Tervgazdálkodás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A tervgazdálkodás egy olyan gazdasági rendszer ahol az állam vagy a kormány irányítja a gazdaságot.[1] Az ilyen gazdaságokban a gazdaság összes szektorát az állam vagy a kormány szabályozza (úgynevezett „tervekkel”), dönt minden használatáról és a bevételek elosztásáról, a kommunista államrendszerhez hasonló módon.[2] A tervezők döntik el mit kell termelni és utasítja a vállalkozásokat, hogy azokat a javakat termeljék.[3]

A szocialista gazdasági rendszer jellemzője volt, amelyben a gazdaság következő időszaki teljesítményét részletes (gyakran nem reális) ágazati tervekre bontották.

A mechanizmus alapelképzelése Marx tőke című munkája alapján a szabadpiac működésének problémáira próbál megoldást ajánlani.

Az elmélet szerint a szabadpiac az önszabályozása a kiszámíthatatlan árakhoz, és különböző időállandójú válságciklusokhoz vezet. A tervgazdaság megoldása az igények, és a termelőkapacitások központi felmérése, és a felmérések alapján a megrendelések, és az árak központi meghatározása.

A gyakorlatban problémát okozott a felmérések pontos elvégzése, illetve a termelési ciklus közben jelentkező változások követése.

A tervgazdaság előképe a Lenini hadikommunizmus volt. Az egykori KGST országokban ez volt az elsődleges gazdaságirányítási rendszer, bár minden országban hagytak többet-kevesebbet a szabadpiaci gazdaságnak is. A szabadpiac lehetőségeinek kihasználására történő kísérlet volt például a lenini NEP, vagy a Kádári Új gazdasági mechanizmus.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Alec Nove (1987), "planned economy," The New Palgrave: A Dictionary of Economics, v. 3, pp. 879-80.
  2. Myers, Danny. Construction Economics (2004), Spon Press (UK), p. 288
  3. Ollman, Bertell. Market Socialism: The Debate Among Socialists (1997), Routledge (UK), p. 12