Csomolungma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csomolungma (Mount Everest)
A Csomolungma északi oldala
A Csomolungma északi oldala

Magasság 8848[1] m
Hely  Kína, Tibet
 Nepál
Hegység Himalája
Kor eocén
Első megmászás 1953. május 29.,
NepálTendzing Norgaj
Új-Zéland Edmund Hillary
Elhelyezkedése
Csomolungma (Nepál)
Csomolungma
Csomolungma
Pozíció Nepál térképén
é. sz. 27° 59′ 17″, k. h. 86° 55′ 31″Koordináták: é. sz. 27° 59′ 17″, k. h. 86° 55′ 31″
Térkép
Mount Everest location in Himalaya map-hu.svg
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csomolungma témájú médiaállományokat.
Légifelvétel a Csomolungmáról

A Csomolungma (Qomolangma, Sagarmatha, angol nyelvterületen Mount Everest) a tengerszinttől számítva a legmagasabb hegy a Földön. A Himalája hegység része. Csúcsán halad át Kína és Nepál határvonala. A hegy 8848 m magas (2010-es nepáli mérés szerint; más mérések során 8840 és 8850 m közötti magasságot állapítottak meg[2]), és évente kb. 4 milliméterrel nő.[3] A Csomolungma név tibeti eredetű, jelentése „a Föld istenasszonya”.

Az Everest kialakulása[szerkesztés]

Története geológiai értelemben 40 millió évvel ezelőtt kezdődött, amikor az indiai szubkontinens (gyakorlatilag a mai India) összeütközött az Eurázsiai-kőzetlemezzel. Ez a tektonikai folyamat gyűrte fel a Himalája-hegység vonulatait. Csúcsa nem vulkáni eredetű kőzetekből, hanem a tengeraljzaton kialakult mészkőből áll, vagyis a hegymászók olyan mészvázas lények maradványain járnak, amelyek az egykori meleg óceánban éltek. A hegy csúcsát gleccserek csiszolták háromoldalú gúlává.[4]

Magassága[szerkesztés]

1852-ben Radhanath Sikdar indiai matematikus állapította meg először, hogy a Csomolungma a Föld legmagasabb hegye.

Az első mérés 1856-ban 8839 métert adott, de 8840 m-t jelentettek. Erre azért volt szükség, mert 8839 m éppen 29 000 lábnak felel meg és azt az érzést keltette volna, hogy csak egy becsült adatról van szó.

Az 1950-es évek indiai mérései szerint a magasság 8848 m. Az 1998-as amerikai Everest Expedíció GPS egységet helyezett el a legmagasabb sziklára. Ezen a berendezésen keresztül 8850 m magasságot kaptak.[5] Az Everest a tektonikai lemezek mozgása miatt tovább nő évenként 3–5 mm-rel és évi 27 mm-rel mozdul el északkelet felé.

2005-ben a Kínai Állami Földmérő és Térképező Iroda expedíciót indított a hegy magasságának megmérésére. 2005. május 22-én érték el a hegy csúcsát. 2005. október 9-én hozták nyilvánosságra eredményüket, mely szerint a Csomolungma magassága 8844,43 m ± 0,21 m. Az intézet szerint ez volt az addigi legpontosabb mérés.[6] Számításaik során csak a sziklákat vették figyelembe, a rajtuk lévő több méter havat és jeget nem.

Az Everest éri el a legnagyobb magasságot a tengerszinttől. Még két másik hegyet is a Föld legnagyobb hegyeként emlegetnek. A Hawaii-szigeteki Mauna Kea a legnagyobb, ha az alapjától mérjük. Magassága 9 km az óceán fenekétől, ám tengerszint feletti magassága csak 4170 m. Az Andokban lévő Chimborazo 2168 m-rel távolabb van a Föld középpontjától (6384,4 km-re) mint az Everest (6382,3 km) az egyenlítői kidudorodás miatt. Tengerszint feletti magassága 6267 m, e tengerszint feletti magasságtól még magában az Andokban is van magasabb csúcs.

Elnevezések[szerkesztés]

A serpák hiedelemvilágában az istenként imádott hegy neve „Csomolungma”, ami annyit tesz: a „világ anyja”.[7]

A Himalája neve az ősi indiai szanszkrit nyelvből eredeztethető: „a hó otthona” (hima: hó, álaja: hon, otthon). Ezek szerint helyes kiejtése Himálaja lenne, de a németes hangsúly nálunk is meghonosodott. Legmagasabb csúcsát az európaiak számára Sir George Everest fedezte fel. A hadmérnök ezredes méréseit 1852-ben fejezte be és ekkor derült ki az is, hogy az angolok által Peak XV néven ismert Csomolungma a világ legmagasabb csúcsa. Everest munkatársa és utódja nevezte el a hegyet Mount Everestnek. Később tudták meg az angolok (1907-ben), hogy a csúcsnak már réges-régen volt tibeti neve. Sőt az is kiderült, hogy francia hittérítők térképein már szerepelt a tibeti név 1733-ban is. Nagy vita kerekedett, hogy kit is illet meg a felfedezés dicsősége: a franciákat vagy az angolokat? (A tibetiek persze már több ezer éve ott éltek és már régen „felfedezték” a hegyet.) Azóta mindkét név használatban van.

A legmagasabb csúcsot 1847-ben John W. Armstrong[8] fedezte fel, aki akkor az Indiai Földmérési Szolgálatnál dolgozott.

Megmászása[szerkesztés]

A déli és északi hegymászó útvonal a Nemzetközi Űrállomásról

Az első próbálkozás[szerkesztés]

1924. június 8-án George Mallory és Andrew Irvine (mindketten az Egyesült Királyságból) kísérelték meg a csúcs elérését, de soha nem tértek vissza. Noel Odell, az expedíció geológusa naplójában azt írta, hogy „látta Malloryt és Irvine-t a gerincen, a végső piramis lábánál” aznap 12:50-kor.

1979-ben a kínai Wang Hongbao egy kísérőjének elárulta, hogy 1975-ben talált egy holttestet, akiről úgy gondolja, hogy Irvine, ám egy nappal azelőtt, hogy pontosan behatárolhatta volna a területet, meghalt. 1999-ben a Mallory és Irvine Kutató Expedíció megtalálta Mallory holttestét, a régi kínai tábor közelében. Mallory ruházatának és holtteste környékének átkutatása után azonban fényképezőgépe nem került elő, a benne lévő film előhívása és az esetleges csúcsfotók előkerülése bizonyítékként szolgálhatott volna, hogy valóban feljutott a csúcsra. Feltételezések szerint azonban Irvine-nél is lehetett a gép, akinek azonban ezidáig nem találtak még a holttestét. Mallory-nél leveleket, karórát, magasságmérő (mindkettőt mutatók nélkül) és egyéb személyes tárgyakat találtak. Lányának elmondása szerint Mallory egy fényképet vitt magával feleségéről, melyet a csúcs elérése esetén fennhagyott volna, ezt sem találták meg holttesténél, ugyanakkor a csúcsot később sikeresen elért hegymászók sem jelentették, hogy látták volna. A Mallory zsebében talált védőszemüveg is arra enged következtetni, hogy Irvine-nel együtt felmásztak a csúcsra és a visszaúton, amikor már sötétedni kezdett,[9] ereszkedés közben érte őket a tragédia.[10] Azonban ezek csak feltételezések és mindezidáig nem sikerült bizonyítani, hogy ők értek volna fel a csúcsra elsőként.

Irvine földi maradványainak hollétét még mindig homály fedi. 2010 januárjában Tom Holzel amerikai történész közzétett egy feltételezést Irvine holttestének helyéről, amelyet expedícióval akar igazolni.[11]

Hillary és Tendzing[szerkesztés]

Everest 3D

1951-ben egy Eric Shipton által vezetett expedíció érkezett meg Nepálba, hogy felmérjen egy új útvonalat a déli oldalon. Az expedícióban részt vett Edmund Hillary is.

1952-ben egy svájci expedíció próbálta elérni a csúcsot a déli oldalon, de Raymond Lambert és Tendzing Norgaj 200 méterre a csúcstól visszafordulásra kényszerült. A svájciak még abban az évben újra próbálkoztak, megint sikertelenül.

1953-ban a kilencedik brit expedíció, amelyet John Hunt vezetett, visszatért Nepálba. Hunt két kéttagú hegymászó csoportot választott ki a csúcs elérésére. Az egyik csoport sikertelenül tért vissza a hegyről. A következő napon a másik csoport próbált feljutni. 1953. május 29-én helyi idő szerint 11:30-kor az új-zélandi Edmund Hillary és a nepáli Tendzing Norgaj elérte az Everest csúcsát. Néhány évvel később Tendzing elismerte, hogy Hillary tette először lábát a csúcsra.

2003-ban, az első megmászás 50. évfordulójának ünneplése kapcsán Hillary fia Peter és Tenzing fia Jamling együtt sikeresen megmászták a csúcsot.

Más nevezetes mászások[szerkesztés]

A nők közül elsőként 1975. május 16-án Tabei Dzsunko japán hegymászónő jutott fel a Csomolungma/Mount Everest csúcsára.

Reinhold Messner az első olyan ismert hegymászó, aki oxigénpalack használata nélkül többször is járt a csúcson.

Magyar hegymászók kísérletei[szerkesztés]

A Mount Everest környezetének térképe

A sajtó sokáig első magyarként hivatkozott a felvidéki Zoltán Demjánra, aki 1984-ben ért fel a csúcsra egy csehszlovák expedíció keretében.[12] Azonban Demján ő maga cáfolta, hogy magyar lenne. Alig beszél magyarul és a Zoltán keresztnevet is nagyanyja hatására adták neki a szülei, ez okozhatta a félreértést.[13]

Az első magyar Csomolungma-expedíciót dr. Nagy Sándor vezette 1996-ban. Az expedíciónak végül nem nyílt alkalma csúcstámadásra. (Az expedíció egyetlen külföldi – osztrák – tagja a legmagasabb, 8300 méteres 3-as táborban életét vesztette.)

2001-ben két magyar expedíció indult a hegyre. A hegy tibeti normál útjával próbálkozó csapatot Mécs László vezette, a másik csapat viszont a Csomolungma legnehezebbnek tartott keleti (avagy Kangshung) falán mászott, Klein Dávid vezetésével. (Tibet, Kharta-völgy). A tibeti normál úttal próbálkozó csapat orvos-hegymászója, dr. Gárdos Sándor – vélhetően egy széllökés okozta zuhanást követően – életét vesztette.

Első magyar állampolgárként Erőss Zsolt érte el a csúcsot 2002. május 25-én.[14]

Klein Dávid 2005 tavaszán ismét visszatért: egy nemzetközi expedíció tagjaként 8500 méterig jutott a hegy nepáli normál útján (egy szembevérzés és szaruhártya ödéma miatt oxigénpalackkal), amikor egy vihar és egy csapattársának halála miatt a visszafordulás mellett döntött. 2006 tavaszán – szólóban, palack nélkül – 8450 méterig mászott a tibeti normál útvonalat követve. Erős szél és mély hó késztette visszafordulásra.

2007 májusában Várkonyi László[15] és Klein Dávid a tibeti normál úton 8600 méter fölé jutottak, ismét palack nélkül. A terveikhez képest késői időpont miatt a visszafordulás mellett döntöttek. (Seregi Tamás "magashegyi kalandor" a 7000 méteres Északi-nyeregig kísérte az expedíciót.)

A felsorolt expedíciós jellegű kísérleteken kívül Várkonyi László többször is (1999: 8650 m, 2000: 8400 m) próbálkozott a heggyel egyéni szervezésben. A csúcs elérésével nyolcszor próbálkozott. 2002-es eredménye[16] a jelenlegi magyar magassági rekord az oxigénpalack nélküli mászást tekintve.

2007. május 23-án 6:50-kor (nepáli idő) Jelinkó Attila a déli útvonalon, Nepál felől megközelítve a csúcsot, oxigénpalackkal ért fel a Mount Everest tetejére. Ezzel ő a második magyar hegymászó, aki felért és az első amatőr is.

8600 méter felett eddig négy magyar hegymászó fordult meg palack nélkül: Ács Zoltán, Erőss Zsolt, Klein Dávid és Várkonyi László. Az Everest palack nélküli megmászása továbbra is élénken foglalkoztatja a magyar expedíciós hegymászókat.

2009. május 21-én Ugyan Anita első magyar nőként, egy nemzetközi expedíció tagjaként feljutott a Mount Everestre.[17]

2010. március 25-én Várkonyi László és Klein Dávid indult el Budapestről, hogy a magyar hegymászók közül elsőként oxigénpalack nélkül hódítsák meg a világ legmagasabb hegyét.[18] Április 26-án délben azonban tragédiába torkolt a csúcskísérlet. Várkonyi László eltűnt, Klein Dávid könnyebb sérüléseket szenvedett.[19]

2016. május 20-án dr. Neszmélyi Emil budapesti ügyvéd, aki önmagát inkább felfedezőnek és nem hegymászónak tartja, első magyar állampolgárként az északi – tibeti – útvonalon érte el a csúcsot. Teljesítményének hozadéka, hogy Magyarországot azok között az országok között jegyzik, amelyek egyaránt rendelkeznek az északi- és a déli útvonalon is sikeres csúcsmászással. Sok asztmás ember számára vált példaképpé, mert asztmás tünetei mellett érte el a csúcsot. A csúcstámadás alkalmával négy alkalommal kapott asztmás rohamot 8500 méteres magasság felett, majd a visszaúton 7500 métertől oxigénpalack nélkül volt kénytelen ereszkedni, mert az utolsó palackja gyártási hibás volt.[20]

Everest-tragédiák[szerkesztés]

Az 1996-os mászószezon a hegymászás fekete éve: 19 hegymászó halt meg úton a csúcs felé. Május 10-én több hegymászót kapott el egy vihar a csúcs közelében, közülük nyolcan meghaltak. A halottak között volt a tapasztalt Rob Hall és Scott Fischer, akik fizető expedíciót vezettek a csúcsra. A tragédia nagy nyilvánosságot kapott.

Jon Krakauer újságíró, aki az Outside magazinnak dolgozott, Hall csoportjában volt. Később egy könyvet jelentetett meg tapasztalatairól Ég és jég címmel (eredeti: Into Thin Air). 2004 májusában Kent Moore és John L. Semple a Torontói Egyetemtől úgy nyilatkozott a New Scientist magazinnak, hogy az időjárási feltételek vizsgálata szerint a tragédia napján az oxigén szintje 14%-kal alacsonyabb volt a szokásosnál.

A 2006-os mászószezon végéig 2062-en érték el a csúcsot, akik közül 972-en 1998 óta. 2010-ig 216-an haltak meg mászás közben, körülbelül 120 test még mindig odafenn van.[21] A hegyen olyan nehéz körülmények uralkodnak, hogy sok holttest még mindig ugyanott van és a hagyományos útvonalakról könnyen észre lehet venni őket.

2014 április 16-a újabb fekete nap lett a hegy történetében, egy az Everest déli oldalát az egyes és kettes tábor közötti szakaszon elérő lavina 25, többségében az útvonalon dolgozó serpát temetett el. Április 20-ig a mentőalakulatok 13 holttestet ástak ki, további három serpa biztosan elhunyt. A balesetnek további kilenc sérültje is volt, egy részük súlyos.[22] A súlyos tragédia nagy nemzetközi visszhangot váltott ki, és ismét felszínre hozta a himalájai modern hegymászás és a serpák munkakörülményeiről folyó vitákat.[23]

A legtöbb expedíció oxigénmaszkot és oxigéntartályt visz magával 8000 m fölé. Ezt a régiót nevezik „halálzónának”. Az Everestet meg lehet mászni kiegészítő oxigén nélkül, de különleges felkészülést igényel és nő a kockázat is. Alacsony oxigénszinten nehéz tisztán gondolkodni, és a rossz időjárásban, alacsony hőmérsékleten és a nehéz útvonalakon gyakran kell gyors, pontos döntést hozni.

Extrém sportolók[szerkesztés]

Az egyetlen extrém síelő, akinek sikerült lejutnia a Mount Everestről, a szlovén Davo Karničar. 2000. október 7-én, Elan léceken, a világon elsőként síelt le az akkor 38 éves sportoló a 8848 méteres csúcsról öt óra leforgása alatt az 5300 méter magasban lévő alaptáborig anélkül, hogy síléceit akár egyszer is levette volna.[24]

Az első deszkás lesiklást a francia Marco Siffredi hajtotta végre 22 éves korában. 2001. május 23-án az Everest északi oldalán, a Norton Couloiron ment le az alaptáborig Elan deszkán.[25]

Az orosz Valerij Rozov 48 évesen a Mount Everest északi oldalán lévő egyik szikláról, 7200 méteres magasságból hajtott végre bázisugrást, ennél magasabbról előtte még senki sem ugrott. Egy percen át repült mínusz 18 fokban, siklóruhában, elérte a 200 km/órás sebességet is. 5950 méteren ért földet, a Rongbuk-gleccseren.[26][27]

Kultúra[szerkesztés]

A nepáliak nemzeti büszkeségüknek tekintik a hegyet, ezért a nepáli rúpia bankjegyein a köztársaság kikiáltása után a hegyet helyezték el az előlapokon.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.guinnessworldrecords.com/world-records/highest-mountain
  2. Milyen magas a Mount Everest? (Index, 2012. február 28.)
  3. Everest @ nationalgeographic.com
  4. Felülről ilyen a világ teteje (Origo, 2014. január 2.)
  5. Elevation of Mount Everest newly defined. Swiss Foundation for Alpine Research, 1999. november 12. [2007. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. április 1.)
  6. Xinhua - English
  7. Countries and Their Cultures - Sherpas
  8. An Autobiography of Sagarmatha'S Height
  9. Mark Horrell: What climbing Everest taught me about George Mallory’s final hours 2012. szeptember 12., 15:08.
  10. Lost on Everest – The Search for Mallory & Irvine. BBC, 1999.
  11. Rejtélyes holttest képe a Mount Everesten
  12. A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona 1918-tól napjainkig
  13. Somogyi Szilárd: Csere a csúcson, avagy ki volt az első magyar, aki feljutott a Mount Everestre? Felvidék.ma, 2016.05.17.
  14. Már nem mumus az Everest Magyar Narancs, 2002. 06. 12., 15:39. Frissítve: 2002. június 13., csütörtök 09:58
  15. Jelenleg magyar mászóként ő járt palack nélkül a legmagasabban: 8750 m, Everest, nepáli normál út, 2002
  16. 8750 méter, nepáli normál út, 2002, Erőss csúcsmászásával azonos napon, palack nélkül
  17. Ugyan Anita az első magyar nő, aki feljutott a Mount Everestre URL hozzáférés – 2009. május 30.
  18. Május közepén lesz az oxigén nélküli Everest-támadás
  19. Eltűnt egy magyar hegymászó a Himaláján
  20. MNO
  21. El Cementerio del Everest
  22. http://www.ekantipur.com/2014/04/20/fullnews/everest-avalanche-search-mission-called-off-citing-too-much-risk/388536.html
  23. http://www.theguardian.com/world/2014/apr/26/nepal-mountaineering-official-calls-for-avalanche-barriers-in-wake-of-disaster
  24. Mount Everest - sílécen és snowboardon
  25. Everest, Marco Siffredi snowboards down the Norton Couloir
  26. Bázisugrás a Mount Everestről BAMA
  27. Sosem látott magasságból vetette mélybe magát a bázisugró [origo], 2013. 05. 29., 14:26

Irodalom[szerkesztés]

  • Kurt Diemberger: Titokzatos nagy csúcsokon. Gondolat Kiadó, 1973.
  • Fritz Rudolph: Csúcsok istenek nélkül. Sport, 1964.
  • Fritz Rudolph: Himalaya-Tigers – Der Kampf um das Dach der Welt. Sportverlag, Berlin, 1955. (Magyar nyelven: A Himalája tigrisei. Sport, Budapest, 1962.)
  • Sir John Hunt: A Mount Everest meghódítása. Gondolat, Budapest, 1963.
  • George Ingle Finch: Der Kampf um den Everest. Leipzig, F. A. Brockhaus, 1925.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Csomolungma témájú médiaállományokat.

Magyar oldalak[szerkesztés]

Külföldi oldalak[szerkesztés]