Ikarus 555

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ikarus 555
Gyártási adatok
GyártóIkarus Karosszéria- és Járműgyár
Gyártásban1957
Legyártva1 db
Típustávolsági
Utasparaméterek
Ülőhelyek száma53+1 db
Méretek
Hosszúság11 030 mm
Szélesség2500 mm
Magasság2800 mm
Műszaki adatok
Maximális sebesség100 km/h
MotorJAFI D-813 boxer
Működési elvnégyütemű, dízel
Hengerszám8
Teljesítmény199 LE / 146 kW
Sebességváltóhatfokozatú Tele-Mekan
Rugózási rendszerelső tengely: tekercsrugó
hátsó tengely: laprugó

Az Ikarus 555 az Ikarus gyár távolsági autóbusz prototípusa volt, amelyből egyetlen kísérleti példány készült.

Története[szerkesztés]

Még éppen hogy csak elkezdett igazán felfutni az Ikarus 55-ös típus, amikor a gyár tervezői már annak utódján kezdtek el dolgozni. Ennek a munkának lett az eredménye, a már 1957-ben elkészülő 555-ös típus.[1] A jármű építésében két mérnök neve kiemelendő: Michelberger Pál, a vázszerkezet tervezője és Deák László, a formatervező.[2] Közvetlen elődjéhez hasonlóan ez a jármű is farmotor konstrukcióban épült, azonban az 55-östől és gyakorlatilag a teljes magyar autóbusz palettától eltérően boxer motorral szerelték fel. Ezt a hajtóművet a Járműfejlesztési Intézet tervezte meg és a Csepel Művek gyártotta le az Ikarus számára. 200 lóerős teljesítményével hosszú időn át a legerősebb Magyarországon gyártott motor címet viselte, azonban sorozatgyártásra, csak úgy, mint az 555-ös típuséra, nem került sor.

Az autóbusz tervezésénél fontos szempont volt, hogy végre el tudják hagyni a drágán előállítható, íves tetőablakokat. Emiatt megemelték az ablakok magasságát, illetve azok, a hatékonyabb szellőzés érdekében 1/3-ad részben nyithatókká váltak.[1]

A prototípus az általános próbakörök lefutása után megjárta az 1958-as Budapesti Nemzetközi Vásárt is, azonban sorozatgyártásba soha nem került.[3] Ennek két fő oka, hogy az Ikarus 55-ösre továbbra is hatalmas volt az igény és érdeklődés, illetve, hogy a speciális boxermotor rendszeres műszaki hibákkal rendelkezett.[4]

1958-at követően, a típus egyetlen példánya a 16. AKÖV-höz került, majd az AKÖV-ök átszervezése után a MÁVAUT kötelékébe, ahol ismeretlen idejű leselejtezéséig szolgált.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Az Ikarus évszázados története 79. oldal
  2. Ikarusok, amelyekből nem lett semmi. totalcar.hu. (Hozzáférés: 2018. június 16.)
  3. Ilyen Ikarusokat ritkán lát az ember. origo.hu. (Hozzáférés: 2018. június 16.)
  4. Úttörő Ikarusok. ikarusbusz.blog.hu. (Hozzáférés: 2018. június 16.)
  5. Kísérleti Ikarus autóbuszok - Boszorkánykonyha. retromobil.hu. (Hozzáférés: 2018. június 16.)

Források[szerkesztés]

  • Az Ikarus évszázados története: Gerlei Tamás, Kukla László, dr. Lovász György: Az Ikarus évszázados története. Budapest: Maróti Könyvkereskedés és Könyvkiadó Kft. 2008. ISBN 9789639005853