Jankó János (festő)
| Jankó János | |
_hungarian_painter,_graphic,_caricaturist.jpg) | |
| Marastoni József rajzán (1861) | |
| Született | 1833. november 3. Tótkomlós |
| Meghalt | 1896. március 29. (62 évesen) Budapest |
| Sírhely | Fiumei úti sírkert |
| Alkotott | 1855–1896 |
| Nemzetisége | magyar |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jankó János témájú médiaállományokat. | |
Idősebb Jankó János (Tótkomlós, 1833. november 3.[1] – Budapest, 1896. március 29.) festő, rajzoló, karikaturista. Jankó János néprajztudós apja.
Életpályája
[szerkesztés]Lutheránus iparoscsaládból származott, Jankó János és Tomka Zsuzsanna fiaként született Tótkomlóson. Szarvason járt gimnáziumba és rajztanítással is foglalkozott. 1855-ben Pestre költözött és újságrajzolóként dolgozott. 1858-tól Jókai Mór frissen indult élclapja, Az Üstökös közölte. 1854-től 1861-ig a Pesti Műegyletben állítja ki népies életképeit, egynémelyikkel sikert is arat, az idő múlásával azonban egyre kevésbé tud időt szakítani kedves elfoglaltságára, a festészetre. 1864-től két éven át Bécsben tanult, ahol hamar felfigyeltek karikatúráira. A magyar élclapok hívására 1866-ban visszatért Pestre, januárban házasodik össze Bajai Gizellával a Deák téri evangélikus templomban (násznagya Jókai volt).
Rajzait a bécsi Kikeriki, valamint a pesti Bolond Miska, Bolond Istók, Fekete Leves, Füstölő, Nagy Tükör, Urambátyám, Üstökös, Vasárnapi Újság stb. közölte (részletes felsorolást lásd).[2] Tipikus és közkedvelt karikatúra-figurái (Sanyaró Vendel, Tojáss Dániel, Seiffensteiner Salamon stb.) főként a Borsszem Jankóban jelentek meg. Rajzainak számát mintegy 70 000-re becsülik.
Párhuzamosan több sajtóorgánumnak dolgozott (politikai pártállástól-irányultságtól függetlenül megannyi lapszerkesztő vette igénybe talentumát), s emellett grafikusként szépirodalmi műveket is illusztrált. Az 1880-as évek közepéig, bő 2 évtizeden át jóformán egyeduralkodó volt az élclap-illusztrációk terén: „Pestnek voltak jónevű festői, de jó rajzolót, jó illusztrátort drága pénzért sem találhattak a kiadók. Ilyen körülmények közt nagyon meg kellett becsülni a gyorsan dolgozó és ötletes Jankó Jánost.”[3] Zsánerképein a parasztság életét mutatja be romantikus realizmussal.
Az Üstökös számára Jókai Mórral közösen készített képes történetei a magyar képregény előfutárainak tekinthetők. Az elsőket Jókai még saját maga rajzolta, később már csak vázlatokat adott Jankónak. Visszatérő figuráik voltak Gömböcz és Csukli, valamint Magyar Miska és Német Miska.
Emlékezete
[szerkesztés]A sajtóban
[szerkesztés]A Borsszem Jankó 1896. ápr. 5-ei száma[4] címlapján gyászkeretes portrérajzzal, ill. több írással búcsúztatta.
- Önös kérdés, aggó, kél remegő ajkon,
- Ki nyomába lépjen: van-e méltó vajjon?
- Kinek ereiben magyar érzés lüktet,
- Humora nem marja – hegeszti sebünket.
- Ízes, magyar humor ragyog minden rajzán,
- Békéltető derű, szemérmesen pajzán.
- S ha, mikor dulongó harczba viszi útja,
- Még az ellenfélt is szeretettel sujtja. (névtelen, 2. old.)
- Nem rajzol már Jankó János,
- Kezéből kihullt a toll –
- Ott jár most a magasságos
- Mennyországban valahol.
- Hogarth kiált: »Örök létem
- Ezután már nem magányos...
- Rajzolgassunk vígan együtt...
- Ide mellém, Jankó János!« (névtelen, 7. old.)
Síremléke
[szerkesztés]Sírja a Kerepesi temetőben található (11-1/a-25). A síremlék alkotói Kallós Ede szobrász és Márkus Géza építész.[5]
Utánközlések
[szerkesztés]Régi mese a közös szamárról című, eredetileg a Hazánk s a Külföld 1867. februári számában megjelent történetét a Papírmozi képregényantológia 2. száma közölte újra 2007-ben.
Olajfestményei
[szerkesztés]- Búsuló betyár, 1854
- Felköszöntő a kocsmárosra, 1855
- A menyasszony üdvözlése, 1855
- Magyar parasztmulatság, 1860
- A népdal születése, 1860 (Budapest, Magyar Nemzeti Galéria)
- Csokonai a lakodalomban,[6] 1869 (Debrecen, Déri Múzeum)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Tótkomlósi evangélikus keresztelési anyakönyv, 1833. év, 334. folyószám.
- ↑ Gyöngy Kálmán: Magyar karikaturisták adat- és szignótára 1848–2007; Ábra Kkt., Bp., 2008; 98. old.
- ↑ Szana Tamás: Jankó János élete és munkái; Athenaeum, Bp., 1899; 43. old.
- ↑ https://epa.oszk.hu/01300/01338/01478/pdf/EPA01338_borsszem_janko_1896_14.pdf
- ↑ https://www.kozterkep.hu/6792/janko-janos-siremleke
- ↑ Alternatív cím: Csokonai a csikóbőrös kulaccsal
Források
[szerkesztés]- Művészeti lexikon. Szerk. Éber László. 1. köt. Budapest: Győző Andor, 1935. 504. o.
- Művészeti lexikon. Főszerk. Zádor Anna és Genthon István. 2. köt. Budapest: Akadémiai, 1966, 495–496. o.
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái I–XIV. Budapest: Hornyánszky. 1891–1914.
- Új magyar életrajzi lexikon I–VI. Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub; (hely nélkül): Helikon. 2001–2007. ISBN 963-547-414-8
- Kertész Sándor: Comics: szocialista álruhában (Tartalom: grafika, képregény, művészettörténet) Kertész Nyomda és Kiadó, Nyíregyháza, 2007. Jankó János l. 19–24. ISBN 9789630615112
- Gyöngy Kálmán: Magyar karikaturisták adat- és szignótára. Karikaturisták, animációs báb- és rajzfilmesek, illusztrátorok, portrérajzolók; Ábra Kkt., Bp., 2008
További információk
[szerkesztés]- Szana Tamás: Jankó János élete és munkái; Athenaeum, Bp., 1899
- Takács Mária: Jankó János (1868–1902); Mérnökök Ny., Bp., 1936
- M. Kiss Pál: M. Jankó János (1833–1896); Erkel Ferenc Múzeum, Gyula, 1961
- Buzinkay Géza: Borsszem Jankó és társai. Magyar élclapok és karikatúráik a XIX. század második felében; Corvina, Bp., 1983
- Thuróczy Gergely: Élclapok mostohagyermeke. Jankó János és a magyar képregény kezdetei a Bolond Miskában; in: Tanulmányok Budapest múltjából, 39. A Budapesti Történeti Múzeum évkönyve, BTM, Bp., 2014; 249–276. old.
- Borsszem Jankó
