„Pulszky Ferenc” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Források, információk |
|||
25. sor: | 25. sor: | ||
== Élete és munkássága == |
== Élete és munkássága == |
||
A |
A jómódú család gyermeke tanulmányait [[Miskolc]]on, majd Eperjesen kezdte, diplomáját a [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|Pesti Egyetem]] jogi karán szerezte. Még Eperjesen, életre szóló barátságot kötött [[Eötvös József (író)|Eötvös József]]fel, a későbbi vallás- és közoktatási miniszterrel. |
||
Fiatalkorában nagy hatással volt rá anyai nagybátyja [[Fejérváry Gábor]] ( |
Fiatalkorában nagy hatással volt rá anyai nagybátyja [[Fejérváry Gábor]] (1780–1851), akivel többször beutazta [[Európa|Európát]]. A nagybácsi vonzódása a régiségek, műgyűjtés iránt átragadt a fiatal Pulszkyra is. |
||
Az utazások után joggyakornok volt a pozsonyi országgyűlés mellett, ahol megismerkedett a [[reformkor]] jelentős alakjaival így [[Deák Ferenc|Deákkal]], [[Kölcsey Ferenc|Kölcseyvel]]. Pesten kapcsolatba került olyan irodalmi nagyságokkal, mint [[Vörösmarty Mihály|Vörösmarty]], [[Bajza József (költő)|Bajza]] vagy [[Czuczor Gergely|Czuczor]]. [[1834]]-ben Az ügyvédi vizsga letétele után [[Sáros vármegye]] aljegyzője volt. [[1837]]-ben újabb utazást tett nagybátyjával [[Nyugat-Európa|Nyugat-Európában]]. [[1839]]-től [[Sáros vármegye]] követe az országgyűlésben. |
Az utazások után joggyakornok volt a pozsonyi országgyűlés mellett, ahol megismerkedett a [[reformkor]] jelentős alakjaival így [[Deák Ferenc|Deákkal]], [[Kölcsey Ferenc|Kölcseyvel]]. Pesten kapcsolatba került olyan irodalmi nagyságokkal, mint [[Vörösmarty Mihály|Vörösmarty]], [[Bajza József (költő)|Bajza]] vagy [[Czuczor Gergely|Czuczor]]. [[1834]]-ben Az ügyvédi vizsga letétele után [[Sáros vármegye]] aljegyzője volt. [[1837]]-ben újabb utazást tett nagybátyjával [[Nyugat-Európa|Nyugat-Európában]]. [[1839]]-től [[Sáros vármegye]] követe az országgyűlésben. |
||
[[1844]]-ben feleségül vette egy bécsi bankár lányát, Walter Teréziát (*1819–†1866), akitől több gyermeke is született (így [[Pulszky Ágost|Ágost]], [[Pulszky Károly|Károly]], [[Pulszky Polixénia|Polixénia]] ( |
[[1844]]-ben feleségül vette egy bécsi bankár lányát, Walter Teréziát (*1819–†1866), akitől több gyermeke is született (így [[Pulszky Ágost|Ágost]], [[Pulszky Károly|Károly]], [[Pulszky Polixénia|Polixénia]] (1857–1921) és [[Pulszky Garibaldi|Garibaldi]] (1861–1926) ). |
||
Mielőtt államtitkár lett, 1848. [[március 24.|március 24]]-től [[április 20.|április 20]]-ig az ideiglenes rendőri bizottmány tagja volt. Az első felelős kormányban előbb [[Kossuth Lajos|Kossuth]] mellett pénzügyi ([[1848]]. [[április 29.|április 29]] – [[május 3.|május 3]]), majd [[Esterházy Pál Antal|Esterházy Pál]], a király személye körüli miniszter mellett államtitkár volt [[Bécs]]ben [[1848]] október közepéig, egyúttal államtitkárként [[szeptember 9.|szeptember 9]]-ig a király személye körüli minisztérium adminisztratív vezetője is. [[szeptember 9.|Szeptember 9]]-től október közepéig a király személye körüli minisztérium vezetője volt. Felmentése után visszatért [[Pest (történelmi település)|Pest]]re, ahol a [[Honvédelmi Bizottmány]] földmívelés-, ipar és kereskedelmi ügyekkel megbízott tagja volt [[december 31.|december 31]]-ig.<ref>Bölöny József: Magyarország kormányai 1848-1992. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1992. 370. p.</ref> [[1849]]-ben Kossuth [[London]]ba küldte, hogy próbáljon támogatókat szerezni a magyar függetlenségnek. Ez a küldetése ugyan sikertelen volt, de fontos szerepet játszott az emigráns magyarok támogatásában. [[1851]]-[[1852|52]]-ben, miután Kossuth elhagyta [[Törökország]]ot, csatlakozott hozzá és elkísérte európai, illetve [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] körútján. Kapcsolatuk az [[1860-as évek]]ben romlott meg, miután Pulszky egyre inkább hajlott a magyarországi kiegyezés támogatására. |
Mielőtt államtitkár lett, 1848. [[március 24.|március 24]]-től [[április 20.|április 20]]-ig az ideiglenes rendőri bizottmány tagja volt. Az első felelős kormányban előbb [[Kossuth Lajos|Kossuth]] mellett pénzügyi ([[1848]]. [[április 29.|április 29]] – [[május 3.|május 3]]), majd [[Esterházy Pál Antal|Esterházy Pál]], a király személye körüli miniszter mellett államtitkár volt [[Bécs]]ben [[1848]] október közepéig, egyúttal államtitkárként [[szeptember 9.|szeptember 9]]-ig a király személye körüli minisztérium adminisztratív vezetője is. [[szeptember 9.|Szeptember 9]]-től október közepéig a király személye körüli minisztérium vezetője volt. Felmentése után visszatért [[Pest (történelmi település)|Pest]]re, ahol a [[Honvédelmi Bizottmány]] földmívelés-, ipar és kereskedelmi ügyekkel megbízott tagja volt [[december 31.|december 31]]-ig.<ref>Bölöny József: Magyarország kormányai 1848-1992. Budapest: Akadémiai Kiadó, 1992. 370. p.</ref> [[1849]]-ben Kossuth [[London]]ba küldte, hogy próbáljon támogatókat szerezni a magyar függetlenségnek. Ez a küldetése ugyan sikertelen volt, de fontos szerepet játszott az emigráns magyarok támogatásában. [[1851]]-[[1852|52]]-ben, miután Kossuth elhagyta [[Törökország]]ot, csatlakozott hozzá és elkísérte európai, illetve [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] körútján. Kapcsolatuk az [[1860-as évek]]ben romlott meg, miután Pulszky egyre inkább hajlott a magyarországi kiegyezés támogatására. |
||
39. sor: | 39. sor: | ||
Maga Pulszky Ferenc, akit a [[Osztrák–Magyar Monarchia|dualizmus]] kultúrpápájának is neveznek, [[1869]]-től 25 éven át a [[Magyar Nemzeti Múzeum|Nemzeti Múzeum]] igazgatója volt. Nyugdíjazása után, [[1872]]-től a magyarországi múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője lett. Emellett számos egyéb társaságnál volt vezető ([[Régészeti Társaság]], [[Képzőművészeti Társaság]]) vagy tag ([[Kisfaludy Társaság]], [[Petőfi Társaság]]). |
Maga Pulszky Ferenc, akit a [[Osztrák–Magyar Monarchia|dualizmus]] kultúrpápájának is neveznek, [[1869]]-től 25 éven át a [[Magyar Nemzeti Múzeum|Nemzeti Múzeum]] igazgatója volt. Nyugdíjazása után, [[1872]]-től a magyarországi múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője lett. Emellett számos egyéb társaságnál volt vezető ([[Régészeti Társaság]], [[Képzőművészeti Társaság]]) vagy tag ([[Kisfaludy Társaság]], [[Petőfi Társaság]]). |
||
A [[Magyar Tudományos Akadémia]] előbb levelező (1838), majd rendes (1840), illetve tiszteleti tagja (1841), később igazgató tagja ([[1873]]-tól), |
A [[Magyar Tudományos Akadémia]] előbb levelező (1838), majd rendes (1840), illetve tiszteleti tagja (1841), később igazgató tagja ([[1873]]-tól), 1886–1895 között osztályelnöke, végül pedig másodelnöke volt ([[1895]]-től haláláig). |
||
== Szabadkőműves pályafutása == |
== Szabadkőműves pályafutása == |
A lap 2015. április 4., 13:33-kori változata
Pulszky Ferenc | |
Született | 1814. szeptember 17. Eperjes |
Elhunyt | 1897. szeptember 9. (82 évesen) Budapest |
Állampolgársága | magyar |
Nemzetisége | magyar |
Házastársa | Walter Terézia (1819-1866) |
Gyermekei | |
Foglalkozása | politikus, régész |
Tisztsége |
|
Sírhelye | Fiumei Úti Sírkert |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pulszky Ferenc témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Cselfalvi és lubóczi Pulszky Ferenc Aurél (Eperjes, 1814. szeptember 17. – Budapest, 1897. szeptember 9.) politikus, régész, műgyűjtő, az MTA tagja.
Élete és munkássága
A jómódú család gyermeke tanulmányait Miskolcon, majd Eperjesen kezdte, diplomáját a Pesti Egyetem jogi karán szerezte. Még Eperjesen, életre szóló barátságot kötött Eötvös Józseffel, a későbbi vallás- és közoktatási miniszterrel. Fiatalkorában nagy hatással volt rá anyai nagybátyja Fejérváry Gábor (1780–1851), akivel többször beutazta Európát. A nagybácsi vonzódása a régiségek, műgyűjtés iránt átragadt a fiatal Pulszkyra is.
Az utazások után joggyakornok volt a pozsonyi országgyűlés mellett, ahol megismerkedett a reformkor jelentős alakjaival így Deákkal, Kölcseyvel. Pesten kapcsolatba került olyan irodalmi nagyságokkal, mint Vörösmarty, Bajza vagy Czuczor. 1834-ben Az ügyvédi vizsga letétele után Sáros vármegye aljegyzője volt. 1837-ben újabb utazást tett nagybátyjával Nyugat-Európában. 1839-től Sáros vármegye követe az országgyűlésben.
1844-ben feleségül vette egy bécsi bankár lányát, Walter Teréziát (*1819–†1866), akitől több gyermeke is született (így Ágost, Károly, Polixénia (1857–1921) és Garibaldi (1861–1926) ).
Mielőtt államtitkár lett, 1848. március 24-től április 20-ig az ideiglenes rendőri bizottmány tagja volt. Az első felelős kormányban előbb Kossuth mellett pénzügyi (1848. április 29 – május 3), majd Esterházy Pál, a király személye körüli miniszter mellett államtitkár volt Bécsben 1848 október közepéig, egyúttal államtitkárként szeptember 9-ig a király személye körüli minisztérium adminisztratív vezetője is. Szeptember 9-től október közepéig a király személye körüli minisztérium vezetője volt. Felmentése után visszatért Pestre, ahol a Honvédelmi Bizottmány földmívelés-, ipar és kereskedelmi ügyekkel megbízott tagja volt december 31-ig.[1] 1849-ben Kossuth Londonba küldte, hogy próbáljon támogatókat szerezni a magyar függetlenségnek. Ez a küldetése ugyan sikertelen volt, de fontos szerepet játszott az emigráns magyarok támogatásában. 1851-52-ben, miután Kossuth elhagyta Törökországot, csatlakozott hozzá és elkísérte európai, illetve amerikai körútján. Kapcsolatuk az 1860-as években romlott meg, miután Pulszky egyre inkább hajlott a magyarországi kiegyezés támogatására.
Az 1861-es választásokon Sáros vármegyében képviselőnek választották, de ekkor még nem léphetett magyar földre. Eötvös közbenjárására végül 1866-ban Pulszky is hazatérhetett Magyarországra, azzal a feltétellel, hogy nem akadályozza a kiegyezés folyamatát. A feltételt megtartotta, sőt támogatta is Deák politikáját az országgyűlésben, előbb Szentes, majd Szécsény követeként.
Tevékenyen részt vett az Esterházy-képtár és több más külföldi gyűjtemény állami megvásárlásának előmozdításában. Ezen gyűjteményekből jött létre az 1870-es években (Pulszky egyik barátjának, Ráth Györgynek a vezetése alatt álló) Iparművészeti, majd az 1880-as években a Szépművészeti Múzeum jogelődje, az Országos Képtár (melynek igazgatója Pulszky fia, Károly volt).
Maga Pulszky Ferenc, akit a dualizmus kultúrpápájának is neveznek, 1869-től 25 éven át a Nemzeti Múzeum igazgatója volt. Nyugdíjazása után, 1872-től a magyarországi múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője lett. Emellett számos egyéb társaságnál volt vezető (Régészeti Társaság, Képzőművészeti Társaság) vagy tag (Kisfaludy Társaság, Petőfi Társaság). A Magyar Tudományos Akadémia előbb levelező (1838), majd rendes (1840), illetve tiszteleti tagja (1841), később igazgató tagja (1873-tól), 1886–1895 között osztályelnöke, végül pedig másodelnöke volt (1895-től haláláig).
Szabadkőműves pályafutása
Feltehetőleg nagybátyjától és pártfogójától, a szabadgondolkozó Fejérváry Gábortól nyeri az első indíttatást a szabadkőművesség felé vezető útján. Az olasz „Dante Alighieri” nevű páholy veszi fel emigrációja alatt 1863-ban Torinóban és páholytagsága is segíti széleskörű nemzetközi kapcsolatrendszerének kiépítést, többek között Garibaldival és Bakunyinnal. Hamarosan eléri a skót rítus 33. fokát, hazatérése után itthon részt vesz a szabadkőművesség újjáélesztésében.
1868-ban az „Einigkeit in Vaterland” (Egység a hazában) angol orientációjú páholy főmestere lesz, később megválasztják a „Szent István” páholy örökös tiszteletbeli főmesterének. Az 1870. január 30-án létrejött „Magyarországi Jánosrendi Nagy-páholy” első nagymestere, majd az 1886-ban a két nagypáholy (a jánosrendi és Magyarország Nagy-Oriense) egyesülésével létrejött „Magyarországi Symbolikus Nagypáholy” első nagymestere[2].
A magyarországi szabadkőművességen belül primátusa és tekintélye megkérdőjelezhetetlen, valóságos kultusz alakul ki körülötte, 15 jánosrendi páholy tiszteleti tagja, a „3 világgolyóhoz” címzett nagy német anyapáholynak a képviselője, s a Bayreuthi Nagypáholy tiszteleti tagja[3].
1875-ben támogatta Hadik-Barkóczy Ilona felvételét az ungvári Egyenlőség páholyba (Magyarország Nagy-Oriense), ezért egy évig nem lehetett nagymester a Jánosrendi Nagypáholyban[4].
Főbb művei
- Aus dem Tagebuche eines in Grossbritannien reisenden Ungarn (Pest, 1837) – Nagy-Britanniai útleírás
- White, red, black (N.Y.: Redfield, 1853) – feleségével közösen kiadott naplójegyzetek az amerikai utazásról.
- Eszmék Magyarország története philosophiájához (Bp., 1880)
- Életem és korom (I-IV., 1880-82)
- Martinovics Ignác és társai (Bp., 1882)
- Publicistikai dolgozatok (Bp., 1889)
- Magyarország archeológiája (I-II., 1897-98)
Festmények Pulszkyról
- Borsos József: Pulszky Ferenc arcképe (1841)
- Böhm, Wolfgang: Pulszky Ferenc képmása (1849) – megtekinthető a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Arcképcsarnokában
Jegyzetek
Irodalom
- Kupa László 1998: Pulszky Ferenc emlékezete, NMMÉ XXI.
- Berényi Zsuzsanna Ágnes: Budapest és a szabadkőművesség, a szerző kiadása, Argumentum, 2005.
- Jászberényi József: „Iránta való szeretetünk szilárd és örök” , Kelet, 2004/1, 50-56
- ↑ Jászberényi 2004: Jászberényi József: A jánosrendi Szent István szabadkőműves páholy története, 2004, Budapest, szerzői kiadás
- ↑ Vári 2015: Vári László: A szabadkőműves Pulszky (Pulszky as freemason): Előadás. (2015) periodika nélkül
További információk
- Pulszky Társaság honlapja
- Sulinet: Egy ifjú liberális Magyarországon
- Pulszky Ferenc: A magyar jacobinusok (MEK)
- Concha Győző: Pulszky Ferencz (MEK
- Pulszky Ferenc. Szabadkőműves Wiki. (Hozzáférés: 2013. január 14.)
- ↑ Vári 2012: Vári László: Hadik-Barkóczy Ilona és a szabadkőművesek. Aetas, XXVII. évf. 3. sz. (2012) 49–62. o.
Kapcsolódó szócikkek
Elődje: Esterházy Pál Antal (A király személye körüli miniszter) |
|
Utódja: Batthyány Kázmér |
- Centralisták
- Ellenzéki Párt-tagok
- Felirati (Deák) Párt-tagok
- Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc fontosabb alakjai
- Eperjesiek
- Magyar írók
- Magyar régészek
- Magyar történészek
- Pulszky család
- MTA-tagok
- Magyarország külügyminiszterei
- Országgyűlési képviselők (Deák Párt)
- Országgyűlési képviselők (1869–1872)
- Országgyűlési képviselők (1872–1875)
- Országgyűlési képviselők (1875–1878)
- Országgyűlési képviselők (1878–1881)
- Országgyűlési képviselők (1884–1887)
- Debrecen díszpolgárai
- Magyarországi szabadkőművesek
- 1814-ben született személyek
- 1897-ben elhunyt személyek
- Magyarország államtitkárai