Ikarus 412

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ikarus 412 a BKV járműveként

Az Ikarus 412 az Ikarus autóbuszgyár elővárosi-városi alacsonypadlós szóló busza. Az Ikarus 411 hosszabb változata. 1995-ban mutatták be a prototípusát, amely német exportra készült, Mercedes-Benz OM 447 E2 motorral, színházpadlós változat volt. Magyarországon először 1996-ban jelent meg Győrött, ami Rába D10 Euro 2-es motort tartalmazott. (A ma Budapesten közlekedő 412-esek Euro 2-es MAN dízelmotorokkal rendelkeznek.) 101 utas szállítására alkalmas, 25 normál, 4 lehajtható ülőhellyel rendelkezik.

412-es mint gyors 7-es járat Budapesten
Belülről

Tartalomjegyzék

Műszaki adatai [szerkesztés]

412-es jármű Szlovákiában

Motor és erőátvitel [szerkesztés]

Az Ikarus 412-esek 10.a, 10.b, valamint 10.c altípusaik MAN D0826 típusú, közvetlen befecskendezésû, turbófeltöltésű, soros, 6 hengeres, álló dízelmotor hajtja, melynek hengerűrtartalma 6871 cm3. E motoroknak legnagyobb teljesítménye 162 kW (220LE), legnagyobb nyomatéka pedig 820 Nm.

A buszokat ZF 4HP 500, ZF 4HP 590 vagy Voith D851.3 típusú automata váltóval szerelték.

Paraméterek [szerkesztés]

Hosszúság: 12 000 mm
Szélesség: 2500 mm
Magasság 2805 mm
Tengelytáv: 6230 mm
Fordulókör átmérő: 23,9 m
Mellső túlnyúlás: 2690 mm
Hátsó túlnyúlás: 3080 mm
Mellső dőlésszög: 7,0°
Hátsó dőlésszög: 7,0°
Tiszta magasság: 270 mm
Fellépő magasság: 330 mm
Padlómagasság: 350 mm
Belső magasság: 2130 mm
Hasznos terhelés: 7500 kg
Össztömeg: 18 000 kg
Szállítható személyek száma (ülő + álló): 29 + 72 fő
Legnagyobb sebesség: 70-100 km/h

Ajtók [szerkesztés]

Első két ajtaja megfelelő méretű az utasáramlat átengedéséhez, a hátsó ajtó azonban csak 660 mm-es félajtó, ugyanis a hátulra helyezett motorja miatt a hátsó tengelynyomás megnőtt, így szükség van az utasok előreterelésére.

Utastájékoztatás [szerkesztés]

A buszokat FOK-GYEM utastájékozató rendszerrel szerelték, amely a jármű homlokfalán és oldalán a járatszámot és az úticélt, az utastérben a pontos időt, a járatszámot, a végállomást, a busz hátán elhelyezett kis méretű kijelző pedig a járatszámot írja ki.

412-esek Magyarországon [szerkesztés]

A BKV egyik típushiba miatt leégett, majd helyreállított IK-412-ese (a busz hátsó szélvédője a mai napig hiányzik)
A BKV egyik 412-ese a 182-es vonalon.
Felújított 412-es

Itthon a következő városokban járnak ezek a buszok: Győrött az 1996-ban készült, Miskolcon 4 darab, illetve továbbiak Egerben, Szegeden, Nyíregyházán, Kecskeméten, Salgótarjánban és Székesfehérvárott. Salgótarjánban van az országban egyetlen két ajtós kivitele. A fővárosban összesen 114 darab ilyen busz üzemel jelenleg (115-öt vásárolt a BKV, melyből egy került selejtezésre, mivel egy tűzeset után nem volt gazdaságosan javítható), 1999-től 2001-ig folyamatosan vásárolta őket a BKV.

412-esek külföldön [szerkesztés]

Szlovákiában (Pozsony) és Csehországban (Tábor) is közlekednek Ikarus 412-es autóbuszok.

Pozsonyi 412-esek adatai:

BA-326BZ (1998-as beszerzés, Ikarus 412.02B, eredetileg cseh exportra ment volna) BA-697FE (2000-es beszerzés, Ikarus 412.08A) BA-698FE (2001-es beszerzés, Ikarus 412.08A)

Tábori 412-es adatai:

TAA 32-06 (2001-es beszerzés(?), Ikarus 412.03C)

412.81, a troliváltozat

Trolibusz : Ikarus 412.81 [szerkesztés]

Az Ikarus 412-esnek készült trolibusz változata is, a 412.81, mely ugyanúgy alacsonypadlós, 12 méter hosszú. 2001-ben 15 darabot vásárolt belőle a BKV, melyek a 70-es, 78-as és ritkán a 74-es vonalon közlekednek. Emellett Tallinn (Észtország) vásárolt még a járművekből.

412-esek felújítása [szerkesztés]

2010-ben az Ikarus 412-esek közül néhány felújításra került Székesfehérváron (darabonként 20 millió forint értékben) amelyben a jármű főbb konstrukciós problémáit javították ki (vázszerkezet). Ezenkívül új, nagyobb és sötétített ablakokat kapott, új utastájékoztató egységet (Vultron) megújult a jármű festése és a belseje, kiszerelték belőle a jegykiadó automatát így egy kis "csomagtartó" rész is kialakult.[1] A 2011-es folytatással együtt a projekt összesen 20 kocsit érint.

Forrás [szerkesztés]

  1. Újra Budapesten”, 2010. február 2. (Hozzáférés ideje: 2010. május 28.) 

Lásd még [szerkesztés]

Külső hivatkozások [szerkesztés]