A Naprendszer legmagasabb hegycsúcsainak listája
Megjelenés
Az alábbi lista a Naprendszer legmagasabb hegycsúcsait sorolja fel. Megeshet, hogy egyes esetekben nincs pontos ismeretünk arról, hogy a hegyek milyen magasak, így lehetséges, hogy több adat is meg van adva. A Naprendszer legmagasabb hegycsúcsa valószínűleg a 4 Vesta kisbolygó felszínén található Rheasilvia, aminek magassága számítások szerint 25 és 20 kilométer közé esik. A legmagasabb hegycsúcs egy bolygó felületén az Olympus Mons, a Marson, ami 21,9 kilométer magas. Abban az esetben, ha a Rheasilvia alacsonyabb mérései a pontosak, akkor az Olympus Mons lenne a Naprendszer legmagasabbja.[1]
Lista
[szerkesztés]Égitest | Kép | Hegycsúcs neve | Magasság hegylábtól a csúcsig | Égitest sugarának %-a | Eredete | Jegyzetek |
---|---|---|---|---|---|---|
4 Vesta | Rheasilvia központi csúcsa | 20–25 km[a][2][3] | 8,4% | becsapódás | Közel 200 km széles kráter közepében található. | |
Mars | Olympus Mons | 21,9 km[a][4][5] | 0,65% | vulkanikus | A pajzsvulkán az északi síkságok föl emelkedik, relatív magassága 26 km. A kalderák 60x80 km szélesek és akár 3,2 km mélyek. A szélein található lejtők akár 8 km magasak is lehetnek. | |
Iapetus | A hold egyenlítői hegygerince | ~20 km[6] | 2,7% | nem ismert | A hegygerinc különböző csúcsait még nem mérték. | |
Io | Boösaule Montes | 17,5–18,2 km[7] | 1,0% | tektonika | Dél-keleti oldalán van egy 10 km magas lejtője.[8] | |
Mars | Ascraeus Mons | 14,9 km[4] | 0,44% | vulkanikus | Tharsis Montes hegységhármas legmagasabbika. | |
Io | Ionian Mons | 12,7 km[8][9] | 0,7% | tektonika | ||
Mars | Elysium Mons | 12,6 km[4] | 0,37% | vulkanikus | Az Elysium legnagyobb hegycsúcsa. | |
Io | Euboea Montes | 10,5–13,4 km[10] | 0,74% | tektonika | A kaldera 108–138 km átmérőjű.[4] | |
Mars | Arsia Mons | 11,7 km[4] | 0,35% | vulkanikus | ||
Oberon | Nincs elnevezve | 11 km[11] | 1,4% | becsapódás | A Voyager–2 eredetileg 6 kilométeres magasságot mért. | |
Föld[b] | Mauna Kea és Mauna Loa | 10,2 km[12] | 0,16% | vulkanikus | Ebből 4,2 km a tengerszint felett. | |
Föld[b] | Haleakalā | 9,1 km[13] | 0,14% | vulkanikus | Ebből 3,1 km a tengerszint felett. | |
Mars | Pavonis Mons | 8,4 km[4] | 0,25% | vulkanikus | A kaldera 4,8 km mély.[4] | |
Föld[b] | Teide | 7,5 km[14] | 0,12% | vulkanikus | Ebből 3,7 km a tengerszint felett. | |
Mimas | Herschel központi csúcsa | 7 km[11] | 3,5% | becsapódás | A Naprendszer egyik legnagyobb kráterében. | |
Vénusz | Skadi Mons | 6,4 km[15] | 0,11% | tektonika | ||
Mars | Anseris Mons | 6,2 km[16] | 0,18% | becsapódás | A Mars egyik legmagasabb nem vulkanikus eredetű hegycsúcsa. | |
Pluto | Tenzing Montes (T2) | ~6,2 km[17] | 0,52% | tektonika | Jégből keletkezett. Nevét Tendzing Norgaj serpáról kapta. | |
Föld[b] | Denali | 5,3–5,9 km[18] | 0,093% | tektonika | A legmagasabb földi hegy hegylábtól a csúcsig, ami csak szárazföldön van.[19] | |
Hold | Mons Huygens | 5,5 km[20] | 0,32% | becsapódás | Nem a legmagasabb az égitesten relatív magasságot tekintve. | |
Pluto | Piccard Mons[c] | ~5,5 km[17] | 0,46% | jégvulkanikus | Szélessége 220 km. | |
Mars | Aeolis Mons | 4,5–5,5 km[21][d] | 0,16% | erózió | ||
Vénusz | Maat Mons | 4,9 km[22] | 0,081% | vulkanikus | Vénusz legmagasabb vulkánja. | |
Pluto | Wright Mons[c] | ~4,7 km[17] | 0,40% | jégvulkanikus | 160 km szélességű. | |
Hold | Mons Hadley | 4,5 km[20] | 0,26% | becsapódás | ||
Charon | Butler Mons | ~4,5 km[17] | 0,74% | tektonika | ||
Föld[b] | Csomolungma | 3,6–4,6 km[23] | 0,072% | tektonika | A tengerszint feletti magassága több, mint 8,8 km, de a hegylábtól a csúcsig csak 3,6 (délen), illetve 4,6 kilométer (északon) magas. | |
Ceres | Ahuna Mons | 4 km[24] | 0,85% | jégvulkanikus | ||
Charon | Dorothy központi csúcsa | ~4 km[25] | 0,66% | becsapódás | A Dorotyh kráterben helyezkedik el, ami 240 km széles. | |
Titan | Mithrim Montes | 3,3 km[26] | 0,13% | tektonika | ||
Merkúr | Caloris Montes | 3 km[27] | 0,12% | becsapódás | ||
Io | Nincs elnevezve | 2,5 km[28] | 0,14% | vulkanikus | Az Io egyik legmagasabb vulkánja. | |
Dione | Janiculum Dorsa | 1,5 km[29] | 0,27% | tektonika | ||
Titan | Doom Mons | 1,45 km[30] | 0,056% | jégvulkanikus | ||
Hold | Mons Rümker | 1,3 km[31] | 0,063% | vulkanikus | A Hold legnagyobb vulkanikus képződménye. |
- ↑ a b A különböző méréstechnikáknak köszönhetően nehéz eldönteni, hogy a Rheasilvia, vagy az Olympus Mons a legmagasabb hegycsúcs
- ↑ a b c d e A Földön végzett csúcs-mérések a megadott definíció szerint ritkán haladják meg az 1,5 kilométeres magasságot, így a földi hegycsúcsok csak kis százaléka szerepel a listán
- ↑ a b Az IAU még nem fogadta el a nevet
- ↑ 5,25 km magas a Curiosity leszállási pontjától nézve.
Tengerszint feletti magasság szerint
[szerkesztés]- Olympus Mons – 22 000 méter
- Equatorial Ridge – 20 000 méter
- Boösaule Mons – 18 200 méter
- Ascraeus Mons – 15 000 méter
- Ionian Mons – 12 700 méter
- Elysium Mons – 12 600 méter
- Arsia Mons – 11 700 méter
- Limb Mountain – 11 000 méter
- Skadi Mons – 10 700 méter
- Euboea Montes – 10 500 méter
- Mount Everest – 8 848 méter
- Teide – 7 500 méter
- Herschel Peak – 7 000 méter
- Anseris Mons – 6 200 méter
- Tenzing Montes – 6 200 méter
- Denali – 6 190 méter
- Mount Kilimanjaro – 5 895 méter
- Mons Huygens – 5 500 méter
- Aeolis Mons – 5 500 méter
- Piccard Mons – 5 500 méter
- Maat Mons – 4 900 méter
- Wright Mons – 4 700 méter
- Mons Hadley – 4 500 méter
- Butler Mons – 4 500 méter
- Mauna Kea – 4 207 méter
- Ahuna Mons – 4 100 méter
- Dorothy Peak – 4 000 méter
- Mithrim Montes – 3 337 méter
- Haleakala – 3 055 méter
- Caloris Montes – 3 000 méter
- El nem nevezett csúcs az Io hold felszínén – 2 500 méter
- Janiculum Dorsa – 1 500 méter
- Doom Mons – 1 450 méter
- Mons Rümker – 1 300 méter
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ What’s the tallest mountain in the Solar System? (angol nyelven). BBC Science Focus Magazine. (Hozzáférés: 2023. június 9.)
- ↑ New View of Vesta Mountain From NASA's Dawn Mission. NASA, 2011. október 11. [2011. október 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 9.)
- ↑ Schenk, P.; Marchi, S.; O'Brien, D. P.; Buczkowski, D.; Jaumann, R.; Yingst, A.; McCord, T.; Gaskell, R.; Roatsch, T.; Keller, H. E.; Raymond, C.A.; Russell, C. T., D. P. (2012. március 1.). „Mega-Impacts into Planetary Bodies: Global Effects of the Giant Rheasilvia Impact Basin on Vesta”, 2757. o.
- ↑ a b c d e f g Plescia, J. B. (2004. november 2.). „Morphometric properties of Martian volcanoes” (angol nyelven). Journal of Geophysical Research 109 (E3). DOI:10.1029/2002JE002031. ISSN 0148-0227.
- ↑ Carr, Michael H. The Surface of Mars. Cambridge University Press, 51. o. (2007. január 11.). ISBN 978-1-139-46124-5
- ↑ Giese, Bernd, Gerhard (2008. február 1.). „The topography of Iapetus' leading side” (angol nyelven). Icarus 193 (2), 359–371. o. DOI:10.1016/j.icarus.2007.06.005.
- ↑ Io Mountain Database. planetologia.elte.hu. (Hozzáférés: 2023. június 9.)
- ↑ a b Schenk, Paul, Ronda (2001. december 25.). „The mountains of Io: Global and geological perspectives from Voyager and Galileo” (angol nyelven). Journal of Geophysical Research: Planets 106 (E12), 33201–33222. o. DOI:10.1029/2000JE001408.
- ↑ Io Mountain Database. planetologia.elte.hu. (Hozzáférés: 2023. június 9.)
- ↑ Io Mountain Database. planetologia.elte.hu. (Hozzáférés: 2023. június 9.)
- ↑ a b Moore, Jeffrey M., Lindsey S. (2004. október 1.). „Large impact features on middle-sized icy satellites” (angol nyelven). Icarus 171 (2), 421–443. o. DOI:10.1016/j.icarus.2004.05.009.
- ↑ Mountains Information and Facts (angol nyelven). Science, 2018. október 15. (Hozzáférés: 2023. június 9.)
- ↑ Haleakala National Park Geology Fieldnotes. USNPS. [2017. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 9.)
- ↑ Centre, UNESCO World Heritage: Teide National Park (angol nyelven). UNESCO World Heritage Centre. (Hozzáférés: 2023. június 9.)
- ↑ Tom Jones: Planetology: Unlocking the Secrets of the Solar System. 2008. ISBN 978-1-4262-0121-9 Hozzáférés: 2023. június 9.
- ↑ Christensen, P., S. (2007. december 1.). „New Insights About Mars From the Creation and Analysis of Mars Global Datasets” 2007, P11E–01. o.
- ↑ a b c d Schenk, Paul Michael, William B. (2018. november 1.). „Basins, fractures and volcanoes: Global cartography and topography of Pluto from New Horizons” (angol nyelven). Icarus 314, 400–433. o. DOI:10.1016/j.icarus.2018.06.008.
- ↑ NOVA Online | Surviving Denali | The Mission. www.pbs.org. (Hozzáférés: 2023. június 9.)
- ↑ Adam Helman: The Finest Peaks - Prominence and Other Mountain Measures. 2005. ISBN 978-1-4120-5995-4 Hozzáférés: 2023. június 9.
- ↑ a b Fred William Price: The moon observer's handbook. Cambridge University Press. 1988. ISBN 978-0-521-33500-3 Hozzáférés: 2023. június 9.
- ↑ Gale Crater's History Book | Mars Odyssey Mission THEMIS. themis.mars.asu.edu. (Hozzáférés: 2023. június 9.)
- ↑ Catalog Page for PIA00106. photojournal.jpl.nasa.gov. (Hozzáférés: 2023. június 9.)
- ↑ Mount Everest (1:50,000 scale map), prepared under the direction of Bradford Washburn for the Boston Museum of Science, the Swiss Foundation for Alpine Research, and the National Geographic Society (1991). ISBN 3-85515-105-9
- ↑ Dawn's First Year at Ceres: A Mountain Emerges. NASA Solar System Exploration. [2016. március 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. június 9.)
- ↑ Schenk, P. M.; Beyer, R. A.; McKinnon, W. B.; Moore, J. M.; Spencer, J. R.; White, O. L.; Singer, K.; Umurhan, O. M.; Nimmo, F.; Lauer, T. R.; Grundy, W. M.; Robbins, S.; Stern, S. A.; Weaver, H. A.; Young, L. A.; Smith, K. E.; Olkin, C, William B. (2018. november 1.). „Breaking up is hard to do: Global cartography and topography of Pluto's mid-sized icy Moon Charon from New Horizons” (angol nyelven). Icarus 315, 124–145. o. DOI:10.1016/j.icarus.2018.06.010.
- ↑ Catalog Page for PIA20023. photojournal.jpl.nasa.gov. (Hozzáférés: 2023. június 9.)
- ↑ Oberst, Jürgen, Roger J. (2010. szeptember 1.). „The morphology of Mercury’s Caloris basin as seen in MESSENGER stereo topographic models” (angol nyelven). Icarus 209 (1), 230–238. o. DOI:10.1016/j.icarus.2010.03.009.
- ↑ Moore, Jeffrey M., Edward F. (1986. július 1.). „Topographic evidence for shield volcanism on Io” (angol nyelven). Icarus 67 (1), 181–183. o. DOI:10.1016/0019-1035(86)90183-1.
- ↑ Hammond, N.P., F. (2013. március 1.). „Flexure on Dione: Investigating subsurface structure and thermal history” (angol nyelven). Icarus 223 (1), 418–422. o. DOI:10.1016/j.icarus.2012.12.021.
- ↑ Lopes, R. M. C., K. L. (2013. március 1.). „Cryovolcanism on Titan: New results from Cassini RADAR and VIMS: CRYOVOLCANISM ON TITAN” (angol nyelven). Journal of Geophysical Research: Planets 118 (3), 416–435. o. DOI:10.1002/jgre.20062.
- ↑ Wöhler, C.; Lena, R.; Pau, K. C. The Lunar Dome Complex Mons Rümker: Morphometry, Rheology, and Mode of Emplacement. 38th Lunar and Planetary Science Conference, 1901. o. (2007. március 16.)