Nagyberki

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Kisberki szócikkből átirányítva)
Nagyberki
A nagyberki kastély
A nagyberki kastély
Nagyberki címere
Nagyberki címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Dél-Dunántúl
Megye Somogy
Járás Kaposvári
Jogállás község
Polgármester Deák Gyula (független)[1]
Irányítószám 7255
Körzethívószám 82
Népesség
Teljes népesség 1457 fő (2015. jan. 1.)[2]
Népsűrűség 65,27 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 21,74 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Nagyberki (Magyarország)
Nagyberki
Nagyberki
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 21′ 51″, k. h. 18° 00′ 30″Koordináták: é. sz. 46° 21′ 51″, k. h. 18° 00′ 30″
Nagyberki (Somogy megye)
Nagyberki
Nagyberki
Pozíció Somogy megye térképén
Nagyberki weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagyberki témájú médiaállományokat.

Nagyberki (németül: Großbergl) község Somogy megyében, a Kaposvári járásban.

A Vigyázó-kastély

Fekvése[szerkesztés]

Kaposvártól 20 km-re keletre, Dombóvártól 11 km-re nyugatra, a 61-es főút és a Dombóvár–Gyékényes-vasútvonal mellett.

Története[szerkesztés]

Nagyberki Árpád-kori település. Nevét 1229-ben már említették az oklevelekben, ekkor a székesfehérvári káptalan birtokai között sorolták fel. 1438-1483-ban Tolna vármegyéhez tartozott. A török hódoltság alatt, az 1573-1574. évi török kincstári adólajstrom csupán egy Berki nevű helységet említett, ahol csak három házat írtak össze a török adószedők. 1726-ban Madarász László, 1733-ban Jankovics István, 1776-ban gróf Niczky Kristóf, a 19. század elején a gróf Sehmiedegg család, Gróf Schmiedegg Kálmán birtoka volt, aki végrendeletében egy községi „aggápolda” céljaira, vármegyei alapként kezelt, mintegy 5000 darab aranyat hagyott, a hagyományozó végakarata néhány év után meg is valósult. 1855-ben bekövetkezett halála után a család itteni birtokai Csapody Pál kezébe kerültek.

Az 1900-as évek elején gróf Vigyázó Sándor birtoka volt, kinek régi kastélyát még a gróf Schmiedegg család építtette. Az itteni uradalom 1793 június 6-án országos vásárok tartására is szabadalmat nyert.

A 20. század elején Somogy vármegye Kaposvári járásához tartozott. 1910-ben 1098 lakosából 1073 magyar volt. Ebből 1054 római katolikus, 13 református, 27 izraelita volt.

Érdekességek[szerkesztés]

A környék érdekességei közé tartozik a település határban emelkedő Szalacska-hegy, és az itt található úgynevezett szalacskai földvár, ahonnan még az 1800-as évek vége körüli ásatások alkalmával előkerült kora vaskorból és a kelta időkből származó leletanyagból, Darnay Kálmán ásatásaiból a sümegi állami Darnay-múzeum több termét megtöltő régiség került elő, többek között az itt feltárt kelta pénzverő és öntőműhely is.

A Szalacska-hegy nagy kiterjedésű platóját szőlők foglalják el. Legmagasabb pontján régi kis kápolna állt és a 20. század elején még egy 1769-ből való présház is látható volt itt. A présház szép faragványokkal díszített, hatalmas tölgyfagerendákból volt építve; egyik gerendája felirata: „N. K. Anno 1769” , mely azt bizonyítja, hogy Niczky Kristóf idejében emelték.

A várhegy maga részben kettős terasszal bírt. Az egyik része nehezen hozzáférhető meredek földtöltés volt, a másik, lankásabb részét egy alul hányt, szintén meredek, második teraszról védték. Ezen az oldalon mély pinceüreg is volt, belül füstös falakkal, melynek hosszúsága és mélysége ismeretlen volt. A hajdani földvár környékén számos áldozati domb és sírhalom is látható volt.

A határ egyik útját, mely a környék egy vadregényes, mély völgyét hidalta át, „Sapkatöltés”-nek nevezték, a fennmaradt hagyományok szerint azért, mert a tatárok állítólag a sapkájukban hordták össze az egész, kb. 120 m hosszú töltést, hogy azon átvonulhassanak. Valószínűbb azonban, hogy e töltés a törökök műve volt.

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Vigyázó-kastély
A romos állapotú műemlék magtár

A kastély az 1760-as években került a Schmiddeg családtól a Vigyázó család tulajdonába, a hozzá tartozó magtárral együtt. A kastély és a magtár műemlék. Tulajdonjoga 1980-ban került a Községi Tanácstól át a Somogy megyei Tanácshoz, és ekkortól került ide a Somogy megyei Levéltár kihelyezett anyaga, illetve ekkor, a ’80-as évek elején újították fel az épület. Levéltárként 1985-ben nyitották meg, adták át, ahol azóta földhivatali iratokat, községi tanácsi, termelőszövetkezeti iratokat tárolnak. 1986-tól – mint a Somogy megyei Levéltár legújabb kori osztályát – megnyitották a kutatók számára is. A kastély alapterülete 1.100 m². A hozzá tartozó park területe 2 hektár – mely természetvédelmi terület a benne lévő, sajnos már csak néhány darab ritka fafajtára, cserjére tekintettel –, rajta egy kultúrházzal, megmaradt a helyi Önkormányzat tulajdonában. Az önkormányzatok jelenleg eladásra hirdetik az épületeket, illetve a parkot is.

Kata-hegy és Szalacska-hegy[szerkesztés]

A Szalacska-hegy kápolnája

A községtől délre 3 km-es távolságba helyezkedik el a kiváló mikroklímájának köszönhetően a harmonikus, zamatos borokat termő Kata-hegy, mellette pedig a Szalacska-hegy, melyek országos jegyzékben szereplő bortermő helyek. A szép, rendezett pincékben kiváló borok érlelődnek, melyek a túrázni, kirándulni vágyók részére rendelkezésre állnak. A főbb termelt fajták: olaszrizling, királyleányka, zöld veltelini, kékfrankos, zweigelt és a merlot. Minden év tavaszán – a környező községekkel közös Hegyközség által rendezett borversenyen – hozzáértő, vizsgázott borszakértők minősítik a borokat. Szalacska védőszentje, páduai Szent Antal tiszteletére június közepén szentmisével egybekötve rendezik meg az Antal-napi hegyi búcsút, az 1773-ban barokk stílusban épült római katolikus műemlék kápolnánál, mely a hegy legmagasabb pontján áll.

Sport[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nagyberki települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Nemzeti Választási Iroda, 2014. október 12. (Hozzáférés: 2016. február 2.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2015. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2015. szeptember 3. (Hozzáférés: 2015. szeptember 4.)

További információk[szerkesztés]