Közönséges takácsatka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Közönséges takácsatka
Tetranychus urticae with silk threads.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Csáprágósok (Chelicerata)
Osztály: Pókszabásúak (Arachnida)
Alosztály: Atkák (Acari)
Öregrend: Atkaalakúak (Acariformes)
Rend: Bársonyatka-alakúak (Trombidiformes)
Alrend: Elöllégnyílásos atkák (Prostigmata)
Alrendág: Eleutherengona
Öregcsalád: Tetranychoidea
Család: Takácsatkafélék (Tetranychidae)
Nem: Tetranychus
Faj: T. urticae
Tudományos név
Tetranychus urticae
C. L. Koch, 1836
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Közönséges takácsatka témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Közönséges takácsatka témájú médiaállományokat és Közönséges takácsatka témájú kategóriát.

A közönséges takácsatka (Tetranychus urticae) egyike a világ számos növénnyel táplálkozó atkáinak, és általában kártevő. Ez a takácsatkafélék vagy szövőatkák családjának legismertebb tagja. A teljes DNS kódját 2011-ben térképezték fel[1] a pókszabásúak közül elsőként.

Elterjedése[szerkesztés]

A közönséges takácsatka eredetileg csak Eurázsiában volt őshonos, de mára kozmopolita lett.[2]

Megjelenése[szerkesztés]

közönséges takácsatka kolónia

A közönséges takácsatkák rendkívül aprók, szabad szemmel alig láthatók, mint vöröses vagy zöldes foltok a növény levelein vagy szárán. A kifejlett nőstény atka mérete kb. 0,4 mm hosszú.[3] A takácsatka előfordulhat melegházakban, trópusi és mérsékelt övi területeken, finom hálót szőve a növények levelein és a levelek alatt.[3]

Életmódja[szerkesztés]

A közönséges takácsatka több száz féle növényt is kedvel, így a legtöbb zöldségfélét és élelmiszer növényt, mint például paprika, paradicsom, burgonya, bab, kukorica, eper, dísznövények, például rózsák.[3] Az indiai álombogyó legnagyobb kártevője.[4] A levelekre rakja petéit és kikelve annak hátoldalán élnek, a gazdanövény leveleit szívogatják. Ennek hatására apró halvány foltok jelennek meg a levelek színén.[3] Nagy egyedszám és súlyos kártétel esetén jelentősen csökkentik a növény fotoszintetizáló képességét, a levelek torzulnak, majd elszáradnak, lehullanak.[3][5] Néhány más levéltetvekkel azon kevés állatok közé tartozik, mely karotinoidokat képes szintetizálni.[6]

Életciklusuk[szerkesztés]

A petéi áttetsző gyöngy-szerűek.[2] A felnőtt egyedek tipikusan halványzöldek az év nagy részében, de a későbbi generációk vörös színűek. A párzás után a nőstények áttelelnek.[2]

Védekezés[szerkesztés]

Az atkák száraz, meleg körülmények között érzik jól magukat. Vegyszer nélkül is lehet gyéríteni az atkákat, például vízzel spriccelve a levelek hátoldalát naponta többször. Hatékonyabb, ha spriccelés előtt a levelek át vannak törölve nedves ruhával és le vannak zuhanyozva, mert ezzel eltávolítható a szövedék és az atkák nagy része. Lakásban növényi olaj hatóanyagú szerek alkalmasak a védekezésre, melyek vékony olajréteget képeznek a leveleken, melynek hatására az alatta lévő rovarok megfulladnak. Szabadban vegyszeres permetezés is alkalmazható, melyet 8-10 napos időközzel legalább egyszer meg kell ismételni.[5]

Kémiai védekezés[szerkesztés]

A kémiai védekezésre számos jó hatékonyságú készítmény áll rendelkezésre. Az atkák ellen felhasznált növényvédőszereket akaricideknek nevezik. Számos rovarölő szer rendelkezik akaricid hatással, ugyanakkor vannak olyan vegyületek is, melyek speciális akták elleni felhasználásra lettek kifejlesztve. Egyes gombaölőszerek szintén rendelkeznek atkaölő mellékhatással.[7] Jó hatékonyságú atka elleni szerek a cihexatin, fenbutatin-oxid, dienoklór, klórpropilát, flucikloxuron, brómpropilát stb., melyek különböző hatásmechanizmussal képesek a közönséges takácsatka gyérítésére.[8] Növényi olajok is alkalmasak lehetnek a védekezésre, például az orvosi székfűből, a majoránnából, vagy az eukaliptuszból kinyert illóolajok.[9]

Biológiai védekezés[szerkesztés]

Elsősorban hajtatott növénytermesztés esetén gyakran alkalmaznak biológiai védekezési eljárásokat, mint különböző ragadozó atkák vagy poloskák. A takácsatkák természetes ellenségei optimális körülmények között kiváló hatékonysággal képesek szabályozni az atkapopulációt. A leggyakrabban alkalmazott fajok a következők:

Ragadozó poloskák[szerkesztés]

Ragadozó atkák[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. doi:10.1038/nature10640
  2. a b c D. A. Raworth, D. R. Gillespie, M. Roy & H. M. A. Thistlewood.szerk.: Peter G. Mason & John Theodore Huber: Tetranychus urticae Koch, twospotted spider mite (Acari: Tetranychidae), Biological Control Programmes in Canada, 1981–2000. CAB International, 259–265. o. (2002). ISBN 978-0-85199-527-4 
  3. a b c d e Thomas R. Fasulo & H. A. Denmark: Twospotted spider mite. Featured Creatures. University of Florida / Institute of Food and Agricultural Sciences, 2009. december 1. (Hozzáférés: 2011. május 20.)
  4. Sharma, A.; Pati, P. K. (2012). „First record of the carmine spider mite, Tetranychus urticae, infesting Withania somnifera in India” (pdf). Journal of Insect Science 12 (50), 1. o. DOI:10.1673/031.012.5001. ISSN 1536-2442.  
  5. a b Takácsatka-támadás a lakásban. Hogyan védekezzünk?. balintgazda.hu, 2009. november 9. (Hozzáférés: 2013. május 5.)
  6. Horizontally transferred fungal carotenoid genes in the two-spotted spider mite Tetranychus urticae. ncbi.nlm.nih.gov, 2012. április 23. (Hozzáférés: 2013. május 5.)
  7. Altima. Agrároldal. (Hozzáférés: 2016. november 22.)
  8. Loch Jakab, Nosticzius Árpád. Agrokémia és növényvédelmi kémia. Budapest: Mezőgazda Kiadó (2004). ISBN 963 9239 59 3 
  9. Afify, Abd El-Moneim MR, Af (2012. január 1.). „Control of Tetranychus urticae Koch by extracts of three essential oils of chamomile, marjoram and Eucalyptus” (angol nyelven). Asian Pacific Journal of Tropical Biomedicine 2 (1), 24–30. o. DOI:10.1016/S2221-1691(11)60184-6. PMID 23569829.  

További információk[szerkesztés]