Kínai birkózás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
kínai birkózás
摔跤 suaj csiao
modern suajcsiao (shuāijiāo)-mérkőzés
modern suajcsiao-mérkőzés

EredetMongólia, Kína
Technikákdobás, joint lock, földre vitel, gáncsolás stb.
Kategóriaküzdősport
Olimpiainem

A kínai birkózás (kínaiul: 摔跤 shuāi jiāo, magyaros: suaj csiao) a birkózás mongol eredetű kínai válfaja.

Története[szerkesztés]

A kínai birkózás története mintegy 4000 évre nyúlik vissza, először a legendás Huang-ti, a Sárga Császár egyik csatájának története kapcsán említik, mint harcformát.

Az idők folyamán a kínai birkózás átalakult, fejlődött, szabályai, technikái változtak és korszaktól, uralkodótól függően más-más neveken említették. Annyi bizonyos, hogy katonai harcmodorként, kiképző technikaként alkalmazták már az időszámításunk előtt uralkodó császárok hadseregében is. A Csin-dinasztia (i.e. 221–206) idejében már sportként is számon tartották. A császár személyi testőrségébe csak azok a katonák kerülhettek, akik kiválóan értettek a birkózáshoz.

A suaj csiaot ma is tanítják a katonai és rendőrakadémiákon Kínában és Tajvanon. Korábban a küzdőfelek félmeztelenül harcoltak, a modern kínai birkózásban azonban ruhában küzdenek az ellenfelek. Ez azonban nem könnyíti meg a dobásokat, mivel a birkózók nem egymás ruhájába kapaszkodnak, hanem izmot és csontot markolnak egy-egy dobás kivitelezésekor. A mérkőzéseken általában sportcipőt is viselnek, bár a kezdők számára a mezítlábas küzdelem is megengedett.

A suaj csiao nem egységes sport, több változata is létezik (például pekingi stílus, tiencsini stílus, mongol stílus); a modern suaj csiaonak azonban megvannak az univerzálisan kialakított szabályai, felügyelő szervezete és pontozása a mérkőzéseken. A suaj csiao elnevezést a kínai kormány 1928-ban véglegesítette.

A suaj csiaot a szansou-edzéseken is oktatják.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]