Ikarus 435

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ikarus 435
Ikarus 435 20GY.jpg
Gyártási adatok
Gyártó Ikarus
Gyártásban 1985-2002
Típus csuklós
Utasparaméterek
Szállítható személyek száma 111 fő
Méretek
Hosszúság 17 850 mm
Szélesség 2 500 mm
Magasság 3 040 mm
Tengelytáv
A-B 5 570 mm
B-C 6 410 mm
Fordulókör átmérő 22 m
Tömeg 15 100 kg
Hasznos terhelés 11 400 kg
Legnagyobb össztömeg 26 500 kg
Tengelynyomás
A tengely 6 500 kg
B tengely 10 000 kg
C tengely 10 000 kg
Műszaki adatok
Motor DAF LT 195 Euro I
Teljesítmény 195 kW (265 LE) 2 000 f/perc kW
Sebességváltó ZF 4HP 590 4+1


Ikarus 435 a BKV járműveként

Az Ikarus 435 a budapesti és a székesfehérvári Ikarus autóbuszgyár elővárosi-városi tolócsuklós autóbusza. Első sorozatát 1985-ben mutatták be. Magyarországon is alkalmazzák. A prototípus jármű Salgótarján helyi közlekedését szolgálja. A második szériát 1994-ben kezdték gyártani, akkor DAF LT 195 Euro I motorral.

157 utast képes szállítani, ebből 44 ülőhely, de különböző ajtó- és üléselrendezésekkel rengeteg változat készült.

435-ös a Volánbusz járataként
Ikarus 435TD duóbuszból hagyományos autóbusszá átépített példány Székesfehérváron

Egyéb műszaki adatai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mellső túlnyúlás: 2690 mm
Hátsó túlnyúlás: 3180 mm
Mellső dőlésszög: 7,5°
Hátsó dőlésszög:
Tiszta magasság: 330 mm
Belépő magasság: 360 mm
Padlómagasság: 770 mm
Tengelyterhelés: 6500 kg (A tengely), 10 000 kg (B tengely), 11 000 kg (C tengely)
Legnagyobb sebesség: 70–100 km/h

Ajtók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Elülső három ajtaja megfelelő méretű az utasáramlat átengedéséhez, a hátsó ajtó azonban csak 660 mm-es félajtó, szélesebb beépítésére nem nyílt lehetőség.

Utastájékoztatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A budapesti buszokat az első busz, a BPO-583 kivételével FOK-GYEM utastájékoztató rendszerrel szerelték (BPO-583 táblásan érkezett), amely a jármű homlokfalán és oldalán a járatszámot és az úticélt, az utastérben a pontos időt, a járatszámot, a következő megállót és a megfelelő átszállási lehetőségeket, a busz hátán elhelyezett kis méretű kijelző pedig a járatszámot írja ki. (Az utastérben az első években még nem jelezte ki a pontos időt, csak később; de az nem volt pontos, vagy egyltalán nem volt beállítva.) Idővel a külső és belső kijelzők egyaránt használhatatlanná váltak, tehát nem szolgálták az utastájékoztatást, tulajdonképpen alig lehetett megfelelően működővel találkozni.

435-ösök Magyarországon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

171 darabból már csak 161 db közlekedik Budapesten a BKV tulajdonában, 26 db a Volánbusz tulajdonában, Miskolcon 19 db áll rendelkezésre, rajtuk kívül Szombathelyen, Szegeden, Pécsett, Dunaújvárosban, Salgótarjánban és Székesfehérváron is találkozni ezzel a típussal. Kecskeméten a Kunság Volán Zrt-nél is van egy darab. Helyközi változatok fellelhetők még a Tisza, a Nógrád és a Gemenc Volánnál. Több busz magánvállalkozóknál is fellelhető (pl. VT-Transman Kft: 2 busz), ezek egy része külföldről visszavett példány.

435-ösök külföldön[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szlovákiában 3 városban találkozhatunk velük: 96 db közlekedik Pozsonyban, 11 db Kassán és 2 db Eperjesen. Mind a 109 jármü 435.18-as típusú.

435T, a troliváltozat

Ikarus 435T[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ikarus 435-ös trolibusz változata (Obus-Kiepe elektronikával), a 435T, 1995-ben vásárolt belőle a BKV összesen 15 darabot. Ilyen járművel többnyire a 80-as vonalon találkozhatunk.

Ikarus 435TD[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A típusból csak 1 db jármű készült 1992-ben, különlegessége az volt, hogy tudott hagyományos dízelüzemben autóbuszként is, de elektromos üzemben trolibuszként is működni. A kísérletet sorozatgyártás nem követte, a járművet az Alba Volán vette meg, jelenleg hagyományos autóbusszá alakítva Székesfehérváron közlekedik (utóbb piros-kék[1] festést kapott).

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]