Hszin-dinasztia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hszin-dinasztia
新朝 Hszin csao
történelmi
923
A Hszin (Xin)-dinasztia
A Hszin-dinasztia
Általános adatok
Fővárosa Csang'an
Hivatalos nyelvek ókínai
Kormányzat
Államforma monarchia
Uralkodó császár (huang-ti)
Elődállam
Utódállam
 Han-dinasztia
Han-dinasztia 
Commons
Átírási segédlet
Hszin csao
Kínai átírás
Hagyományos kínai 新朝
Egyszerűsített kínai 新朝
Mandarin pinjin Xīn cháo
Wade–Giles Hsin1 Ch'ao2

A Hszin-dinaszta

Története[szerkesztés]

A Nyugati Han-dinasztia bukásához évszázados belső problémák vezettek. A birodalom i. e. 80-tól a császár diktartúrája volt, amelyben minden kormányzati posztot csakis az ő családtagjai tölthettek be. Han Vu-ti uralkodásának vége felé, s különösen utódjai alatt a parasztok terhei növekedtek, fokozódott a földkoncentráció, ami az uralkodóház meggyengüléséhez vezetett. A tehetetlen császárok kezéből a tényleges hatalom a császárnéi családok kezében összpontosult. Vang Mang (王莽; i. e. 45 – i. sz. 23), az egyik császárné unokaöccse i. sz. 9-ben palotaforradalmat hajtott végre, s Hszin („Új”) néven saját dinasztiát alapított. A feszültségek enyhítése érdekében visszaállította a kútföldrendszert, az uralkodó tulajdonának nyilvánított minden földet, megtiltotta a rabszolgák adásvételét, a sólepárlást, a vasöntést és a szeszfőzést állami monopóliummá nyilvánította. Új, ókori típusú pénzt bocsátott ki, megváltoztatta a mértékegységek etelonját és minden rangot, intézményt megváltoztatott.[1]

Vang Mang reformjainak alapjául a sok klasszikus részletet tartalmazó, de nem túl régi kompillcáció eredményeképpen összeállított Csou szertartásai című mű szolgált, amely részletes leírást tartalmaz a Csou adminisztrációs rendszerről, a hivatali rangokat pedig a Föld, az Ég, és a Négy Évszak hivatalnokai közt osztja szét.[2]

Vang Mang radikális reformjai azonban eredménytelennek bizonyultak, azokat képtelen volt következetesen végrehajtani. Az állandó bizonytalanság és a természeti csapások hatalmas felkelésekhez vezettek. Ezek közül a legjelentősebb az i. sz. 17-es Lülin- (綠林) („Zölderdő”) felkelés és a 18-as vörösszemöldökűek (cse-mej 赤眉) felkelése volt. Vang Mang uralmát a felkelők i.sz. 23-ban megdöntötték. A főváros Csang'an bevételéért vívott csatában, a császár maga is elhunyt. Holttetstét a lázadók feldarabolták, a fejét pedig az ideiglenes főváros városfalára tűzték ki. A trónra a Han-ház egyik tagja, Liu Hsziu (劉秀; i. e. 5 – i. sz. 57) került (i. sz. 25), visszaállítva ezzel a Han-dinasztia uralmát.[3]

Hivatkozások[szerkesztés]

Megjegyzések[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Gernet 2001. 126. o.
  2. Gernet 2001. 126., 127. o.
  3. Gernet 2001. 127. o.

Irodalom[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]