Hszia-dinasztia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hszia-dinasztia
夏朝 Hszia csao
(történelmi)
kb. i. e. 23. század – kb. i. e. 18. század
A dinasztia területe sárgával jelölve
A dinasztia területe sárgával jelölve
Általános adatok
Fővárosa Jangcseng
Hivatalos nyelvek ókínai
Vallás sámánizmus, égimádat
Kormányzat
Államforma monarchia
Elődállam
Utódállam
Sang-dinasztia 
Commons

A Hszia-dinasztia (kínai írás: 夏朝, pinjin: Xià Cháo, népszerűsítő magyaros: Hszia csao) hagyományosan az első kínai dinasztiának tekintett uralkodóház, amely az i. e. 23–18. század közti mintegy fél évezredig uralkodott. Ezen idő alatt a későbbi kínai források – Bambusz-évkönyvek, az Írások könyve és A történetíró feljegyzései – szerint 17 király váltotta egymást a dinasztia élén. Területe a mai Senhszi tartomány délnyugati és Honan tartomány nyugati vidékére terjedt ki. A Hszia-dinasztia kérdése azonban meglehetősen problematikus. A régészeti leletek nem bizonyítják, hogy ekkoriban Kína területén létezett volna valamiféle egységes állam, és Hszia nevű dinasztia létét sem igazolja semmi. A tárgyi leletek tanúsága szerint Kínában ekkoriban bomlott fel a fejlett ősközösségi társadalom, s a kínaiak elődjei a következő századokban léptek át a neolitikumból a korai bronzkorba.

Legendák és történetiség[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első királya és alapítója Ta-jü (vagy Nagy ) volt, aki a hagyomány szerint a Sárga-folyó szabályozásával nyerte el a törzsvezérek bizalmát, akik a szövetség élére választották. Uralkodása alatt felbomlott a kínai ősközösség és helyét átvette a magántulajdonon alapuló rabszolgatartó társadalom. A kevés régészeti lelet miatt mindmáig folyik a vita arról, hogy a dinasztia létezett-e a valóságban. A dinasztia létezését nem erősíti meg az, hogy A történetíró feljegyzései történeti műben külön fejezetet szenteltek történetének és uralkodói családfájának, emellett a kronológia is erősen problematikus. A kínai források által megadott uralkodási idők nem adják ki a fél évezredes dinasztikus kort. Magát t is az i. e. 22. század elejétől az i. e. 21. század végéig, mintegy két évszázados bizonytalansággal sorolják a kronológiába. Az utolsó előttiként, tehát az i. e. 17. században említett Hou Csing idején egy földrengésről írnak a Taj-hegyen, ami azonban i. e. 1831-ben volt.

Kínai régészek 1959-ben folytattak ásatásokat a dinasztia vélelmezett fővárosában, Jangcsengben (ma Tengfeng), ahol i. e. 1900-ra datálható leletekre bukkantak. Azt azonban mindmáig nem sikerült megállapítani, hogy ezek a Hszia-dinasztia korának használati tárgyai voltak-e. A talált nyomok arra utaltak, hogy az ott élők faeszközöket használtak a mindennapi munkák során, azzal végezve a földművelést és ásva ki a házak faalapzatát. Akkoriban fejlett volt a munkamegosztás a társadalmon belül, valamint az időszámlálás és a mezőgazdaság is. Erről árulkodik, hogy például a Ta taj li csi 《大戴禮記》 című történeti munka Hszia hsziao cseng 《夏小正》 című fejezetében azt írták, hogy a csillagászok a Göncölszekér fordulata szerint állapították meg a hónapok sorrendjét, és a földműves munkákról a csillagok állása, mozgása, valamint a meteorológiai jelenségek és a növények fejlődése alapján határoztak.

A dinasztia uralkodásának végére meggyengült, és utolsó uralkodója, Hszia Csie az államügyekkel sem törődve minden idejét szeretőjénél töltötte, léha életet élve. (A leírás hitelességét erősen megkérdőjelezi, hogy később a sangok és más dinasztiák végét ugyanígy írták le, amivel mintegy igazolják a dinasztiaváltást és az uralkodóház elűzését.) A sang törzs vezére a mingtiaói csatában győzte le őt, véget vetve a Hszia-dinasztia sok évszázados uralmának, megalapítva a Sang-dinasztiát. Csie Nancsaoba menekült és ott is halt meg.

Manapság a Hszia-dinasztiát a Lojangtól keletre, Honanban feltárt Erlitou-kultúrával 二里頭 (i. e. 19–14. század közepe) szokás azonosítani, amely valóban domináns szerepet töltött be a korabeli Kínában. Az Erlitou-településeken palotának is beillő, 100×100, illetve 72×58 méter alapméretű épületeket találtak. A sírokban a hagyományos edényeken kívül kezdetleges, egyszerű formájú bronzedények is felbukkannak.

Uralkodói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

uralkodási név
személynév
idő
megjegyzés
pinjin
magyaros
kínai
pinjin
magyaros
kínai
Dàyǔ Ta-jü 大禹 kb. i. e. 2205–2147 Kun fia, Jao és Sun császár tisztviselője
Csi Csi 啓 / 启 kb. i. e. 2146-2117 fia
Tài Kāng Taj Kang 太康 Kāng Kang kb. i. e. 2117-2088 Csi fia
Zhòng Kāng Csung Kang 仲康 Kāng Kang kb. i. e. 2088-2075 Taj Kang testvére
Xiāng Hsziang Xiāng Hsziang kb. i. e. 2074-2047 Csung Kang fia
négy évtizednyi interregnum
Han Cso és fiai lázadása
Shào Kāng Sao Kang 少康 Sze kb. i. e. 2007-1985 Hsziang fia
Zhù Csu   kb. i. e. 1985-1968 Sao Kang fia
Huái Huaj kb. i. e. 1968-1924 Csu fia
Máng Mang   kb. i. e. 1924-1906 Huaj fia
Xiè Hszie 泄 / 洩 kb. i. e. 1906-1890 Mang fia
Bù Jiàng Pu Csiang 不降 Jiàng Csiang kb. i. e. 1890-1831 Hszie fia
Jiōng Csiung kb. i. e. 1831-1810
Yǐn Jiǎ Jin Csia 胤甲 Yǐn Jin kb. i. e. 1810-1789 Csiung fia
Kǒng Jiǎ Kung Csia 孔甲 kb. i. e. 1789-1758 Pu Csiang fia
Gāo Kao kb. i. e. 1758-1747 Kung Csia fia
Hòu Jìng Hou Csing 后敬 Fa kb. i. e. 1747-1728 A taj-hegyi földrengés alapján i. e. 1831 körül uralkodott
Jié Csie Lǔ Guǐ Lu Kuj 履癸 kb. i. e. 1728-1675 A mingtiaói csatában a sangok legyőzték

Megjegyzések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]


Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]