Közönséges takácsatka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Közönséges takácsatka
Tetranychus urticae with silk threads.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Pókszabásúak (Arachnida)
Alosztály: Atkák (Acari)
Rend: Bársonyatka-alakúak (Trombidiformes)
Család: Takácsatkafélék (Tetranychidae)
Nem: Tetranychus
Faj: T. urticae
Tudományos név
Tetranychus urticae
C. L. Koch, 1836
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Közönséges takácsatka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges takácsatka témájú médiaállományokat és Közönséges takácsatka témájú kategóriát.

A kétfoltos, vagy közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) egyike a világ számos növénnyel táplálkozó atkáinak, és általában kártevő. Ez a takácsatkafélék vagy szövőatkák családjának legismertebb tagja. A teljes DNS kódját 2011-ben térképezték fel[1] a pókszabásúak közül elsőként.

Elterjedése[szerkesztés]

A közönséges takácsatka eredetileg csak Eurázsiában volt őshonos de mára kozmopolita lett.[2]

Megjelenése[szerkesztés]

közönséges takácsatka kolónia

A közönséges takácsatkák rendkívül aprók, szabad szemmel alig láthatók mint vöröses vagy zöldes foltok a növény levelein vagy szárán. A kifejlett nőstény atka mérete kb. 0.4 mm hosszú.[3] A takácsatka előfordulhat melegházakban, trópusi és mérsékelt övi területeken, finom hálót szőve a növények levelein és a levelek alatt.[3]

Életmódja[szerkesztés]

A közönséges takácsatka több százféle növényt is kedvel, így a legtöbb zöldségfélét és élelmiszer növényt, mint például paprika, paradicsom, burgonya, bab, kukorica, eper, dísznövények, például rózsák.[3] Az indiai álombogyó legnagyobb kártevője.[4] A levelekre rakja petéit és kikelve annak hátoldalán élnek, a gazdanövény leveleit szívogatják. Ennek hatására apró halvány foltok jelennek meg a levelek színén.[3] Nagy egyedszám és súlyos kártétel esetén jelentősen csökkentik a növény fotoszintetizáló képességét, a levelek torzulnak, majd elszáradnak, lehullanak.[3][5] Néhány más levéltetvekkel azon kevés állatok közé tartozik, mely karotinoidokat képes szintetizálni.[6]


Életciklusuk[szerkesztés]

A petéi áttetsző gyöngy-szerűek.[2] A felnőtt egyedek tipikusan halványzöldek az év nagy részében, de a későbbi generációk vörös színűek. A párzás után a nőstények áttelelnek.[2]

Védekezés[szerkesztés]

Az atkák száraz, meleg körülmények között érzik jól magukat. Vegyszer nélkül gyéríthetjük az atkákat, ha csak vízzel spricceljük a levelek hátoldalát naponta többször. Hatékonyabb, ha spriccelés előtt a leveleket nedves ruhával letöröljük és lezuhanyozzuk őket az atkák nagy részét eltávolítva ezzel. Lakásban növényi olaj hatóanyagú bio szerek alkalmasak a védekezésre, melyek vékony olajréteget képeznek a leveleken és az alatta lévő rovarok megfulladnak. Szabadban vegyszeres permetezés is alkalmazható, melyet 8-10 napos időközzel legalább egyszer meg kell ismételni.[5]

Kémiai védekezés[szerkesztés]

A kémiai védekezésre számos jó hatékonyságú készítmény áll rendelkezésre. Az atkák ellen felhasznált növényvédőszereket akaricideknek nevezzük. Számos rovarölő szer rendelkezik akaricid hatással, ugyanakkor vannak olyan vegyületek is, melyek speciális akták elleni felhasználásra lettek kifejlesztve. Egyes gombaölőszerek szintén rendelkeznek atkaölő mellékhatással.[7] Jó hatékonyságú atka elleni szerek a cihexatin, fenbutatin-oxid, dienoklór, klórpropilát, flucikloxuron, brómpropilát, stb., melyek különböző hatásmechanizmussal képesek a közönséges takácsatka gyérítésére.[8]

Biológiai védekezés[szerkesztés]

Elsősorban hajtatott növénytermesztés esetén gyakran alkalmaznak biológiai védekezési eljárásokat, mint különböző ragadozó atkák vagy poloskák. A takácsatkák természetes ellenségei optimális körülmények között kiváló hatékonysággal képesek szabályozni az atkapopulációt. A leggyakrabban alkalmazott fajok a következők:

Ragadozó poloskák[szerkesztés]

Ragadozó atkák[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. doi:10.1038/nature10640
  2. ^ a b c D. A. Raworth, D. R. Gillespie, M. Roy & H. M. A. Thistlewood.szerk.: Peter G. Mason & John Theodore Huber: Tetranychus urticae Koch, twospotted spider mite (Acari: Tetranychidae), Biological Control Programmes in Canada, 1981–2000. CAB International, 259–265. o (2002). ISBN 978-0-85199-527-4 
  3. ^ a b c d e Thomas R. Fasulo & H. A. Denmark: Twospotted spider mite. Featured Creatures. University of Florida / Institute of Food and Agricultural Sciences, 2009. december 1. (Hozzáférés: 2011. május 20.)
  4. Sharma, A.; Pati, P. K. (2012.). „First record of the carmine spider mite, Tetranychus urticae, infesting Withania somnifera in India” (pdf). Journal of Insect Science 12 (50), 1. o. DOI:10.1673/031.012.5001. ISSN 1536-2442.  
  5. ^ a b Takácsatka-támadás a lakásban. Hogyan védekezzünk?. balintgazda.hu, 2009. november 9. (Hozzáférés: 2013. május 5.)
  6. Horizontally transferred fungal carotenoid genes in the two-spotted spider mite Tetranychus urticae. ncbi.nlm.nih.gov, 2012. április 23. (Hozzáférés: 2013. május 5.)
  7. Altima. Agrároldal. (Hozzáférés: 2016. november 22.)
  8. Loch Jakab, Nosticzius Árpád. Agrokémia és növényvédelmi kémia. Budapest: Mezőgazda Kiadó. ISBN 963 9239 59 3 (2004) 

Külső hivatkozások[szerkesztés]

  • MEMS Movie Gallery, spider mite used for demonstrating microelectromechanical systems technology