Kínai Birodalom

Kínai Birodalom
hagyományosan: Kr. e. 2852, régészetileg bizonyítottan: Kr. e. 1600 k. – Kr. u. 1912
Kínai Birodalom címere Kínai Birodalom zászlaja
A mozgó térkép bemutatja, hogyan változott a régi Kína időről időre
Általános adatok
Fővárosa	folyamatosan változott
Kormányzat
Államforma	monarchia
A Wikimédia Commons tartalmaz Kínai Birodalom témájú médiaállományokat.

Kína történelme
ŐSI
Neolitikus i. e. 8500 – i. e. 2070 körül
Hszia-dinasztia i. e. 2070 – i. e. 1600 körül
Sang-dinasztia i. e. 1600 – i. e. 1046 körül
Csou-dinasztia i. e. 1046 – i. e. 256 körül
Nyugati Csou
Keleti Csou
Tavasz és ősz
Hadakozó fejedelemségek
CSÁSZÁRI
Csin-dinasztia i. e. 221 – i. e. 207
Han-dinasztia i. e. 206 – i. sz. 220
Nyugati Han
Hszin-dinasztia
Keleti Han
Három királyság 220–280
Vej, Su és Vu
Csin-dinasztia 265–437
Nyugati Csin
Keleti Csin	Tizenhat királyság
Déli és északi dinasztiák 420–589
Szuj-dinasztia 581–618
Tang-dinasztia 618–907
(Vu Cö-tien 690–705)
Az öt dinasztia és a tíz királyság 907–960	Liao-dinasztia 907–1125
Szung-dinasztia 960–1279
Északi Szung		Nyugati Hszia
Déli Szung	Csin
Jüan-dinasztia 1271–1368
Ming-dinasztia 1368–1644
Csing-dinasztia 1644–1911
MODERN
Kínai Köztársaság 1912–1949
Kínai Népköztársaság 1949–jelen	Tajvan 1949–jelen

A Kínai Birodalom vagy Kínai Császárság egy ókori eredetű történelmi államalakulat volt, amely különféle formákban (néhol egységesen, néhol szétesett állapotban) egészen 1912-ig, a Kínai Köztársaság kikiáltásáig létezett. Területe a mai Kínával nem volt teljesen azonos, annak csak egyes részeit tartotta hatalma alatt.

Története

A Kínai Ókor

A régi Kína történelmét hagyományosan az uralkodóházak uralkodási idejének megfelelően tagolják részekre (akárcsak az Ókori Egyiptomot). Az egyes korszakokról bővebben lehet olvasni:

A Kínai Császárság eredete ködbe vész, a legendák szerint az első időkben mitikus, több ezer évig uralkodó isten-császárok, majd Fu-hszitól emberi legendás uralkodók irányították Kínát. Fu-hszi uralkodását már konkrét dátumhoz kötik hagyományosan (Kr. e. 2852–2737). Őket követően, Kr. e. 2200 körül bukkant fel a Hszia-dinasztia. Itt már emberi mércével mérhető (néhány évtizedes) uralkodási időket jegyeztek fel a régi krónikák, azonban a dinasztia létét régészeti leletek nem igazán erősítik meg.

Kr. e. 1600 tájától uralkodott az első bizonyítottan valós történelmi uralkodóház Kínában, a Sang-dinasztia. Utóda a Csou-dinasztia volt Kr. e. 1046-től egészen Kr. e. 256-ig. A közel 800 évig uralkodó Csouk időszakát tovább szokták bontani nyugati Csou-korszakra (Kr. e. 1046–771) és keleti Csou-korszakra (Kr. e. 770–256). Utóbbit szintén két alrészre bontják tavasz és ősz korszak (Kr. e. 770–476), valamint az úgynevezett hadakozó fejedelemségek korára (Kr. e. 475–256).

A Kr. e. 250-es évekre az egységes Kína szétesett, és csak Kr. e. 221-től tudta azt ismét egyesíteni az (1.) Csin-dinasztia a hírhedt Csin Si Huang-tival. A rövid életű Csin-dinasztia után következett a Han-dinasztia, amelyből 400 éven át (Kr. e. 206–Kr. u. 220) kerültek ki császárok. Két fő része volt ennek nyugati Han-korszak (Kr. e. 206–Kr. u. 25), és a keleti Han-korszak (Kr. u. 25–220).

A Kínai Középkor

A Kr. u. 3. században Kína újból szétesett, meggyengült, majd meg is szűnt a központi hatalom. Ezt az időszakot a Három királyság korának (Kr. u. 220–280) szokták nevezni, és innentől számítják a középkort Kínában. Kína egységét rövid időre a 200-as évek végén a (2.) Csin-dinasztia (266–420) állította helyre, de már a 300-as évek elejére újabb trónkövetelők léptek fel és Kína szétesett (A tizenhat királyság korszaka, 303–431). A Csin-dinasztia sem szűnt meg teljesen, egyes területeket még 100 évig uralt. A 400-as évektől észak és dél Kína 1-1 önálló állammá vált, ahol rövid életű családok uralkodók 581-ig (Északi és déli dinasztiák kora).

Az 580-as évektől a Szuj-dinasztia (581–618) lépésenként egyesítette Kínát, majd átadta a helyét a hosszabb életű Tang-dinasztiának (618–907), amely alatt Kína virágzását élte át. Az utolsó uralkodók idején viszont meggyengült, és a 900-as évek elejére szétesett. A 10. század nagy részét Az öt dinasztia és tíz királyság korának nevezik (907–978): Kína északi része egységes maradt, és ott 5 rövid életű uralkodóház követte egymást. Kína déli része teljesen szétesett és 10 önálló királyság vetélkedett a hatalomért.

A század második felére a Szung-dinasztia (960–1279) elkezdte a központosítást. Nem tudta azt azonban teljes egészében végrehajtani, mivel a határmenti, távoli területeken hosszú életű vetélytársai támadtak. Ilyen volt a kitaj eredetű Liao-dinasztia (907–1125), majd utódállama, a dzsürcsik (3.) Csin-dinasztiája (1115–1234), továbbá a tangut Hszi Hszia-állam (1032–1227).

Az 1200-as években emelkedett fel Kínától északra Dzsingisz kán vezetésével a Mongol Birodalom. Bár az alapító halála után (hatalmas) részekre szétesett, a Kínához közel álló rész elég erős volt ahhoz, hogy Kubiláj kán idején meghódítsa a teljes (Szung és azon kívüli) Kínát. A mongol kánok ezen ága egy évszázadra berendezkedett Kínában, és ma Jüan-dinasztia (1271–1387) néven tartjuk őket számon. Az 1360-as években szabadságharc bontakozott ki ellenük a kínai őslakosok részéről és 1368-ra kiűzték a mongolokat Kínából. A Jüan-dinasztia visszavonult Mongóliába, és ott az 1600-as évekig tovább uralkodott Északi Jüan-dinasztia (1368–1635) néven.

A Kínai Újkor

A Kínai Újkor 1368-ban kezdődött el a mongol megszállók kiverése időszakában. Két uralkodóház uralkodott ezt követően, először a kínai eredetű Ming-dinasztia. Az 1600-as években a mai Mandzsúriában élő mandzsu nép hódította meg Kína területét, és a saját vezetőit tette meg az állam uraként Csing-dinasztia néven.

Kínában a császárságot 1912-ben szüntették meg. Ezt követően jött létre a Kínai Köztársaság, majd hosszabb polgárháború időszak után 1949-ben a ma létező Kínai Népköztársaság.

Források

• Klaus-Jürgen Matz: Ki mikor uralkodott, kormányzott?: Uralkodói táblák a világtörténelemhez: császárok, királyok, államfők, miniszterelnökök és pártvezérek. Budapest: Springer Hungarica Kiadó Kft. 1994. ISBN 963 7775 43 9  
• John E. Morby: A világ királyai és királynői: Az idők kezdetétől napjainkig (eredeti kiadás: J. E. Morby: Dynasties of the World. A Chronological and Genealogical Handbook, Oxford University Press, 1989.). Ford. Hideg János. Debrecen: Mæcenas. 1991. ISBN 963 7425 48 9  
• https://friesian.com/sangoku.htm#china

További irodalom

• Ecsedy Ildikó: Kínai császárok és alattvalók, Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1992, ISBN 963-09-3604-6 (A világtörténelem nagy alakjai-sorozat)
• Jordán Gyula: Kína története, Aula Kiadó Kft., Budapest, 1999, ISBN 9789639215191 (XX. Század-sorozat)
• Uralkodók és dinasztiák: Kivonat az Encyclopædia Britannicából. Szerk. A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János. Budapest: Magyar Világ. 2001. ISBN 963 9075 12 4  
• Polonyi Péter: Kína rövid története, Corvina Kiadó, Budapest, 2008, ISBN 978-963-13-5718-9 (Corvina Tudástár-sorozat)
• Ann Paludan: Kínai császárok krónikája. A császári Kína története az uralkodók sorrendje szerint, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó Zrt., Budapest, 2009, ISBN 978-963-11-8551-5

További információk

• Kínai uralkodók listája