Jangce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jangce
A Jangce (Csang Csiang (Cháng Jiāng))
A Jangce (Csang Csiang)
Közigazgatás
Országok
Földrajzi adatok
Hossz 6300 km
Forrásszint 5042 m
Vízhozam 31 900 m³/s
Vízgyűjtő terület 1 800 000 km²
Forrás Tangkula hegység, Csinghaj tartomány
Torkolat Kelet-kínai-tenger
é. sz. 33° 28′ 05″, k. h. 91° 11′ 45″Koordináták: é. sz. 33° 28′ 05″, k. h. 91° 11′ 45″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jangce témájú médiaállományokat.
A Jangce első kanyarulata Sikunál (石鼓), Jünnan tartományban. A folyó 180 fokos fordulatot vesz, délről északra.

A Jangce folyó (egyszerűsített kínai: 长江; tradicionális kínai: 長江; pinjin: Cháng Jiāng, magyar népszerű átírásban: Csang-csiang vagy Jangce-kiang[1]) a leghosszabb folyó Ázsiában; a maga 5980 km-ével az Amazonas, a Nílus és a Mississippi-Missouri után a Föld 4. leghosszabb folyója.[2] A Csang-csiang név jelentése „hosszú folyó”. A Jangce név eredetileg csak az utolsó 300-400 km-es szakaszra vonatkozott, hasonlóképpen több más szakasznak van helyi neve.[3] Régi forrásokban Kék folyó néven is ismerték, de ez nem a Csang-csiang vagy a Jangce fordítása.

Egy kínai mondás szerint: „Aki még nem hajózott fel a Jangcén, az még nem látott semmit a világból”. Ez utal a folyó festői környezetére.

Vízgyűjtő területe, vízhozama[szerkesztés]

Főleg Kína középső részének vizeit gyűjti össze. Vízgyűjtője mintegy 1 970 000 km², ezzel a 9. legnagyobb a világon (az Amazonas, a Kongó, a Mississippi-Missouri, az Ob, a Nílus, a Río de la Plata, a Jenyiszej, a Léna és a Niger után).[4]

Közepes vízszállítása a torkolatnál 35 000 m³/s, ezzel a 3. a világon (az Amazonas és a Kongó után.[4] Ezzel évente mintegy 100 millió tonna oldott anyagot és 400 millió tonna lebegtetett hordalékot szállít a Kelet-kínai-tengerbe.

Vízrendszere[szerkesztés]

A Tibetben, a Dzsürhen-hegységben ered, és Csumarlebig nagyjából keletnek folyik. Itt délkeletnek kanyarodik (itt még Tungtiennek hívják), és hosszú szakaszon Kelet- és Délkelet-Ázsia más nagy folyóival párhuzamosan folyik a Ningcsing-hegységben. Ennek földtani okai vannak: az Irrawaddy, a Szalven, a Mekong, a Jangce és a Jalung völgyei egy-egy, egymással párhuzamos redőteknőben alakultak ki, és felső folyásukon ezeket csak keskeny magaslatok választják el egymástól.[4]

Több nagy, éles kanyar után Pancsehua és Tungcsuan között nagyjából kelet-északkeletnek fordul, és a Vu-hegységen kelet felé tör át. A Csungking és Jicsang közötti, több mint 700 km hosszú szakaszát tekintik a Föld legnagyobb áttöréses völgyszakaszának. A meredek szurdokfalba vágták a világ leghosszabb vontatóösvényét, a híres Császár-ösvényt. Jicsangnál mindössze 250 m széles sziklakapun lép ki a síkságra, ahol a meder szélessége több mint 2 km-re nő, a folyó számos mellékágra szakadozik, és egyes mellékágainak vizét csak a mellékfolyók (Jüan, Han) vezetik vissza a főágba. A folyó szabályozásának eredményeként szintje jelentősen a környező síkság szintje fölé emelkedett.[4]

Fontosabb városok a Csungking és Vuhan közti szakaszon:

Fengtut szellemvárosnak nevezik, illetve tartják, amióta lakóit a folyó vízszintjének emelkedése óta kitelepítették. A fölötte emelkedő Ming-hegyről ugyancsak elhagyott templomok és az alvilág istenének szobrai néznek le a lakatlan városra.[5]

Egyedülálló természeti látványossága a 193 kilométer hosszú Három-szurdok, ahol az addig mintegy 500 méter széles folyó 100–150 méterre szűkül össze, és völgyét 500–600 (helyenként akár 1500) méter magas sziklafalak szegélyezik. A nyolc kilométeres Csütang-szoros, a negyven kilométeres Vu-szoros és a hetvenöt kilométer hosszú Hsziliang-szoros Szecsuan tartományból vezet át Hupej tartományba.

Fontosabb városok a Vuhan és Sanghaj közti szakaszon:

Fontosabb mellékvizei:

A Jangce torkolatánál, a Kelet-kínai-tengernél ötvöződnek a delta- és a tölcsértorkolat jellegzetes vonásai. A főág tölcsérszerű kiöblösödésének és kimélyülésének oka az igen erős árapály, amelynek dagályhulláma több méter magasra emelkedő vízfalként hatol be az elkeskenyedő öblökbe és folyótorkolatokba, elszállítva az ott felhalmozódó hordalék túlnyomó részét. A szökőárként betörő és a folyón messze felhatoló dagályhullámról azt "özönárnak" nevezve Cholnoky Jenő adott kitűnő leírást.[6] A delta lapályából kiemelkedő kisebb-nagyobb dombok egykor a tenger szigetei voltak.[4]

Vízjárása[szerkesztés]

A Jangce vízjárása rendkívül egyenetlen. A főág és környékének monszunesőkből táplálkozó áradásai időben gyakran egybeesnek a Himalája felől érkező ágak hóolvadás táplálta áradásaival. Ilyen esetekben Vuhannál a nagyvíz szintje 15 méterrel nő a kisvíz szintje fölé. Ráadásul a szorosok fölött az árhullámok erősen visszaduzzadnak. A Jangce Jicsang fölötti szorosaiban a kis- és a nagyvíz szintjének különbsége a Három-szurdok-gát megépítése előtt elérte a 60 métert, a Fujtató-szorosban a 80 métert is.[4] A történelmi időkben a Jangce pusztító áradásai mintegy ötven évenként öntötték el a Kínai-alföld jelentős részét. Az írásos emlékek szerint legjelentősebb ilyen áradás i.e. 2297-ben volt, amikor egy időben áradt ki a Jangce és a Sárga-folyó, elborítva gyakorlatilag az egész síkságot.[5] Az alsó szakaszon a pusztító árvizek ritkábbak voltak, mert a Vuhan környéki tavak segítségével a vízszint jelentősen szabályozható.[2]

Hasznosítása[szerkesztés]

Vizét főleg öntözésre és energiatermelésre használják.[2] 2006-ban épült fel a Három-szurdok gát, a világ legnagyobb gátrendszere. Megépítését különösen indokolta a folyó egyenetlen vízjárása.

A Vuhan alatti, 1100 km hosszú szakaszán tengerjáró hajókkal is, onnan tovább Csungkingig, összesen 2253 km-en kisebb járművekkel hajózható, ezért Kína folyami kereskedelmi forgalmának 60–70%-át a Jangcén szállítják.[2]

A folyó felett ível át a világ legnagyobb vasbeton ívhídja, a Wanxian híd.

Élővilága[szerkesztés]

A kínai folyamidelfin a kihalás szélére kerül, többek között az erőmű megépítése miatt is.

Magyar vonatkozása[szerkesztés]

Cholnoky Jenő 1896-ban Kínába utazott, hogy felderítse a Sárga-folyó és a Jangce mederváltozásainak okait, körülményeit. Kompolthy Jób a 20. század elején 11 évig élt a folyó mellett. Számos alkalommal hajózott rajta le, ezzel kapcsolatos élményeiről szól a "Tíz év Kínában" című könyve.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Ligeti Lajos, Terjék József. Keleti nevek magyar helyesírása. Akadémiai, 402, 420. o. ISBN 963052080x (1981) 
  2. ^ a b c d szerk.: Palmer, John: Világjárók lexikona (Reader's Digest válogatás). Budapest: Reader's Digest Kiadó. ISBN 963-8475-28-5 (1998) 
  3. "Yangtsze-Kiang". Encyclopædia Britannica (11th ed.). (1911). Cambridge Univ. Press. 
  4. ^ a b c d e f Czaya, Eberhard. A Föld folyói. Budapest: Gondolat Kiadó. ISBN 963-282-068-1 (1988) 
  5. ^ a b Harper, Damian. Kína (National Geographic Traveler könyvek). ISBN 978-963-9810-21-1 (2009) 
  6. Ázsiaföldr 162. o.

Források[szerkesztés]

  • Ázsiaföldr: Horváth Gergely, Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk): Ázsia regionális földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 1998. ISBN 9789632840215  
  • Polonyi: Polonyi Péter: Kína (nagyútikönyv). Budapest: Panoráma. 1987. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 9632432568  

További információk[szerkesztés]