Nagy-csatorna

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nagy-csatorna
Világörökség
A Nagy-csatorna Szucsou városánál
A Nagy-csatorna Szucsou városánál
Világörökség-azonosító 1443
Elhelyezkedése
é. sz. 30° 15′ 41″, k. h. 120° 13′ 26″Koordináták: é. sz. 30° 15′ 41″, k. h. 120° 13′ 26″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy-csatorna témájú médiaállományokat.
A Nagy-csatorna térképe

A Nagy-csatorna (egyszerűsített írásjegyekkel: 大运河; hagyományos írásjegyekkel: 大運河; pinjin: Dà Yùnhé) csatornarendszer Kínában, amely a Jangce alsó folyásának rizstermő vidékeit köti össze az észak-kínai politikai centrumokkal, Hangcsou városától Pekingig. Összességében körülbelül 1794 km hosszú, ezzel a világ legnagyobb mesterséges vízi útjaként tartható számon. Érinti Tiencsint, valamint Hopej, Santung, Csiangszu és Csöcsiang tartományokat. A Világörökség része.

Megépítését az tette szükségessé, hogy Kína természetes vízi útjai többnyire nyugat-kelet irányúak, s az észak-déli szállítás nagy nehézségekbe ütközött. Első szakaszát a Huaj folyó és a Jangce között az i. e. 500 körül ásták ki. A maihoz közelítő formájában a Szuj-dinasztia Szuj Jang-ti nevű hírhedt császárának uralkodása alatt épült fel 605-ben. Fő funkciója az volt, hogy a déli adógabonát eljuttassa a fővárosba és az északon állomásozó hadseregekhez. A Tang-korban vált jelentőssé, ettől fogva egészen a 19. századi vasútépítésekig a kínai belső kereskedelem egyik legfontosabb útvonala volt. Gyakran elpusztították a háborús konfliktusok idején, betemetődött, de mindig újjáépítették.[1] Déli szakaszának a 21. század elején is nagy a gazdasági, közlekedési fontossága.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Ázsiaföldr: Horváth Gergely, Probáld Ferenc, Szabó Pál (szerk): Ázsia regionális földrajza. Budapest: ELTE Eötvös Kiadó. 1998. 158. o. ISBN 9789632840215  

Továbi információk[szerkesztés]