Kínálat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Kínálat alatt a köznyelv valamilyen vállalkozás – többnyire üzlet – értékesítésre szánt – vagyis a vevők számára kínálttermékeinek, illetve szolgáltatásainak összességét érti. A közgazdaságtan valamivel részletesebben határozza meg a szó jelentését: a kínálat egy vagy több jószág azon mennyisége, amivel az általunk vizsgált személy, vállalat vagy személyek/vállalatok csoportja rendelkezik, és azt adott ár mellett eladni is hajlandó.

A kínálat ezen definíciójához fel kell tennünk, hogy a javak homogének, tehát egységeiket minőségi szempontból senki sem tudja megkülönböztetni. A továbbiakban azt is feltételezzük, hogy a javak eladói racionális döntéshozók, így profitjuk, illetve – személyek esetében – hasznosságuk maximalizálására törekszenek.

A kínálat fajtái[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aszerint, hogy hány gazdasági szereplő kínálatát vizsgáljuk, a kínálatnak három fő fajtáját különböztethetjük meg.

Egyéni/Vállalati kínálat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez egyetlen személy vagy vállalat egy jószágból vett kínálatát jelenti. Jele személy esetében gyakran s, míg vállalatnál S vagy Si (vagyis az i-edik vállalat kínálata).

Piaci kínálat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A piaci kínálat valamely jószág piacán jelen lévő összes vállalat és személy kínálata az adott jószágból. Az egyéni, illetve vállalati kínálatok egyszerű összegeként határozható meg. Jelölésére általában a nagy S betűt használjuk.

Aggregált kínálat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Aggregált kínálaton (jele AS) a gazdaság összes szereplőjének minden jószágból vett kínálatát értjük. Az aggregált kínálat esetében, mivel az több jószág kínálatát jelenti, az ár helyett az átlagárat vagy az árszínvonalat, a kínált mennyiség helyett pedig a kínált javak összértékét vesszük figyelembe. Részletesebben lásd az Aggregált kínálat című szócikkben.

Kínálati függvény

A kínálati függvény[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kínálat definíció szerint egy konkrét mennyiséggel egyenlő adott ár mellett. Kézenfekvőnek tűnik, hogy minden lehetséges árszinthez az emellett érvényes kínálatot rendeljük hozzá, létrehozva így a kínálati görbét vagy kínálati függvényt. Ezt S(P)-vel jelölhetjük, ahol P az ár – azaz a magyarázó változó – jele.

Ábrázolása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keresleti függvényhez hasonlóan a kínálati függvénynek is valójában az inverzét ábrázoljuk, mert a függőleges tengelyen tüntetjük fel az árat, a vízszintesen pedig a kínált mennyiséget. Ennek az a fő célja, hogy a két görbét fel lehessen rajzolni ugyanabban a koordináta-rendszerben.

Alakja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Versenyzői piacon a vállalatok kínálati függvényei – és ezért a piaci kínálati függvény is – növekvő meredekségűek, vagyis az ár emelkedésével a kínált mennyiség is nő. (Ez a megállapítás a kínálat törvényeként is ismert.)

A kínálati görbe eltolódása a határköltség növekedésének (S'), illetve csökkenésének (S'') hatására

Eltolódása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vállalati kínálatot az áron kívül mindenekelőtt a javak termelési költségei befolyásolják. Pontosabban az utolsó jószágegység előállításának költsége, az úgynevezett határköltség (MC – angol marginal cost) van hatással a kínálatra. (Versenyző vállalatoknál a határköltség görbéje egybe is esik a kínálati görbével.)

Ha a határköltség nő, az egyes árszintekhez alacsonyabb mennyiség fog tartozni, ezért a kínálati görbe balra tolódik. Ha viszont MC csökken, megnő a kínálat, így a görbe jobbra tolódása figyelhető meg.

A kínálat árrugalmassága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még: Árrugalmasság

A kínálat árrugalmassága megmutatja, hogy az ár 1%-os növekedése a kínálat hány százalékos változását idézi elő. Jele többnyire εp vagy Ep (az angol elasticity: rugalmasság szó alapján).

A kínálat árrugalmassága egy konkrét árszinten (p0) így írható fel:

\varepsilon _p = \frac {\frac{\partial S(p_0)}{S(p_0)}} {\frac{\partial p}{p_0}} = \frac{\partial S(p_0)}{\partial p} \cdot \frac{p_0}{S(p_0)}

Vagyis a rugalmasság számítható a kínálati függvény ár szerinti deriváltjának segítségével.

Attól függően, hogy az árrugalmasság abszolútértéke milyen tartományba esik, öt esetet különíthetünk el.

  • Ha \varepsilon _p = 0, akkor a kínálat tökéletesen rugalmatlan. (Ez akkor van így, ha a kínálati görbe egy függőleges egyenes, vagy pedig a függvény és a vízszintes tengely metszéspontjában állapítjuk meg a rugalmasságot.)
  • Ha 0 < \vert \varepsilon _p \vert < 1, akkor a kínálat rugalmatlan.
  • Ha \vert \varepsilon _p \vert = 1, akkor egységnyi rugalmasságú kínálatról beszélünk.
  • Ha \vert \varepsilon _p \vert > 1, akkor a kínálat rugalmas.
  • Ha pedig a derivált nem létezik, ezért εp nem értelmezhető, akkor tökéletesen rugalmas a kínálat. (Ez akkor van így, ha a görbe egy vízszintes egyenes, vagy pedig a függőleges tengellyel vett metszéspontjában vizsgáljuk a rugalmasságot – matematikailag nem egészen pontosan azt szoktuk ilyenkor mondani, hogy \vert \varepsilon _p \vert = \infty .)

Kereslet és kínálat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kereslet és a kínálat sok hasonlósággal rendelkező fogalmak. Mindkettő egy vagy több jószág mennyiségét fejezi ki az ár, illetve más tényezők függvényében. Ami egy piacon a vevők számára a kereslet, ugyanaz az eladóknak a kínálat.

Ha egy jószág kereslete és kínálata egyenlő (vagyis a keresleti és a kínálati függvény metszéspontjában vagyunk), piaci egyensúlyról beszélhetünk. Ha egy piac nincs egyensúlyban, meghatározott feltételek megléte esetén olyan piaci mechanizmusok indulnak be, amelyek az egyensúly irányába vezetnek.

Kimenő linkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar internetes webáruházak kínálatának böngészése (nyítás 2009 január 15)