Somogyszentpál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Varjaskér szócikkből átirányítva)
Somogyszentpál
Somogyszentpál címere
Somogyszentpál címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Járás Marcali
Jogállás község
Polgármester Dr. Berényi Sándor (független)[1]
Irányítószám 8705
Körzethívószám 85
Népesség
Teljes népesség 802 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 27,62 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 28,96 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Somogyszentpál (Magyarország)
Somogyszentpál
Somogyszentpál
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 38′ 26″, k. h. 17° 28′ 23″Koordináták: é. sz. 46° 38′ 26″, k. h. 17° 28′ 23″
Somogyszentpál (Somogy megye)
Somogyszentpál
Somogyszentpál
Pozíció Somogy megye térképén
Somogyszentpál weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Somogyszentpál témájú médiaállományokat.

Somogyszentpál község Somogy megyében, a Marcali járásban.

Fekvése[szerkesztés]

Balatonkeresztúrtól délkeletre, Kéthely és Csömend közt fekvő település, de szilárd burkolatú úton Csömend irányából nem közelíthető meg.

Története[szerkesztés]

Somogyszentpál 1929-ben jött létre két község, Varjaskér és Tótszentpál egyesülésével. Ekkor még a Marcali járás harmadik nagyközsége volt kb. 1750 lakossal, mára népessége 1000 fő alá csökkent.

Varjaskér honfoglaláskori település. Első írásos említésekor (1226) Ker, majd Keér alakban írva fordult elő,[3] majd 1292-ben és 1321-ben jelent meg okiratokban, később az 1332-37-es pápai tizedjegyzékben is.

A falu 13. századi templomnak romjai máig láthatók. Papja, Gergely 1333-ban harminc, 1334-ben negyven, 1335-ben harminc kisdénárt fizetett egyházi adóként. 1536-ban még állt, 1736-ban azonban már romos és elhagyott volt. Az 1743-as Canonica Visitatio ezt írta: „Varjaskéren a falun kívül, de ahhoz közel hatalmas (grandis) romos elhagyott egyház áll, toronnyal.” Az 1864-es varjaskéri jegyzői jelentésében ez szerepel: „monda szerint eztet a törökök lövöldözték, szinte a berkiben volt várral együtt.” A Balaton-Nagyberek mocsaras területén a nagy valószínűséggel az enyingi Török család által a 16. században épített varjaskéri vár földbe temetett alapfalmaradványai ma is láthatók.[4]

1356-ban Kér birtokosa Rupolyi János, a Guth-Keled nembeli Felső Lendvai Miklós fia volt, 1535-től Varjaskér földesura enyingi Török Bálint és családja, majd 1599-től Török István, 1660-1720-ig Sankó Miklós és családja, 1726-tól gróf Harrach, majd 1733-tól 1945-ig a báró Hunyady család birtokolta.[5]

Tótszentpál (korábban Pálfalva, Szentpál) falu szintén középkori telepítés. 1332-ben a pápai tizedszedők jegyzékében Ecclesia a Sancto Paulo néven szerepelt, papja, Sebastián 70 parvost fizetett. Neve előfordul még 1356-os, 1466-os és 1493-as keltezésű okiratainkban is, ekkor földesura a Dombói család, mely birtokát enyingi Török Imrének adta el. 1660-tól a Sankó család volt a birtokos, majd 1690-ben Keszthely birtokosától, Pető Lászlótól került a herczeg Esterházy család birtokába, ahol egészen 1945-ig maradt. A településre az újratelepüléskor (a törökök kiűzése után) a mai Szlovénia területéről szláv (illír, horvát) lakosság költözött.

A mai Somogyszentpál környékén a középkorban több kisebb falu települt: Kér, Thekeskér, Nyír-falu, Németi, Zobafalva, Pálfalva (Szentpálfalu), Gyulvez, Szent-György falu, Muszt. Ezek a törökdúlás során elpusztultak, vagy lakóik az új helyre települt Varjaskér és Tótszentpál lakosaiként éltek tovább.[6] Tótszentpál kezdetben Somogy vármegye kaposi, ezt követően a lengyeltóti járásához tartozott, majd a 20. század elején a Marcali járáshoz. 1910-ben 999 magyar lakosa volt, melyből 984 római katolikus, 8 izraelita volt.[forrás?]

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Balatonfenyvesi Gazdasági Vasút
  • Varjaskéri templomrom: romanikus stílusban épült téglából a 13. század végén a régi Kér falu központjában, körülötte 1900-ig látható volt a régi temetőkert. Jelenleg az oromzati fala áll, benne gerendatartó lyukak láthatók. Az 1743-as Canonica Visitatio is említi: „Varjaskéren nagy templom van elhagyott, romos toronnyal, a falun kívül, annak közelében.”[7]
  • Varjaskéri várrom: a nagybereki Fehérvízi-láp területén épült valószínűleg a 16. században az egyingi Török család által. Földbe temetett alapfalai (tégla és kőmaradványok) ma is láthatók a várárokkal. Jelenleg víz veszi körül, nem megközelíthető.[8]
  • Páduai Szent Antal tiszteletére épített plébániatemplom: Tótszentpálon épült 1774 és 1778 között, homlokzat előtti hegyes sisakos toronnyal, a nyolcszög három oldalával záruló szentéllyel, balra sekrestye, jobbra egy 1856-ból származó oratórium helyezkedik el. Hajója három boltszakaszos, Főoltárképe, melyet Dorffmeister István alkotott 1776-ban, Páduai Szent Antalt ábrázolja, két mellékoltára közül a bal oldalit Szűz Mária, a jobb oldalit Szent Vendel tiszteletére emelték. A templom falán látható még Mária, a Világ Királynője faragott, festett, 205 cm magas hársfa szobra a 18. század második feléből.[9]

Itt születtek[szerkesztés]

  • Kovács Ferenc (1921. november 28.) állatorvos, állatfiziológus, biometeorológus, az Állatorvostudományi Egyetem rektora (két cikluson át), 1983-tól a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Több rangos szakmai elismerés birtokosa és több tankönyv szerzője.
  • Polgár László (1947. január 1. – Zürich, 2010. szeptember 19.) operaénekes (basszus). 1972–1973-ban az Operaház ösztöndíjasa, majd magánénekese. 1991-től a zürichi operaház tagja, Liszt Ferenc- és Kossuth-díjas érdemes művész. Több nemzetközi énekverseny győztese.
  • Szabady Jenő (1891. december 18. – Budapest, 1972. április 23.) gépészmérnök, találmányának köszönhetően kezdték meg 1921-ben a préselt szigetelőanyagok gyártását. Szerepe volt a hazai szigetelőszabványok kialakításában is. 1971-ben Bláthy-díjjal tüntették ki.
  • Hosszú Márton (1783. augusztus 12. Varjaskér - 1855. január 11. Veszprém, Püspöki Székesegyház kripta) varjaskéri születésű főpap, füredi apát, veszprémi éneklőkanonok. 1806-ban szentelték pappá, 1807-ben berzencei káplán lett, majd 1811-től vízvár, 1822 és 1844 között Kaposvár plébánosa volt. 1825-ben kaposi kerületi esperes lett, 1837-ben szentszéki bíró (Somogy, Baranya és Esztergom vármegyék táblabírója), 1852-től kántai prépost és székesegyházi főesperes, 1854-ben őrkanonok. A varjaskéri iskolás gyermekek segélyezésére 420 korona alapítványt tett.[10]
  • Kovács Dénes (muzeológus) (1920. február 26. Tótszentpál- 1977. szeptember 7. Csíkszereda): festőművész, tanár, muzeológus, népművészeti szakirányító. A Csíkszeredai Múzeum alapítója, több évig igazgatója volt. Számos népművészeti és néprajzi munka megjelenése fűződik nevéhez. Kovács Dénes tótszentpáli kántortanító és Such Gizella varjaskéri osztálytanító gyermeke. Anyja korai halála miatt már csecsemőkorban elkerült Csíkkozmásra apai nagyszülőkhöz. Anyja a somogyszentpáli temetőben nyugszik.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Somogyszentpál települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. január 27.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)
  3. Joannes Karácsonyi et Samuel Borovszky. Regestrum Varadiense... Anno 1226.p.281-2., Bp., 1903)
  4. dr.Bogdán Tibor: Varjaskér történelmi emlékei, Somogyi Honismereti Híradó 1981/2. Kaposvár, 10. o.)
  5. /Csánki Dezső: Magyarország vármegyéi....168,170.o./
  6. dr.Bogdán Tibor: Középkori falvak Somogyszentpál környékén, Somogyi Honismeret, Kaposvár, 2004/1.11-23.o.)
  7. dr.Bogdán Tibor: Varjaskér történelmi emlékei, Somogyi Honismereti Híradó, Kaposvár, 1881/2.10-15.o
  8. OSZK. Fol.HUNG. Varjaskér község, kaposvári járás, Értesíttő Váry jegyző.
  9. dr.Bogdán Tibor: Somogyszentpál egyháztörténete, Kaposvár, 2004.
  10. Dr. Bogdán Tibor: Somogyszentpál egyháztörténete (Templomok, papok, kőkeresztek, kegyszobrok, síremlékek), A Somogyi Honismeret Kiskönyvtára , 2., Kaposvár, 2004.

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]