, Mohay László, Szontágh Gáspár, Villányi György. Nagyvasúti Vontatójárművek Magyarországon. Közlekedési Dokumentációs Vállalat (1984). ISBN 963-552-161-8
| Gőzmozdonyok | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Dízelmozdonyok | |||||||||
| Villamosmozdonyok |
| ||||||||
| Belső égésű motoros motorkocsik és motorvonatok | |||||||||
| Villamos motorvonatok | |||||||||
| Keskenynyomközű járművek | |||||||||
.svg){kind=small}
