MÁV Ikarus 260
| MÁV Ikarus 260 | |
 |
|
| MÁV Ikarus 260 | |
| Általános adatok | |
| Gyártó | Ikarus |
| Gyártásban | 1986 |
| Darabszám | 1 |
| Műszaki adatok | |
| Tengelyelrendezés | 1A |
| Nyomtávolság | 1435 mm |
| Teljesítmény | |
| Névleges | 140 kW |
| Engedélyezett legnagyobb sebesség | 66 km/h |
| Ütközők közötti hossz | 11000 mm |
| Magasság | 3040 mm |
| Szélesség | 2500 mm |
| Teljes tengelytávolság | 5400 mm |
| Szolgálati tömeg | 8500 kg |
| Motorkocsi/Motormozdony-vontatás | |
| Motor | |
| Típusa | Rába-MAN D2156 HM6U |
| Kocsi / Motorkocsi | |
| Kerékátmérő | 850 mm |
| Ülőhelyek száma | 21 |
| Osztályok | 2. |
| Üzemmód | dízel |
Az Ikarus 260 sínautóbusz a MÁV számára létrehozott prototípus.
Tartalomjegyzék |
Előzmények [szerkesztés]
A MÁV-nak sok mellékvonalat kellett ellátnia, a nagyobb forgalmú mellékvonalak lefoglalták a Bzmot motorvonatok nagy részét. Ezen okból gondolkoztak egy olcsó, könnyűszerkezetes mellékvonali jármű beszerzésén. Így merült fel hogy kísérleti jelleggel átalakítsanak egy Ikarus 260 autóbuszt.
Kivitelezés [szerkesztés]
A MÁV meg is rendelte a kísérleti járművet az Ikarustól. A választás azért esett az Ikarus 260-ra, mert kis fogyasztás, könnyű szerkezet és mellékvonalra megfelelő sebesség jellemezte, továbbá, az átalakítást könnyen el lehetett végezni, és maga a busz sem került nagyon sokba. Az átalakításra Pusztaszabolcson került sor, ahol rögtön tesztelték is.
Átalakítás [szerkesztés]
A buszt nem volt szükséges nagyon átalakítani. A kerekeit normál profilos vasúti kerekekre cserélték, a féket átalakították, hogy tuskós rendszerrel működhessen, a kormányzást kiiktatták. A busz utastere és a kasztni is maradt az eredeti. A busz alsó lépcsőjének magassága pont alkalmas volt a vasúti peronról való felszállása, így azt nem volt szükséges átalakítani. A busz annyira kísérleti jelleggel épült, hogy a kürtöket még nem is alakították ki, továbba a kapcsolódást más vagonokhoz vagy mozdonyhoz sem oldották még meg.
Eredmények [szerkesztés]
A próbaútra a 44-es számú Pusztaszabolcs–Székesfehérvár vonalon került sor. A kísérlet sikertelen lett, a sínautóbusz nem kanyarodott megfelelően, és a fékezéssel is gondok voltak, ugyanis túl könnyű volt a szerkezete, és nem volt megfelelő nagyságú a súrlódás. Több tesztet is végeztek, de végül felhagytak a kísérletezéssel, és visszaalakították sima autóbusszá a járművet.
Ma [szerkesztés]
A sikertelen próbák után visszaalakították (jelenleg nagyjából az Ikarus 260.50-nek megfelelő kivitelű), majd eladták a Tisza Volánnak. Jelenleg Szentesen szolgál, és kinézetén semmi sem árulkodik vasutas múltjáról.
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
