ZiU–5
| ZiU–5 | |
 | |
| Gyártási adatok | |
| Gyártó | Zavod imenyi Urickovo |
| Típus | szóló |
| Utasparaméterek | |
| Szállítható személyek száma | 122 fő |
| Méretek | |
| Hosszúság | 11 870 mm |
| Szélesség | 2680 mm |
| Magasság | 3120 mm |
| Tengelytáv | |
| A-B | 6100 mm |
| Fordulókör átmérő | 12 m |
| Tömeg | 9 600 kg |
| Legnagyobb össztömeg | 19 280 kg |
 A Wikimédia Commons tartalmaz ZiU–5 témájú médiaállományokat. | |
A ZiU–5 (oroszul ЗиУ-5) egy szovjet trolibusztípus, amit Urickij trolibuszgyár (ZiU) gyártott 1959 és 1972 között. Korszerűsített változatai, a ZiU–7 és a ZiU–9 gyártása. Összesen 14 632 db ZiU–5 trolibusz készült. Magyarországon az FVV és a BKV állította szolgálatba.
Története[szerkesztés]
Az 1946-tól gyártott és az 1950-es éveke közepére elavulttá vált MTB–82 trolibuszok leváltására a ZiU 1956-ban kezdte el egy új típus kifejlesztését. A kifejlesztett TBU–1 azonban csak átmeneti típus maradt, 1958-ig csak egy 10 darabos kísérleti széria készült belőle. A ZiU–5-t a TBU–1 továbbfejlesztésével alakították ki 1959-ben úgy, hogy megfeleljen az akkori szállítási igényeinek. Karosszériája aluminiumból készült, 35 ülő- és 90 állóhely volt rajta. Hátrány volt, hogy két kisméretű ajtót kapott elöl és hátul, illetve a vezetőfülkéből (az első ajtó elhelyezkedése miatt) jobbra nehezen lehetett kilátni. Néhány déli és nyugati köztársaságon kívül a Szovjetunió egész területén ilyen típusú trolibuszok közlekedtek. A ZiU–9-esek forgalomba állítása után fokozatosan vonták ki őket a forgalomból az 1980-as években.
Trolik Budapesten[szerkesztés]
| Érkezés | Pályaszám | Darabszám |
|---|---|---|
| 1966 | 500–519 | 20 |
| 1967 | 520–549 | 30 |
| 1968 | 550–598 | 49 |
| 1969 | 599 | 1 |
| Összesen | 100 | |
Az első kettő trolibuszt 1975-ben vonták ki a forgalomból aminek elektromos berendezését az Ikarus 260T és az Ikarus 280T prototípusába szerelték bele. 1976-ban 52 darabot, 1977-ben 12 darabot, 1978-ban 11-et, 1981-ben 4-et és az utolsó 19 darabot 1982-ben selejtezték. Az utolsó két évben a 72-es vonalán közlekedtek. Selejtezésük oka elsősorban az Ikarus 280T trolibuszok folyamatos forgalomba állítása volt, amikbe a ZiU–5 trolibuszok berendezéseit szerelték, a másik pedig az utód (ZiU–9) üzembe helyezése az 1970-es évek közepétől 1984-ig, amiből 172 darabot gyártottak a BKV-nak.
Műszaki adatok[szerkesztés]
- Hossz: 11 780 mm
- Szélesség: 2680 mm
- Magasság: 3160 mm (szedő nélkül)
- Tengelytáv: 6100 mm
- Saját tömeg: 9 600 kg
- Ülő- és állóhelyek száma: 32/65 (5 fő/m²)
- Ajtók: 4–0–4
- Motor típusa: DK 207 G-1
- Motorteljesítmény: 110 kW
ZiU–7[szerkesztés]
A ZiU–7 (oroszul ЗиУ-7) egy szovjet trolibusztípus, amit Urickij trolibuszgyár (ZiU) gyártott 1964 és 1969 között. Szembetűnő különbsége a ZiU–5-ösökhöz képest, hogy az MTB–82-es típushoz hasonlóan, az első ajtaját az A-tengely mögé helyezték. A típusból három darab készült, ezek Kirovban, Moszkvában és Csebokszáriban álltak forgalomba.[1]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Троллейбус "ЗиУ - 7". trolza.ru. [2017. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. június 17.)
Források[szerkesztés]
- A Villamosok.hu trolibuszos fejezetének részletes leírása
- A ZiU–5-öt gyártó Trolza (egykori ZiU) honlapja (oroszul)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a SiU-5 című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
- Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) ЗиУ-5 című orosz Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
