Ugrás a tartalomhoz

Kamillaolaj

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Rómaikamilla-olaj szócikkből átirányítva)
A német kamilla (Matricaria chamomilla) illóolaja

A kamillaolaj az őszirózsafélék (Asteraceae) növénycsaládba tartozó, egyes fajokból nyert illóolajok összefoglaló neve. Színe legtöbb esetben kék, de a kamazulén hiánya esetén sárga szín is előfordulhat. A kamillaolajat általában a német kamillából nyerik, de vonnak ki olajat római kamillából, vagy akár marokkói kamillából is. Ezen olajok eltérő összetétellel és tulajdonságokkal rendelkezhetnek, így megkülönböztetésük indokolt. Emiatt a kereskedelmi forgalomban kapható kamillaolajok csomagolásán gyakran feltüntetik, hogy melyik növényfajból származnak.

A kamillaolajat felhasználják az élelmiszeriparban, a kozmetikai iparban, az illatszeriparban és a gyógyszeriparban.

Néhány fontosabb növényfaj, amelyből kamillaolajat állítanak elő:

  • kamilla, más néven orvosi székfű, német kamilla (latin nevei, szinonímái: Matricaria chamomilla, Chamomilla recutita, Matricaria recutita, Chamomilla chamomilla)
  • római kamilla, más néven római székfű, olasz székfű, álszikfű, nemes pipitér (latin nevei, szinonímái: Chamaemelum nobile, Anthemis nobilis)
  • marokkói kamilla (latin nevei, szinonímái: Cladanthus mixtus, Anthemis mixta, Chamaemelum mixtum, Ormenis mixta, Ormenis multicaulis)

A német kamillából nyert illóolaj a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Matricariae aetheroleum néven hivatalos. A római kamilla és a marokkói kamilla illóolajáról nem tesz említést a Magyar Gyógyszerkönyv.

A német kamilla és a római kamilla illóolaja szerepel az FDA[* 1] által GRAS[* 2] minősítéssel ellátott tételek listáján.[1]

Korai írásos feljegyzések

[szerkesztés]

A kamilla kék olajáról szóló, első írásos emlék a középkor végéről, 1488-ból származik Saladin von Asculum tollából, majd nem sokkal később, 1500-ban Hieronymus Brunschwig is megemlíti, leírást adva a kamilla illóolajának desztillációjáról.[2] 1586-ban már a konvulzió[* 3] gyógyítására alkalmas szerként számol be róla Pietro Andrea Mattioli.[3]

A gyógyszerkönyvek közül a Matricaria chamomilla illóolajáról az első említést a svájci Pharmacopoeia Helvetica harmadik kiadása teszi 1893-ban. A Chamaemelum nobile illóolaja csak később, 1953-ban kerül be a belga Pharmacopée Belge ötödik kiadásába.[2]

Tulajdonságai

[szerkesztés]

Matricaria chamomilla

[szerkesztés]

Az Európai Gyógyszerkönyv (melyhez a Magyar Gyógyszerkönyv is igazodik) 10. kiadása szerint a német kamilla illóolaja tiszta, intenzív kék színnel rendelkező, viszkózus folyadék, melyet vízgőz-desztillációval nyernek a Matricaria chamomilla friss vagy szárított virágzatából, illetve virágzó hajtásvégéből. Intenzív, jellegzetes illata van.[4]

A Food Chemicals Codex 9. kiadása szerint a német kamillából nyert illóolaj mélykék vagy zöldeskék színű folyadék, mely erős, jellegzetes illattal, és keserű, aromás ízzel rendelkezik. Fény vagy levegő hatására a kék szín zöldre, majd végül barnára vált. Hűtésre sűrűn folyóvá, viszkózussá válik. A német kamilla illóolaja oldódik a legtöbb természetes olajban és propilénglikolban. Ásványi olajokban és glicerinben oldhatatlan.[5]

A Flavor Ingredients leírása alapján jellegzetes, intenzíven édes, fűszeres, kumarinszerű illata van.[6]

A növény betakarítása és a kamillaolaj kinyerése között eltelt idő, illetve a hőmérséklet függvényében a kapott illóolaj veszíthet a minőségéből és a mennyiségéből.[7] Ez vonatkozik a szárított kamillára is, melyből kevesebb illóolaj vonható ki a frisshez képest, miközben az olaj minősége is gyengébb lesz.[2] Hosszabb idejű tárolás során a kinyert olaj fokozatosan oxidálódik és polimerizálódik, mely kedvezőtlenül hat a tulajdonságaira. Ennek a degradációnak szemmel látható jele a kék színének zöldeskékre, majd barnára változása lehet. Tárolását emiatt célszerű fénytől, hőtől, levegőtől védett helyen biztosítani.[8]

Az olaj kék színét a benne lévő egyik komponens, a kamazulén adja. E vegyület eredetileg nincs jelen a kamilla növényrészeiben, hanem desztilláció során keletkezik előanyagából, a matricinből. A folyamat során a matricin a laktongyűrű felnyílásával először kamazulén-karbonsavvá, majd dekarboxilációval kamazulénné alakul.[7] Kamazulén hiányában az olaj nem vesz fel kék színt. Ezt támasztják alá azok a megfigyelések is, ahol kamazuléntól mentes kemotípusú[* 4] növényből állítottak elő illóolajat, és az így kapott folyadék sárga színű volt.[9] Egy másik tanulmányban desztilláció helyett SCFE-eljárással[* 5] vonták ki a kamilla illóolaját, emiatt a matricin nem alakult át kamazulénné, a kapott olaj színe pedig szintén sárga volt.[8]

Chamaemelum nobile

[szerkesztés]

A Food Chemicals Codex (9. kiadás) leírása alapján a római kamillából származó illóolaj vízgőz-desztillációval nyert folyadék, melynek szaga erős és fűszeres. Világoskék vagy világos zöldeskék színe van, mely később zöldessárgára vagy sárgásbarnára változhat. Oldódik a legtöbb természetes olajban és ásványi olajban. Propilénglikolban is oldódik, de elegyük zavaros, ködös lesz. Glicerinben oldhatatlan.[5]

Erős, aromás szag jellemzi, amely kifejezetten terjengős. Ízre némileg keserű, vegyszer- vagy gyógyszerszerű, de leírják gyümölcsösnek és fűszeresnek is. Kis koncentrációban (0,001%-os hígításban) íze édesnek, virágosnak, fűszeresnek érzékelhető, mely mellé meleg, zöld teás árnyalat társul.[6]

Összetétele

[szerkesztés]

Matricaria chamomilla

[szerkesztés]

A német kamilla illóolaját főképp monoterpének, szeszkviterpének és oxigéntartalmú terpenoidok csoportjába tartozó vegyületek alkotják,[10] melyek között az α-bizabolol, az α-bizabolol-oxid A, az α-bizabolol-oxid B és a kamazulén fordul elő leggyakrabban.[2]

Az Európai Gyógyszerkönyv a Matricaria chamomilla illóolajának két típusát különbözteti meg: az egyik bizabolol-oxidokban, a másik pedig (−)-α-bizabololban gazdag.[4] Ez azonban nem jelenti azt, hogy a növénynek csak ilyen kemotípusai léteznek. Heinz Schilcher 1973-ban négy kémiai típusba sorolta az orvosi székfüvet a kinyert illóolajban található vegyületek aránya alapján. Később C. Franz és munkatársai három, W. Hörn és munkatársai pedig öt kemotípust különböztettek meg.[8]

Az illóolajok vizsgálatánál számos esetben megfigyelték, hogy bizonyos vegyületek csak az olaj kinyerése során keletkeznek, vagyis az élő növény eredetileg nem tartalmazza az adott anyagot, vagy ha tartalmazza, akkor csak kisebb mennyiségben. A német kamilla esetében sincs ez másképp, hiszen ismert, hogy az illóolajában található kamazulén a matricin átalakulásával képződik desztilláció során.[11][7]

A keverékekben előforduló hőérzékeny vegyületek megállapított aránya függhet a műszeres analízis körülményeitől és az adatok értelmezésétől is. Mivel a kamillaolaj tartalmazhat hőre bomló spiroétereket[* 6], ezért az összetevőinek megállapítása körültekintést igényel. A mérési nehézségek okaiként egyfelől a koelúciót[* 7], másrészről a bekövetkező szerkezeti változásokat említik, amelyek a gázkromatográfiás technika használata során előforduló magas hőmérsékletből adódhatnak.[12][13][14] Emiatt a spiroéterek észlelt aránya nagyban eltérhet a gázkromatográfiás és a folyadékkromatográfiás mérésekben.[15] Spiroéterek esetén több publikációban is a HPLC-s eljárást részesítették előnyben gázkromatográfia helyett, a fent megjelölt nehezítő körülmények miatt.[16][15][14]

Az egyik kutatásban összevetették a német kamillából desztillációval nyert illóolaj összetevőit az élő kamillavirágok illatmolekuláival, vagyis a növényből párolgó illóolajjal. Ennek során nagy különbségeket tapasztaltak a bizabolol-oxid A (57,68 és 0,17%), a kamazulén (23,35 és 0%), a p-cimén (0,07 és 22,23%), és a β-szelinén (0 és 15,97%) koncentrációjában.[17]

Gosztola Beáta és munkatársai 2007-ben megjelent tanulmányukban a magyarországi kamillapopulációkat vizsgálva megállapították, hogy a hortobágyi populációk illóolajában magas volt a bizabolol-oxid A (34-43%) és a kamazulén (7-15%) aránya, míg a tiszántúliaknál az α-bizabolol-tartalom (45-58%) volt magas.[18][19]

A német kamilla illóolajának profilja
származási hely növényi rész populáció jellege műszeres analízis típusa a kinyert olaj főbb összetevői
Brazília (Campo Largo község) friss virágfejek vadon termő GC-FID[* 8] bizabolol-oxid B (24,5%), bizabolol-oxid A (16,2%), α-bizabolol (12,4%), kamazulén (10,9%), kariofillén (5,8%), bizabolon-oxid (3,3%)[11]
Etiópia (Ankober körzet) szárított virágfejek vadon termő GC-MS α-bizabolol-oxid B (51,43%), kamazulén/azulén (17,69%), en-in-dicikloéter (10,84%), transz-β-farnezén (6,95%), α-bizabolol (4,14%), limonén (3,30%)[20]
Észtország (Tartui Egyetem) szárított virágzat termesztett GC-FID + GC-MS bizabolol-oxid A (39,4%), bizabolon-oxid A (13,9%), (Z)-en-in-dicikloéter (11,5%), bizabolol-oxid B (9,9%), α-bizabolol (5,6%), kamazulén (4,7%)[21]
Görögország (Attika) szárított virágok vadon termő GC-FID + GC-MS (E)-β-farnezén (21,2%), bizabolon-oxid A (5,6%), α-pinén (4,7%), kámfor (4,4%), β-pinén (3,7%), nonanal (3,0%), γ-terpinén (2,4%), szulkaton (2,4%), β-elemén (2,3%), germakrén B (2,3%), kamfén (2,0%)[9]
India (Palampur) föld feletti részek, nagyrészt virágok termesztett GC-FID + GC-MS α-bizabolol-oxid A (25,0%), α-bizabolol-oxid B (17,0%), α-bizabolon-oxid A (7,3%), (E)-β-farnezén (7,2%), kamazulén (6,8%), α-bizabolol (6,2%), (Z)-spiroéter (6,0%)[22]
Irán (Iszfahán tartomány) szárított virágok vadon termő GC-MS α-bizabolol-oxid A (43,8%), β-bizabolén (19,6%), α-bizabolon-oxid A (13,6%), α-bizabolol-oxid B (3,8%), spatulenol (3,4%), (E,E)-α-farnezén (3,1%)[23]
Magyarország (Hortobágyi Nemzeti Park) virágok vadon termő GC + GC-MS (−)-α-bizabolol (24,00%), bizabolol-oxid B (20,42%), bizabolol-oxid A (11,24%), transz-β-farnezén (11,07%), kamazulén (9,31%), cisz-spiroéter (4,28%)[24]
Magyarország (Szabadkígyós) virágok vadon termő GC + GC-MS (−)-α-bizabolol (41,54%), transz-β-farnezén (15,28%), kamazulén (8,71%), cisz-spiroéter (6,05%), germakrén D (5,78%), α-kadinén (3,75%), transz-spiroéter (3,70%), bizabolol-oxid B (3,61%)[24]
Magyarország (Szabadkígyós) szár és levelek vadon termő GC + GC-MS α-farnezén (27,52%), transz-β-farnezén (8,42%), germakrén D (2,51%)[24]
Magyarország (Szabadkígyós) gyökérzet vadon termő GC + GC-MS transz-β-farnezén (33,57%), geranil-izovalerát (9,63%), berkheyaradulén (4,17%)[24]
Németország (Holzminden környéke) friss virágok vadon termő GC-MS bizabolol-oxid A (57,68%), kamazulén (23,35%), bizabolol-oxid B (4,35%), bizabolon-oxid A (4,10%), (E)-β-farnezén (2,92%)[17]
Nepál (Bara körzet) szárított, föld feletti részek vadon termő GC + GC-MS (E)-β-farnezén (42,21%), α-bizabolol-oxid A (22,27%), (E,E)-α-farnezén (8,33%), cisz-bicikloéter (4,96%), α-bizabolol-oxid B (4,49%), α-bizabolon-oxid A (3,95%), germakrén D (3,41%), biciklogermakrén (3,16%)[25]
Románia friss virágok vadon termő GC-MS bizabolol-oxid A (70,21%), β-farnezén (6,47%), α-bizabolol-oxid B (6,22%), cisz-lanceol (5,07%)[26]
Szerbia (Pancsova) szárított, föld feletti részek vadon termő GC-FID + GC-MS transz-β-farnezén (43,5%), bizabolol-oxid B (9,0%), bizabolol-oxid A (8,5%), transz-γ-bizabolén (8,5%), bizabolon-oxid (6,0%), kamazulén (5,6%), biciklogermakrén (5,2%)[27]
Szlovákia (Újlubló) szárított virágfejek termesztett GC-FID (−)-α-bizabolol (36,3%), (E)-β-farnezén (23,2%), kamazulén (15,7%), (−)-α-bizabolol-oxid A (8,7%), (−)-α-bizabolol-oxid B (8,4%), en-in-dicikloéter (4,5%)[15]
Szlovákia (Újlubló) szárított virágfejek termesztett HPLC en-in-dicikloéter (31,9%), (−)-α-bizabolol (21,1%), kamazulén (13,7%), (E)-β-farnezén (12,1%), (−)-α-bizabolol-oxid A (7,3%), (−)-α-bizabolol-oxid B (5,4%)[15]

Chamaemelum nobile

[szerkesztés]

A római kamilla illóolaja nagy arányban tartalmaz alacsony molekulatömegű észtereket, főképp angelátokat és tiglátokat, melyek az angelikasav és a tiglinsav észterei.[28][29][30][31] Ezen kívül megtalálhatók benne egyéb, rövid szénláncú alifás észterek, illetve kis arányban monoterpének és terpenoidok.[28][17] A források egy része külön megemlíti a kamazulént is összetevőként,[29][30][31][32] bár a műszeres elemzések nagyobb részében ezt a vegyületet nem mutatták ki.

A német kamilla esetében megemlített, illatmolekulák és illóolaj közötti különbségeket felderítő kutatás a római kamilla vizsgálatára is kiterjedt. Ennek során a római kamillából desztillációval kinyert illóolajat hasonlították össze az élő növényből párolgó illatanyaggal. Ezúttal is mutatkoztak különbségek az összetételükben, de mértékük kisebb volt, mint a német kamilla esetében. Az izobutil-angelát (4,03 és 28,52%), a 2-metilbutil-angelát (0 és 15,01%), a 3-metilpentil-angelát (22,69 és 10,61%), és a 3-metilpentil-izobutirát (12,54 és 2,14%) koncentrációjánál mutatták ki a legnagyobb eltérést.[17]

A római kamilla illóolajának profilja
származási hely növényi rész populáció jellege műszeres analízis típusa a kinyert olaj főbb összetevői
Algéria (Kaszentína tartomány) friss, föld feletti részek vadon termő GC + GC-MS 3-metil-2-butén-1-il-ciklopropánkarboxilát (29,3%), vinil-2,2-dimetilbutanoát (24,2%), glicidil-metakrilát (9,9%), 2-metilbutil-2-metilbutirát (9,1%), izobutil-izobutirát (7,8%), 3,3,4-trimetilhexán (6,2%)[33]
Irán (Sustar) virágzat vadon termő GC-MS kamazulén (27,80%), β-pinén (7,93%), 1,8-cineol (7,51%), α-pinén (5,94%), α-bizabolol (5,76%), terpinén-4-ol (3,71%), α-terpineol (3,02%)[34]
Marokkó (Fez környéke) szárított virágok vadon termő GC-MS en-in-dicikloéter (20,90%), β-kariofillén (19,17%), arisztolén-epoxid (7,39%), germakrén D (3,63%), (E)-en-in-dicikloéter (3,37%)[35]
Németország (Holzminden) friss virágok termesztett GC-MS 3-metilpentil-angelát (22,69%), izoamil-angelát (17,54%), 2-metil-2-propenil-angelát (13,14%), 3-metilpentil-izobutirát (12,54%), transz-pinokarveol (4,36%), izobutil-angelát (4,03%), izoamil-izobutirát (3,13%)[17]
Szlovákia (Nyitra) szárított virágok vadon termő GC-FID + GC-MS izobutil-angelát (21,6%), 2-metilbutil-angelát (14,4%), 2-metil-2-propenil-angelát (9,1%), 3-metilamil-angelát (8,4%), izoamil-angelát (5,5%), 2-metilbutil-izobutirát (5,2%), (E)-2-metil-2-butenil-izobutirát (5,1%), 3-metilpentil-izobutirát (4,7%), izobutil-izobutirát (3,6%)[36]

Felhasználása

[szerkesztés]
A római kamilla (Chamaemelum nobile) illóolaja

Matricaria chamomilla

[szerkesztés]

A német kamilla illóolaját felhasználják az élelmiszeriparban ételízesítőként, ételszínezékként, valamint vermutok gyártásához;[37][8] az illatszeriparban parfümök készítéséhez;[8] a kozmetikai iparban haj- és bőrápolószerek előállításához;[38][8] a gyógyászatban és a népi gyógyászatban pedig emésztés megkönnyítésére, enyhe nyugtatóként, gyulladásgátlónak, megfázásos panaszok és hörghurut enyhítésére, elsőfokú égési sérülések és felfekvések kezelésére, valamint aromaterápiához, masszázshoz, fürdővízhez adva.[37][38][39][8]

Chamaemelum nobile

[szerkesztés]

A római kamillából kapott illóolajat felhasználják a gyógyszerészetben, az élelmiszeriparban, a kozmetikai- és az aromaiparban is.[40][35]

Farmakológiai hatásai

[szerkesztés]

Matricaria chamomilla

[szerkesztés]

A kamillaolaj antimikrobiális hatását több kutatás is vizsgálta, melyek vegyes képet mutatnak. Bizonyos baktérium- és gombafajok ellen hatásosnak,[10][41][42][43] míg más fajok ellen hatástalannak bizonyult.[20][44][45] Emellett több olyan kutatást is végeztek, ahol egymásnak ellentmondó eredmények születtek. Például a Staphylococcus aureus baktériumfajon végzett kísérletek során két esetben megállapították, hogy a kamillaolaj hatástalan,[20][44] két kísérletben mérsékelt,[22][25] két másik kísérletben pedig viszonylag erős hatást mértek.[10][43] Ennek az ellentmondásnak egyik lehetséges oka az eltérő forrásból származó kamillaolajok változó összetétele.[20]

Mivel az illóolajok a lipofil jellegük miatt vízben csak elenyésző mértékben oldódnak, ezért vízalapú környezetben nehéz őket antimikrobiális célokra hatékonyan alkalmazni. Az egyik módszert a hatékonyságuk növelésére az illóolaj emulgeálása jelenti, mely során a két egymással nem keveredő fázis (víz és illóolaj) egy adott segédanyag hozzáadásával képes lesz az elegyedésre. Ezt az elvet követve az egyik kutatásban Pickering nanoemulziót[* 9] hoztak létre 20 nanométeres Stöber szilika részecskék hozzáadásával, mely részecskék a két folyadék elkeveredett állapotának megőrzésére, stabilizálására szolgáltak. Az így létrehozott illóolaj-tartalmú emulzió hatékony szernek bizonyult a kísérletben tesztelt baktériumok és gombák ellen (Escherichia coli, Pseudomonas aeruginosa, Bacillus subtilis, Staphylococcus aureus, Streptococcus pyogenes, Schizosaccharomyces pombe, Candida albicans, Candida tropicalis). A tanulmányban a kamillaolaj etanolos oldatának, illetve a hagyományos felületaktív anyaggal (poliszorbát 80) előállított illóolajos emulziónak is megvizsgálták a mikrobaellenes hatását, de ezek nem érték el a Pickering emulzió hatékonyságának szintjét.[46]

A német kamillából nyert illóolaj mérsékelt antioxidáns jelleget mutatott in vitro körülmények között.[44][47]

Az egyik tanulmányban meggyőző atkaölő hatásáról számoltak be közönséges takácsatka ellen.[48]

Chamaemelum nobile

[szerkesztés]

A római kamilla illóolajának baktériumellenes hatásával több kutatásban is foglalkoztak. A kísérletek során mérsékelt,[45][49] közepes,[44] illetve jelentős[33][50] antibakteriális hatást mértek.

Gombafajok elleni aktivitásával szintén foglalkozott több publikáció is, melyekben mérsékelt, illetve közepes antifungális hatást mértek in vitro körülmények között.[45][49][51]

A római kamillából nyert illóolaj antioxidáns hatás tekintetében eltérő eredményeket mutatott. Az egyik kutatásban erős,[44] egy másikban középszerű hatás mértek,[34] egy harmadik kutatásban pedig nem sikerült antioxidáns jelleget kimutatni.[45]

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. ↑ FDA: Food and Drug Administration, amely az USA főként élelmiszerek és gyógyszerek szabályozásával foglalkozó hatóságát takarja
  2. ↑ GRAS: generally recognized as safe, magyarul „általánosságban biztonságosnak tekinthető”
  3. ↑ Konvulzió: izomcsoportok akaratlan összehúzódása, melynek leginkább szembetűnő következménye a test görcsös rángatózása, vonaglása
  4. ↑ Kemotípus: növény vagy mikroorganizmus adott faján belül olyan egyedek összessége, amelyek másodlagos anyagcseretermékeiket tekintve kémiai eltérést mutatnak a faj többi példányához képest. Az eltérő kemotípusok többnyire nem mutatnak változást a növény felépítésében, morfológiai jellemzőiben.
  5. ↑ SCFE: supercritical fluid extraction, magyarul szuperkritikus folyadék extrakció (de hivatkoznak rá szuperkritikus fluidum extrakcióként is). Olyan eljárást jelent, amely során szuperkritikus folyadék segítségével választják el egymástól az adott anyag komponenseit.
  6. ↑ Spiroéterek: olyan vegyületek, amelyek molekulaszerkezete étercsoportot és kizárólag 1 közös atommal egymáshoz kapcsolódó gyűrűket is tartalmaz
  7. ↑ Koelúció: olyan folyamat, amelyben két vagy több vegyület egy időben oldódik le a kromatográfiás kolonnáról, megnehezítve ezzel az elválasztást és az azonosítást
  8. ↑ GC-FID: gas chromatography with flame ionization detector, magyarul gázkromatográfia lángionizációs detektorral
  9. ↑ Pickering emulzió: szilárd részecskék által stabilizált emulzió, melyben a szilárd részecskék a két fázis közötti határfelületen adszorbeálódva akadályozzák meg a folyadékok elkülönülését

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. ↑ CFR - Code of Federal Regulations Title 21. U.S. Food & Drug Administration
  2. ↑ a b c d Chamomile: Industrial Profiles. Boca Raton: Taylor & Francis (2005). ISBN 978-0-415-33463-1 
  3. ↑ Pietro Andrea Mattioli. Kreutterbuch deß hochgelehrten unnd weitberühmten Herrn D. Petri Andreae Matthioli : jetzt widerumb mit viel schönen neuwen Figuren, auch nützlichen Artzeneyen, und andern guten Stücken, zum andern mal auß sonderm Fleiß gemehret und verfertigt, 310. o. (1586) 
  4. ↑ a b European Pharmacopoeia, 10th edition, Strasbourg: European Directorate for the Quality of Medicines & HealthCare of the Council of Europe (EDQM), 1531. o. (2019). ISBN 978-92-871-8915-8 
  5. ↑ a b Food Chemicals Codex, 9th edition, Rockville: United States Pharmacopeia (2014). ISBN 978-1-936424-26-9 
  6. ↑ a b szerk.: George A. Burdock: Fenaroli's Handbook of Flavor Ingredients, 6th edition, Boca Raton: CRC Press (2010). ISBN 978-1-4200-9077-2 
  7. ↑ a b c Kovács Bernadett, Gosztola Beáta, Rédei Dóra, Csupor Dezső (2016). „Orvosi székfű (kamilla) – az év Gyógynövénye 2016-ban”. Gyógyszerészet 60 (5), 267-274. o.  
  8. ↑ a b c d e f g Das, Moumita. Chamomile: medicinal, biochemical, and agricultural aspects. Boca Raton: CRC Press (2015). ISBN 978-1-4665-7760-2 
  9. ↑ a b Papazoglou, Veronica, Anastassaki, Thalia; Demetzos, Costas; Loukis, Argyris (1998. november 1.). „Composition of the Essential Oils of Wild Chamomilla recutita (L.) Rausch. Grown in Greece”. Journal of Essential Oil Research 10 (6), 635–636. o. DOI:10.1080/10412905.1998.9700992.  
  10. ↑ a b c Stanojevic, Ljiljana P., Marjanovic-Balaban, Zeljka R.; Kalaba, Vesna D.; Stanojevic, Jelena S.; Cvetkovic, Dragan J. (2016. november 16.). „Chemical Composition, Antioxidant and Antimicrobial Activity of Chamomile Flowers Essential Oil (Matricaria chamomilla L.)”. Journal of Essential Oil Bearing Plants 19 (8), 2017–2028. o. DOI:10.1080/0972060X.2016.1224689.  
  11. ↑ a b Borsato, Aurélio V., Doni-Filho, Luiz; Rakocevic, Miroslava; Côcco, Lilian C.; Paglia, Edmilson C. (2009. augusztus 1.). „CHAMOMILE ESSENTIAL OILS EXTRACTED FROM FLOWER HEADS AND RECOVERED WATER DURING DRYING PROCESS”. Journal of Food Processing and Preservation 33 (4), 500–512. o. DOI:10.1111/j.1745-4549.2008.00271.x.  
  12. ↑ Ma, Chao-Mei, Mohsen (2007. január 1.). „Quantification of spiroether isomers and herniarin of different parts ofMatricaria matricarioides and flowers ofChamaemelum nobile” (angol nyelven). Phytochemical Analysis 18 (1), 42–49. o. DOI:10.1002/pca.950.  
  13. ↑ Slavik, Benedikt, Helene M. (2021. május 28.). „Isolation of sesquiterpenoids from Matricaria chamomilla by means of solvent assisted flavor evaporation and centrifugal partition chromatography” (angol nyelven). Analytical and Bioanalytical Chemistry 413 (17), 4387–4396. o. DOI:10.1007/s00216-021-03400-w. ISSN 1618-2642. PMID 34050388.  
  14. ↑ a b Redaelli, Claudio, Formentini, Lina; Santaniello, Enzo (1981. április 1.). „High-performance liquid chromatography of cis- and trans-en-in-dicyclo ethers (spiro ethers) in Matricaria chamomilla L. flowers and in chamomile extracts”. Journal of Chromatography A 209 (1), 110–112. o. DOI:10.1016/S0021-9673(00)80433-1.  
  15. ↑ a b c d Repčák, Miroslav, Imrich, Ján; Garčár, Jaroslav (1999). „Quantitative evaluation of the main sesquiterpenes and polyacetylenes of Chamomilla recutita essential oil by high-performance liquid chromatography”. Phytochemical Analysis 10 (6), 335–338. o. DOI:10.1002/(SICI)1099-1565(199911/12)10:6<335::AID-PCA476>3.0.CO;2-R.  
  16. ↑ Schaffrath, Mathias, Wolfgang (2014. október 1.). „Enantioselective high performance liquid chromatography and supercritical fluid chromatography separation of spirocyclic terpenoid flavor compounds” (angol nyelven). Journal of Chromatography A 1363, 270–277. o. DOI:10.1016/j.chroma.2014.07.001.  
  17. ↑ a b c d e E.-J. Brunke, F.-J. Hammerschmidt, G. Schmaus (1993. április 6.). „Bioactive Volatile Compounds from Plants” 525. DOI:10.1021/bk-1993-0525.ch020.  
  18. ↑ Gosztola, B., Németh, E.; Kozak, A.; Sárosi, Sz.; Szabó, K. (2007. augusztus 1.). „COMPARATIVE EVALUATION OF HUNGARIAN CHAMOMILE (MATRICARIA RECUTITA L.) POPULATIONS”. Acta Horticulturae (749), 157–162. o. DOI:10.17660/ActaHortic.2007.749.16.  
  19. ↑ Comparative investigations on wild growing chamomile (Matricaria recutita L.) populations of different origin, 36th International Symposium on Essential Oils : 4-7 September, 2005 Budapest : programme and book of abstracts. Budapest: Diamond Congress, 155. o.. ISBN 963-218-981-7 
  20. ↑ a b c d Mekonnen, Awol, Yitayew, Berhanu; Tesema, Alemnesh; Taddese, Solomon (2016. november 2.). „In Vitro Antimicrobial Activity of Essential Oil of Thymus schimperi, Matricaria chamomilla, Eucalyptus globulus, and Rosmarinus officinalis”. International Journal of Microbiology 2016, 1–8. o. DOI:10.1155/2016/9545693.  
  21. ↑ Raal, A, Kaur, H; Orav, A; Arak, E; Kailas, T; Müürisepp, M (2011). „Content and composition of essential oils in some Asteraceae species”. Proceedings of the Estonian Academy of Sciences 60 (1), 55. o. DOI:10.3176/proc.2011.1.06.  
  22. ↑ a b Höferl, Martina, Wanner, Jürgen; Tabanca, Nurhayat; Ali, Abbas; Gochev, Velizar; Schmidt, Erich; Kaul, Vijay K.; Singh, Virendra; Jirovetz, Leopold (2020. augusztus 1.). „Biological Activity of Matricaria chamomilla Essential Oils of Various Chemotypes”. Planta Medica International Open 07 (03), e114–e121. o. DOI:10.1055/a-1186-2400.  
  23. ↑ Pino, Jorge A., Bayat, Farhad; Marbot, Rolando; Aguero, Juan (2002. november 1.). „Essential Oil of Chamomile Chamomilla recutita (L.) Rausch. from Iran”. Journal of Essential Oil Research 14 (6), 407–408. o. DOI:10.1080/10412905.2002.9699903.  
  24. ↑ a b c d Szőke, Éva, Máday, Emőke; Tyihák, Ernő; Kuzovkina, Inna N; Lemberkovics, Éva (2004. február 1.). „New terpenoids in cultivated and wild chamomile (in vivo and in vitro)”. Journal of Chromatography B 800 (1-2), 231–238. o. DOI:10.1016/j.jchromb.2003.09.038.  
  25. ↑ a b Satyal, Prabodh, Shrestha, Samon; Setzer, William N. (2015. augusztus 1.). „Composition and Bioactivities of an (E)-β-Farnesene Chemotype of Chamomile (Matricaria Chamomilla) Essential Oil from Nepal”. Natural Product Communications 10 (8), 1934578X1501000. o. DOI:10.1177/1934578X1501000835.  
  26. ↑ Berechet, Mariana Daniela, Manaila, Elena; Stelescu, Maria Daniela; Craciun, Gabriela (2018. január 15.). „The Composition of Essential Oils Obtained from Achillea millefolium and Matricaria chamomilla L., Originary from Romania”. Revista de Chimie 68 (12), 2787–2795. o. DOI:10.37358/RC.17.12.5979.  
  27. ↑ Soković, Marina, Glamočlija, Jasmina; Marin, Petar D.; Brkić, Dejan; Griensven, Leo J. L. D. van (2010. október 27.). „Antibacterial Effects of the Essential Oils of Commonly Consumed Medicinal Herbs Using an In Vitro Model”. Molecules 15 (11), 7532–7546. o. DOI:10.3390/molecules15117532.  
  28. ↑ a b Committee on Herbal Medicinal Products: Assessment report on Chamaemelum nobile (L.) All., flos. European Medicines Agency, 2011. november 22.
  29. ↑ a b (2010. szeptember 28.) „Chamomile: A herbal medicine of the past with a bright future (Review)”. Molecular Medicine Reports 3 (6). DOI:10.3892/mmr.2010.377.  
  30. ↑ a b Jaziri, M., Fauconnier, M.-L.; Guo, Y.-W.; Marlier, M.; Vanhaelen, M. (1999. november 2.). „Genetic Transformation of Anthemis nobilis L. (Roman Chamomile)”. Transgenic Medicinal Plants 45, 47–54. o. DOI:10.1007/978-3-642-58439-8_3.  
  31. ↑ a b Ernest Small. Culinary herbs. National Research Council of Canada, 198. o. (1997). ISBN 0­660­16668­2 
  32. ↑ Hashikawa-Hobara, Narumi, Otsuka, Ami; Ishikawa, Risa; Hashikawa, Naoya (2019. október 1.). „Roman chamomile inhalation combined with clomipramine treatment improves treatment-resistant depression-like behavior in mice”. Biomedicine & Pharmacotherapy 118, 109263. o. DOI:10.1016/j.biopha.2019.109263.  
  33. ↑ a b Wafa Tadrent, Khaldoun Bachari, Zahia Kabouche (2016. július 1.). „Comparative compositions and antibacterial activity of the essential oils Of Anthemis nobilis L. and Anthemis mixta L. (Asteraceae)”. International Journal of Pharmacy and Pharmaceutical Sciences 8 (7), 458–459. o, Kiadó: Innovare Academic Sciences Pvt Ltd..  
  34. ↑ a b Farhoudi, Rozbeh (2013. július 4.). „Chemical Constituents and Antioxidant Properties of Matricaria recutita and Chamaemelum nobile Essential Oil Growing Wild in the South West of Iran”. Journal of Essential Oil Bearing Plants 16 (4), 531–537. o. DOI:10.1080/0972060X.2013.813219.  
  35. ↑ a b Sadiki, Fatima Zahra, El Idrissi, Mostafa (2019. december 30.). „Chemical composition of essential oil of Anthemis nobilis L. flowers from Morocco”. Applied Journal of Environmental Engineering Science 5 (4), 342–348. o. DOI:10.48422/IMIST.PRSM/ajees-v5i4.17216.  
  36. ↑ Farkas, Pavel, Hollá, Magda; Vaverková, Stefárnia; Stahlová, Blanka; Tekel, Jozef; Havránek, Emil (2003. március 1.). „Composition of the Essential Oil from the Flowerheads of Chamaemelum nobile (L.) All. (Asteraceae) Cultivated in Slovak Republic”. Journal of Essential Oil Research 15 (2), 83–85. o. DOI:10.1080/10412905.2003.9712073.  
  37. ↑ a b Ács Kamilla (2014). „Illóolajok és aromaterápia, 22. rész – A kamillaolaj”. Farmakognóziai hírek 9 (32), 3. o, Kiadó: Pécsi Tudományegyetem ÁOK.  
  38. ↑ a b Bernáth Jenő, Németh Éva. Gyógy- és fűszernövények gyűjtése, termesztése és felhasználása, 2. kiadás, Mezőgazda kiadó, 124. o. (2007). ISBN 978-963-286-493-8 
  39. ↑ Green Pesticides Handbook - Essential Oils for Pest Control. CRC Press (2017). ISBN 978-1-4987-5938-0 
  40. ↑ Fauconnier, M.-L., Jaziri, M.; Marlier, M.; Roggemans, J.; Wathelet, J.-P.; Lognay, G.; Severin, M.; Homes, J.; Shimomura, K. (1993. június 1.). „Essential Oil Production by Anthemis nobilis L. Tissue Culture”. Journal of Plant Physiology 141 (6), 759–761. o. DOI:10.1016/S0176-1617(11)81588-9.  
  41. ↑ Soliman, K.M, Badeaa, R.I (2002. november 1.). „Effect of oil extracted from some medicinal plants on different mycotoxigenic fungi”. Food and Chemical Toxicology 40 (11), 1669–1675. o. DOI:10.1016/S0278-6915(02)00120-5.  
  42. ↑ szerk.: K. V. Peter: Handbook of herbs and spices Volume 2. Philadelphia, Pa.: Woodhead Pub. ISBN 978-0-85709-568-8 
  43. ↑ a b Fatouma M. Abdoul-Latif, Nabil Mohamed, Prosper Edou, Adwa A. Ali, Samatar O. Djama, Louis-Clément Obame, Ismael H. N. Bassolé, Mamoudou H. Dicko (2011. május 1.). „Antimicrobial and antioxidant activities of essential oil and methanol extract of Matricaria chamomilla L. from Djibouti”. Journal of Medicinal Plant Research 5 (9), 1512-1517. o.  
  44. ↑ a b c d e Piccaglia, Roberta, Marotti, M.; Giovanelli, E.; Deans, S.G.; Eaglesham, Elizabeth (1993. augusztus 1.). „Antibacterial and antioxidant properties of Mediterranean aromatic plants”. Industrial Crops and Products 2 (1), 47–50. o. DOI:10.1016/0926-6690(93)90010-7.  
  45. ↑ a b c d Lis-Balchin, Maria, Deans, Stanley G.; Eaglesham, Elizabeth (1998). „Relationship between bioactivity and chemical composition of commercial essential oils”. Flavour and Fragrance Journal 13 (2), 98–104. o. DOI:10.1002/(SICI)1099-1026(199803/04)13:2<98::AID-FFJ705>3.0.CO;2-B.  
  46. ↑ Sourav Das, Barbara Horváth, Silvija Šafranko, Stela Jokić, Aleksandar Széchenyi, Tamás Kőszegi (2019. november 26.). „Antimicrobial Activity of Chamomile Essential Oil: Effect of Different Formulations”. Molecules 24 (23), 4321. o. DOI:10.3390/molecules24234321.  
  47. ↑ Sizova, N. V. (2012. szeptember 1.). „Composition and antioxidant activity of essential oils containing azulene derivatives”. Pharmaceutical Chemistry Journal 46 (6), 369–371. o. DOI:10.1007/s11094-012-0800-6.  
  48. ↑ Afify, Abd El-Moneim MR, Af (2012. január 1.). „Control of Tetranychus urticae Koch by extracts of three essential oils of chamomile, marjoram and Eucalyptus” (angol nyelven). Asian Pacific Journal of Tropical Biomedicine 2 (1), 24–30. o. DOI:10.1016/S2221-1691(11)60184-6. PMID 23569829.  
  49. ↑ a b Chao, Sue C., Young, D. Gary; Oberg, Craig J. (2000. szeptember 1.). „Screening for Inhibitory Activity of Essential Oils on Selected Bacteria, Fungi and Viruses”. Journal of Essential Oil Research 12 (5), 639–649. o. DOI:10.1080/10412905.2000.9712177.  
  50. ↑ Bail, Stefanie, Buchbauer, Gerhard; Jirovetz, Leopold; Denkova, Zapriana; Slavchev, Alexander; Stoyanova, Albena; Schmidt, Erich; Geissler, Margit (2009. május 1.). „Antimicrobial Activities of Roman Chamomile Oil From France and Its Main Compounds”. Journal of Essential Oil Research 21 (3), 283–286. o. DOI:10.1080/10412905.2009.9700171.  
  51. ↑ Duarte, Marta Cristina Teixeira, Figueira, Glyn Mara; Sartoratto, Adilson; Rehder, Vera Lúcia Garcia; Delarmelina, Camila (2005. február 1.). „Anti-Candida activity of Brazilian medicinal plants”. Journal of Ethnopharmacology 97 (2), 305–311. o. DOI:10.1016/j.jep.2004.11.016.  
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kamillaolaj&oldid=24706242”