Vetiver

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Vetiver
Vetiveria zizanioides0.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta)
Osztály: Egyszikűek (Liliopsida)
Csoport: Commelinidae
Rend: Perjevirágúak (Poales)
Család: Perjefélék (Poaceae)
Nemzetség: Chrysopogon
Faj: C. zizanioides
Tudományos név
Chrysopogon zizanioides
(L.) Roberty
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vetiver témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vetiver témájú médiaállományokat és Vetiver témájú kategóriát.

A vetiver (Chrysopogon zizanioides) a perjefélék családjába (Poaceae) tartozó indiai fűféle, más néven khus-khus, vagy indiai szövőfű. Indiában, Burmában és Srí Lankán (Ceylon) őshonos. Ma már a világ több részén termesztik, így például 1930-tól Haitin is a lakosság nehezen megszerzett mellékkeresetét jelenti.[1] A növény szárított rizómáiból (gyöktörzseiből) és gyökereiből (Vetiveriae radix) vízgőz-desztillációval nyerik ki az illóolajat, elég alacsony (1,5-3%-os) hatékonysággal, a friss földalatti részek desztillációja pedig még kisebb hozamú, csupán 1% körüli. Illóolaja sűrű, színe a borostyánsárgától a sötétbarnáig változhat. Illata fás, enyhén füstös, a nedves föld és az eső áztatta erdő szagát idézi. Hígítatlanul kellemetlen, erősen felhígítva viszont finommá válik, ezért a növényrészek ősi füstölőporok összetevői voltak, olaja pedig már több száz éve a parfümipar kedvelt alapanyaga.

Kísérletek történtek az 1980-as, 1990-es években a növénnyel a szélsőséges klímájú (száraz és esős évszak váltakozásnak kitett) területeken, elsőként a dél-indiai Dekkán-fennsíkon a talajerózió megakadályozására, ugyanis a vetivert 3 méterre is lenyúló gyökerei szilár­dan megtartják a lejtőn, s így nem engedi a föld megcsúszását.[2]

Vetiver illóolaj[szerkesztés]

Összetevői[szerkesztés]

Az illóolaj (Aetheroleum vetiveria), legfontosabb összetevői a vetiverolok és a vetivonok, mely vegyületek az illóolaj mintegy 70-75%-át teszik ki.

Gyógyhatása[szerkesztés]

Ajánlják a szorongás, az izomfájdalmak, álmatlanság, depresszió, idegesség ellen és a reuma, ízületi gyulladás, köszvény kezelésére. Sebek és bőrbántalmak, izom- és ízületi fájdalmak ellen az illóolaj bőrápoló tulajdonságait, nyugtató, antimikrobiális és keringésfokozó hatásait használják ki, de masszázsolajok és gyógyfürdők, illetve rovarriasztó (repellens) szerek alkotórészeként is alkalmazzák. Jellemzői: izzadást kiváltó (diaphoreticum), stimuláló, menstruációt elősegítő (emmenagogum), gyomorerősítő, az emésztést elősegítő szer (stomachicum).[3]

Alkalmazása[szerkesztés]

Nyugtató hatású, izom- és ízületi fájdalmak, sportsérülések kezelése, kiváló bőrápoló tulajdonságai miatt a bőr vérkeringésének fokozására, bőrproblémák kozmetikai kezelésére. Gyakori illatszer komponens.

Ellenjavallat[szerkesztés]

Kemoterápia esetén nem alkalmazható.

Alkalmazási formái[szerkesztés]

Borogatás, bedörzsölés (masszázs), kozmetikai készítmények, szappanok, és más kozmetikai szereknek – „keleti parfümöknek” – is fontos alapanyaga. A gyökerekből gyékényszőnyeget is fonnak, amit megnedvesítve ablakra téve a szoba levegőjének illatosítására használnak.

Jegyzet[szerkesztés]

Források[szerkesztés]