Piac (közgazdaságtan)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search

A piac fogalmán tágabb, gazdasági értelemben minden olyan – tényleges, vagy akár elvont – helyet értünk, ahol egy vagy több jószág és (vagy) a pénz cseréje zajlik. A csere lebonyolításához eladókra és vevőkre, pontosabban a javak kínálatára és keresletére van szükség.

Létezik egy olyan értelmezés is, amely a „piac” fogalmát a piaci mechanizmussal, a gazdaságban lévő javak elosztásának piaci koordinációjával azonosítja.

Gazdasagikorforgas.png

A piac közgazdasági értelemben[szerkesztés]

Az egyes javak piacainak leglényegesebb tulajdonsága a közgazdaságtan szemszögéből az, hogy összegyűjtik a jószág vevőit és eladóit (az úgynevezett piaci szereplőket), így a csere tranzakciós költségei jelentősen csökkennek.

A piacon kínált jószág jellege alapján beszélhetünk:

A tökéletes piac[szerkesztés]

A közgazdászok általában minden valóságos piacot egy ideális, tökéletes piachoz hasonlítanak, amely a következő tulajdonságokkal kell hogy rendelkezzen:

  • a javak homogenitása, vagyis az egyes jószágegységek között nincsenek minőségbeli különbségek;
  • átláthatóság (transzparencia), amelynek lényege, hogy a piac minden szereplője tisztában van az összes, a csere végeredménye szempontjából releváns információval;
  • racionális piaci szereplők, akik az összes információ figyelembevételével hasznosságuk maximalizálására törekszenek;
  • nincsenek időbeli és helyi különbségek (ha vannak, akkor már nem egy piacról beszélünk);
  • a szereplők azonnali reakciója követ minden piaci változást.

A tökéletes piacot egy modellnek kell tekintenünk, ami a valóságban sehol sem található meg. Bizonyos létező piacok azonban, így a tőzsde, kétségkívül közel állnak hozzá.

A piaci ár[szerkesztés]

A piaci ár kialakulása a piacok egyik legfontosabb jellemzője. Tökéletes piac esetén belátható, hogy az egyes javak ára a piaci egyensúly kialakulásával kiegyenlítődik; ennek oka, hogy az átláthatóság és a minőségbeli különbségek hiánya következtében a vevők mindig a legalacsonyabb árat kérő személytől vásárolnak, így előbb-utóbb minden eladó, ha nem akar tönkremenni, kénytelen lesz ezt az árat kérni. Ezt a folyamatot hívjuk piaci mechanizmusnak. Versenyzői piacon az árak folyamatos alákínálgatásának az áruk határköltsége szab határt; más, nem versenyzői piacokon azonban a piaci mechanizmus többnyire nem működik teljes hatékonysággal, és az egyensúlyi ár magasabb, illetve alacsonyabb lesz a határköltségnél.

A piaci formák[szerkesztés]

A vevők és az eladók száma alapján a piacoknak tíz nagy csoportját különböztetjük meg:

Vevők száma
sok kevés egy
Eladók száma sok Tökéletes verseny Keresleti oligopólium (Oligopszónium) Keresleti monopólium (Monopszónium)
kevés Kínálati oligopólium

vagy: Monopolisztikus verseny

Kétoldalú oligopólium Korlátozott keresleti monopólium
egy Kínálati monopólium Korlátozott kínálati monopólium Kétoldalú monopólium

A kínálati oligopólium és a monopolisztikus verseny között az a különbség, hogy míg előbbinél feltételezzük a javak homogenitását, addig az utóbbinál az eladók termékdifferenciálásra, áruik minél erőteljesebb megkülönböztetésére törekszenek.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]